Az Európai Központi Bank (EKB) vezetősége talán alulértékeli, hogy milyen gyorsan ugorhat meg az infláció az eurózónában, amennyiben a dollár folytatja az erősödését – idézi a Bloomberg Taha Saeit, az Oxford Economics közgazdászát.
Egy friss tanulmányában Saei azt a forgatókönyvet vizsgálta meg, ami szerint az euróövezet áremelkedése
már az idei második negyedévben eléri a 2 százalékot,
majd ezen a szinten mozog középtávon.
Az elemzés élesen szembemegy az EKB saját előrejelzésével, amely úgy számol, hogy az infláció 2019-ig az 1,7 százalékos átlag körül alakul majd. Ez pedig még mindig elmarad kissé a jegybank által kitűzött éppen 2 százalék alatti céltól – fogalmazott decemberben Mario Draghi, az EKB elnöke. A tavalyi év utolsó hónapjában egyébként 1,1 százalékos volt a térség inflációja.
Ezzel szemben az Oxford Economics kutatása úgy érvel, hogy amennyiben az euró tovább gyengül – akár paritásig is a dollár ellenében –, annak
az EKB által vártnál sokkal nagyobb hatása lesz az euróövezet inflációjára.
Ráadásul ez nem csupán egyszeri hatást jelentene. Az elemzés szerint három fontos tényezőn keresztül szűrődhet be a devizahatás az európai áremelkedésbe.
Egyrészt a fogyasztók az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben vásárolhatnak importált javakat és szolgáltatásokat – konkrétan 9 százalékponttal többet, mint 2009-ben. Másrészt az eurózónába exportálók egyre nagyobb hajlandósággal igazíthatják az áraikat a megnövekedett európai kereslethez. Mindehhez pedig harmadrészt az is hozzátartozik, hogy az euró szerepének közelmúltbeli változása elszámolási valutaként felértékelte az árfolyamok szerepét.
Ezen árfolyamhatások alábecsülése pedig
erőt adhat az EKB szigorítást pártoló tagjainak,
akik így a vártnál korábban kikényszeríthetik a jegybanki élénkítés visszafogásáról szóló párbeszédet, ahogy az infláció a hivatalos prognózis fölé kúszik.