Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nagy-Britannia ma hivatalosan is benyújtja az Európai Uniónak a kilépési kérelmét, a levelet Theresa May kormányfő már aláírta. Innen már nincs visszaút, így legkésőbb 2019 márciusában véget ér a britek több mint négy évtizedes uniós tagsága.
A Lisszaboni Szerződésnek a kilépésről rendelkező 50. cikkelye szerint
a tárgyalási folyamatot csak az összes uniós tagállam hozzájárulásával lehet meghosszabbítani.
A kilépési megállapodás jóváhagyásához ugyanakkor elegendő az uniós országok 72 százalékos, illetve az EU 27-ek lakosságának 65 százalékos hozzájárulása.
A levelet a brit EU-nagykövet adja át személyesen Brüsszelben az Európai Tanács elnökének, várhatóan fél 2-kor. Ezzel egy időben May a brit parlamentben mond beszédet, Donald Tusk pedig háromnegyed 2-kor sajtótájékoztatót tart. Tusk 48 órán belül bemutatja az EU tárgyalási irányelveit az EU-s országok vezetőinek.
Amíg nem körvonalazódnak az EU hivatalos tárgyalási irányelvei, addig a font gyengülésére lehet számítani.
A britek azzal számolnak, hogy a kilépési feltételekről szóló tárgyalássorozat az 50. cikkely aktiválásának bejelentése után „haladéktalanul” megkezdődik. Előreláthatólag az uniós vezetők április 29-i csúcstalálkozóján hagyják jóvá ezt a hivatalos választ.
A brit kormány két évig tartó folyamatra számít a tagállamok ratifikálásával együtt, de ha ennél tovább húzódna a folyamat, a kilépést akkor is biztosra veszik.
Boris Johnson külügyminiszter szerint bőven elegendő a két év, de ha kifutnak az időből, akkor megállapodás nélkül lépnek ki az unióból.
Korábban Theresa May úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Királyság abban az esetben is kilép az EU-ból, ha a tárgyalássorozaton nem sikerül egyezségre jutni a távozási feltételekről. Mint mondta,
a megállapodás elmaradása is jobb, mint egy rossz megállapodás.
Uniós illetékesek a brit sajtónak korábban olyan nem hivatalos jelzéseket adtak, hogy
az unió 18 hónap alatt szeretné lezárni az érdemi tárgyalássorozatot, megfelelő időt hagyva az Európai Parlamentnek, a brit parlamentnek és a tagországok törvényhozásainak a kilépési feltételekről szóló majdani megállapodás ratifikálására.
Az egyezkedés azonban távolról sem ígérkezik könnyűnek. Még a tárgyalási pontok sorrendjében sem körvonalazódik megegyezés: a britek szeretnék előresorolni a számukra fontosabb kereskedelmi megállapodást, míg az EU tárgyalói először az uniós polgárok munkavállalási jogával és a britek lelépési pénzével kezdenének.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke már a múlt héten 60 milliárd euró körüli összegről beszélt, amit a brit kormány azonnal vitatott.
Az eddig kiszivárgott tárgyalási pontok közül a britek ragaszkodnak ahhoz, hogy
kikerüljenek az Európai Bíróság hatásköre alól, könnyen átjárhatóvá tegyék az ír–északír határt, és az uniós tagállamokban élő brit állampolgárok jogai ne csorbuljanak.
Ahogy Theresa May fogalmazott:
nem szeretnének részleges tagságot, társult tagságot vagy félig benn, félig pedig kinn lenni az EU-ból.
A brit kormány még januárban ismertette a brexittárgyalások tervezett stratégiáját részletező Fehér Könyvet. A 77 oldalas tanulmány egyik leglényegesebb eleme az, hogy
az Egyesült Királyság az uniós tagság megszűnése után nem kívánja fenntartani tagságát az Európai Unió egységes belső piacán
sem, mivel e tagsághoz olyan feltételeket kellene teljesítenie, mintha a brit EU-tagság meg sem szűnne.
A londoni kabinet azonban a Fehér Könyv szerint „nagyratörő és átfogó” szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére törekszik az unióval. E stratégia kockázataira a brit üzleti szektor több felhívásban figyelmeztette a kormányt.
Az üzleti élet képviselői szerint ugyanis
ha a tárgyalási folyamat megállapodás nélkül zárul, akkor Nagy-Britannia és az unió között a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályrendszere alapján folytatódna, ez pedig vámokat is jelentene a mostani akadálymentes kétoldalú kereskedelemben.
A Lisszaboni Szerződés 50. cikkelye határozza meg a kilépés feltételeit.
(1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az unióból.
(2) A kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira tekintettel meghatározzák az illető állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell megtárgyalni. A megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően.
(3) A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz.
(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az Európai Tanácsnak, illetve a Tanácsnak a kilépő tagállamot képviselő tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok meghozatalában nem vesz részt.
A minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni.
(5) Amennyiben az az állam, amely kilépett az Unióból, később újra felvételét kéri, kérelmére a 49. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.
