Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Visszatérnek az inflatórikus idők a fejlett piacokra - véli Monica Defend a Pioneer Investments vezető elemzője. A deflációs félelmek, amelyek az elmúlt három évben uralták Japán és az eurózóna piacait, 2016 végén szertefoszlottak, ahogy az USA gazdaságával kapcsolatos pozitív kilátások előrevetítették a globális infláció feltámadását.
Az Egyesült Államokban az inflációs nyomás kifejezetten erősnek tűnik,
mivel a gazdaság pozitív ciklusára ráerősít az új elnök expanzív fiskális politikája. Ugyancsak jelentős inflációs nyomás tapasztalható az Egyesült Királyságban, ahol a nemzeti valuta brexit miatti gyengülése az importált javakon és szolgáltatásokon keresztül megjelenik az árakban. Az elemző szerint az eurózónában és Japánban a várható infláció messze nem éri el a jegybankok által kitűzött célt, de az inflációs fordulat azért jól tetten érhető.
„Mindent egybevetve úgy gondoljuk, hogy
a 80-as 90-es évek magas globális inflációval jellemezhető időszaka nem tér vissza,
mert a nagy pénzügyi válságból visszamaradt néhány infláció ellen ható tényező, de 2017 meghatározó lesz a következő időszak trendjeit illetően" – állítja Monica Defend, aki az alábbiakban kifejti, melyik az az 5 tényező, amely döntő befolyást gyakorolhat a globális inflációra.
A középtávú inflációs folyamtokra ható erők közül első helyen az erőteljesen kereslet vezérelt amerikai munkaerőpiacot kell kiemelni. A közgazdasági klasszikussá nemesedett Phillips-görbe tanúsága szerint, ahogy csökken a munkanélküliségi ráta, úgy nőnek a fizetések. Csakhogy
a munkanélküliségi ráta elmúlt két évben bekövetkezett igen gyors javulását az Egyesült Államokban a bérek növekedése elfelejtette lekövetni,
és csak a legutóbbi időkben jelentek meg a bérnyomásra utaló adatok a vállaltok fizetési listáiban.
A Pioneer elemzői szerint ami késik, nem múlik, a béroldali nyomás középtávon erősen jelen lesz az USA gazdaságában, mivel számos szektorban és egyes munkakörökben már most erőteljes munkaerőhiány bontakozik ki, amire ráerősít az új elnök által meghirdetett expanzív gazdaságpolitika.
A munkaerő kínálat ezzel szemben nehezen alkalmazkodik a kihívásokhoz, mivel a háború után született „baby boom" generációk éppen most öregszenek ki a munkaerőpiacról, Trump bevándorlás ellenes politikája pedig megnehezíti a munkaerő külső pótlását.
„Mindezek nyomán azt mondhatjuk, hogy a bérinfláció alakulása meghatározó lesz a Fed által követett kamatpolitikát illetően" – hangsúlyozza Monica Defend, aki arra számít, hogy
a bérinfláció feltámadásával a Fed még óvatosabb lesz, hogy elkerülje a gazdaság túlfűtöttségét.
„És mivel nemcsak mi számítunk erre, hanem sokan mások is, ezért a piac hamarosan egy sokkal agresszívabb Fed politikát fog árazni a jelenleginél" – teszi hozzá az elemző.
Az olajárak elmúlt évben tapasztalt emelkedése a második meghatározó tényező az infláció szempontjából: az inflációs várakozások azokban a fejlett régiókban is emelkednek, ahol a gazdaság egészen más ciklusban jár, mint az Egyesült Államokban, azaz Európában és Japánban.
Nos, a Pioneer elemzői szerint
az olajárak 2017-ben sokat emelkedtek, és középtávon akár magasabb szintek is elképzelhetőek,
azonban az árak emelkedésének mindenképpen gátat szab az amerikai kitermelés, amelyben komoly kínálati potenciál rejlik.
Ami a többi nyersanyagot illeti, az árakat felfelé hajtja a stabilizálódó globális kereslet, illetve ha a kínai gazdaság folytatja lábadozását. Általában elmondható, hogy az olaj és fémek áremelkedése biztosan legyűri a mezőgazdasági termékeket, amit alátámaszt a feldolgozóipari beszerzési indexek szárnyalása. A termelői árak emelkedése széles körben tapasztalható lesz, és további nyomást gyakorol a fogyasztói inflációra. Egyes régiókban ez a mozgás még jobban érvényesül: Kínában a bekerülési költségek növekedése áremelésre kényszerítette a feldolgozókat, így az áremelkedés immár az egész ipart áthatja, és ez megjelenik az árakban is. Erősebben érvényesül a nyersanyag hatás az Egyesült Királyságban is, mert itt az árakat felfelé téríti el, hogy ezeket egy erősen gyengülő valutában fejezik- és fizetik ki.
A Pioneer elemzője szerint nem kétséges, hogy 2017-ben a monetáris élénkítés szerepét a fiskális élénkítés veszi át több fejlett régióban a rendelkezésre álló mozgástértől függően.
A legnagyobb fiskális élénkítés kétségtelenül az Egyesült Államokban várható.
A Donald Trump által kilátásba helyezett csomag egyaránt épít a kormányzati kiadásnövelésre (infrastrukturális beruházások), személyi és vállalati adócsökkentésre, valamint a vállalkozások életét megkönnyítő deregulációra. Ez utóbbi erős gazdasági ösztönző, felmérések szerint a vállalkozások a fölösleges állami szabályozásokat a második legfontosabb problémájuknak tartják a magas adók után.
A személyi jövedelemadó mérséklésével kapcsolatban az elemzés úgy véli, hogy egy nagyarányú csökkentés is hatástalan maradhat, ha zömmel olyan háztartásokat ér el, amelyek nem elköltik, hanem megtakarítják a náluk maradó jövedelmet, amely így nem multiplikálódik. Ám, ha mindezt olyan társasági adó kedvezményekkel ötvözik, amelyek ösztönzik a beruházásokat, akkor azt mondhatjuk, hogy
a csomag még ebben az évben 0,2-0,5 százalékot adhat hozzá a GDP-hez, amely így a potenciális GDP fölé emelkedhet,
ami további munkaerő keresletet és vele inflációs nyomást eredményez.
„A költségvetési kiadások növelésén keresztül megvalósuló fiskális élénkítésre lehet számítani Európában és Japánban is, de a stimulus ereje nem éri el az amerikai szintet„ - véli az elemző. Az óvatos kiadásnövelés Európában nem kizárólag a gazdaság élénkítését szolgálja, részben annak szól, hogy kihúzza a talajt a populista pártformációk alól. Japánban a fiskális fordulat már megtörtént, a legnagyobb hatású eleme kétségkívül az a 3 trilliárd jenes csomag volt, amely a vállalkozásélénkítést, az infrastruktúra fejlesztést, és a jóléti kiadásokat kombinálta.
A szolgáltató szektor inflációja az egész válság alatt az egyetlen stabilan pozitív inflációs tényezőnek bizonyult Európában és az Egyesült Államokban is. Nem mellesleg ez az egyik legjobb indikátora a nemzetgazdaság állapotának, mivel viszonylag kevéssé kitett olyan külső hatásoknak, mint az energia- és nyersanyagárak.
A Pioneer elemzése szerint az Egyesült Államokban a szolgáltatásokon belül a lakhatási költségek és az egészségügyi kiadások húzták a leginkább felfelé a szektor árait, és ez feltehetően így is marad a következő években. A lakhatási költségek növekedését támogatják a kedvező hitelfeltételek és az a körülmény, hogy
rekord szintre emelkedett a szüleikkel lakó 25-34 éves fiatalok száma az utóbbi években, akik most készülnek belépni a piacra.
Ugyancsak átlag feletti áremelkedés valószínűsíthető az egészségügyben is, ahol (főleg demográfiai okok miatt) folyamatosan nő a kereslet az egészségügyi termékek és szolgáltatások iránt.
A fejlett országokban 20 év masszív globalizációja erőteljesen rányomta a bélyegét az árak alakulására, mivel folyamatosan növelte az olcsón importált javak súlyát a fogyasztásban. A termelés kihelyezése nemcsak ezen a tényezőn keresztül fejtette ki inflációcsökkentő hatását, hanem úgy is, hogy csökkentette a belföldi munkaerő iránti keresletet, és gyengítette a szakszervezeteket alkupozícióját a bérek kialakításában, vagyis elejét vette a bérinflációnak.
„Úgy tűnik azonban, hogy a globalizáció térnyerésének vége, de legalábbis túl vagyunk a munka kihelyezésének csúcskorszakán" – állítja Monica Defend. Egyre erősödnek a protekcionista hangok szerte a világban. Különösen komolyan hangzik ez az Egyesült Államokban, ahol a Trump kampány vámok és más protekcionista eszközök bevezetését ígérte,
ami természetesen növeli az inflációs kockázatot.
Ugyanebbe az irányba hat a munkaerő szabad áramlásának korlátozása is, hiszen növeli a munkavállalók érdekérvényesítő képességét az USA-ban.
De nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában is erősödnek a protekcionista hangok, elég csak a brexitre, vagy a populista pártok előretörésére gondolni. Ez ugyancsak gátat szab a további globalizációnak, és kiiktatja annak kedvező, infláció csökkentő hatását.
