Sok elemző figyelt mostanában kizárólag az USA-ban történő eseményekre, így esetleg nem vette észre a világ más részein zajló fejlemények jelentőségét. A beruházások visszafogásának eredményeképpen a fúrási műveletek a világ minden táján háttérbe szorultak, a magas kitermelési költségű mezőket pedig lezárták, ami több országban a termelés jelentős csökkenését eredményezte.
Eközben a fogyasztók élvezhették az alacsonyabb árak előnyeit, aminek hatására 2015-ben és 2016-ban is jelentősen nőtt a kereslet.
Ahogy múlt az év, a piaci egyensúly helyrezökkenéséről szóló elméletbe vetett bizalom egyre nőtt a Fidelitynél, főleg az év közepétől, amikor elkezdtek apadni a globális kőolajkészletek.
Ahogy az OPEC korlátozásainak hatására valószínűleg egyre gyorsabban fogynak majd a globális kőolajkészletek, úgy a kőolajpiaci fundamentális adatok 2017 első felében vélhetően javulni fognak.
Az energiaipari tőkeráfordítások növekedése szinte kizárólag az USA palaolaj- és földgáziparának köszönhető,
mivel a világ többi részén az ilyen célra fordítható források idei szintje nagyobbrészt változatlannak mondható. A Fidelity a feltörekvő piaci energiaipari papírok helyett továbbra is az USA és Európa vállalatait részesíti előnyben, melyek közül jó néhánynak a mérlege továbbra is nyomás alatt áll.
Az eredmények jól illusztrálják, hogy még ma is mennyire fontos a kőolaj ára a világgazdaság szempontjából – a nyersolaj árának emelkedése az egyik fő mozgatórugója annak az újabb ciklikus megélénkülésnek, melyre a vállalati adatok javulásából lehet következtetni, és amely pont az ellentéte annak, amire a 2016-os eredmények utaltak.
A korábbi évek alacsony kőolajárai nem csak az energiaipari vállalatoknak jelentettek súlyos terhet: a tovagyűrűző hatások számos egyéb ágazatot is szinte mozgásképtelenné tettek.
Vegyük például az általános ipari kitettséggel rendelkező vállalatokat – azokat a gyártókat, melyek a gépeiket nagy mennyiségben adják el más ipari vállalkozásoknak, és melyek képesek arra, hogy gyorsan irányt váltsanak. Első ránézésre az ilyen cégek nem függenek a kőolaj árától, mivel termékeiknek talán 5 százalékát értékesítik energiaipari vállalatok felé. De további 30-40 százalékot olyan vállalatoknak adnak el, melyek szintén olajipari vállalatok beszállítói.
A kőolaj árának emelkedésének meglepő haszonélvezői is lehetnek, olyan vállalatok, melyek nem közvetlen szereplői a kőolaj és a földgáz piacának.
De amikor a kőolaj ára esik, azt a más ágazatokban működő közvetlen és közvetett beszállítók is megérzik a bőrükön, amint ezt 2015-ben és 2016-ban is jól láthattuk.
Mivel a jelenleg érvényben lévő OPEC- megállapodás hatására a kínálati egyensúly helyrebillenése töretlenül zajlik, az elemzők továbbra is óvatos optimizmussal tekintenek a kőolaj árának alakulására, de felhívják a figyelmet a távolabbi jövőt érintő kockázatokra is. Annak ellenére, hogy ma sok vállalat jobban tűri az alacsonyabb kőolajárakat, ha a jelenlegi konszenzusnál kedvezőtlenebb forgatókönyv valósulna meg, az súlyos csapást mérhetne a részvényárfolyamokra, és ez jelentős finanszírozási problémákat okozhatna a kőolajipari vállalatok számára.