Az életbiztosítási piacon a nyugdíjbiztosítás a növekedés motorja 2014 óta, az élénkülésben közrejátszott a termékre bevezetett adókedvezmény. A Magyar Nemzeti Bank – gyorsan reagálva, még a piacrobbanás előtt – itt alkalmazta először a költséglimiteket, amelynek ma már minden hazai biztosító megfelel.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) etikus biztosítási koncepciója 2017-től a nyugdíjcélú termékek után az összes úgynevezett unit-linked (befektetési egységhez kötött) életbiztosításra bevezette a teljes költségmutató (TKM) felső határát tartamtól függően, illetve egyértelműsítette a biztosítók által felszámolható költségeket.
Fontos hangsúlyozni, hogy a folyamatot maga a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) indította el, amikor először ajánlás formájában megalkotta a teljes költség mutatót (TKM), és a szektor azóta is folyamatosan együttműködött az MNB-vel
és az NGM-mel egy európai szinten is egyedülálló és előremutató, komplex szabályozási környezet kialakításában" – emlékszik vissza a 2010-es előzményekre Pandurics Anett, a MABISZ elnöke.
Az összetett szabályozás bevezetésével pedig megfeleződött a kérdéses termékek száma, de az új biztosítási konstrukciók sokkal áttekinthetőbbé, egységesebbé váltak.
Az utóbbi években kialakult alacsony hozamkörnyezetben elég nehéz az ügyfeleknek pozitív megtérülést jelentő, piacképes és költséghatékony megtakarítási termékeket összeállítani. Ebben a környezetben lépett hatályba fokozatosan
az etikus biztosítási koncepció, amely átláthatóvá, összehasonlíthatóvá teszi az élet- és nyugdíjbiztosításokat,
ezzel az ügyfelek érdekeinek érvényesítése mellett a piaci versenyt is fokozva.
„Az etikus koncepció előírásait követve idén év elejétől 137 új biztosítási termék jelent meg a piacon, 46 terméket módosítottak jelentősen a biztosítók az etikus elv alapján, és mindössze 9 változatlan termék maradt" – közölte Nagy Koppány, az MNB biztosításfelügyeleti igazgatója.
Míg bő egy éve a biztosítók átlagosan a megtakarított összeg 5-6 százalékát számolták fel évesített költségként, addig idén év elejére az átlagos TKM 3-4 százalékra csökkent, futamidőtől függően.
De nemcsak a költségek szintje, illetve az elszámolandó költségek darabszáma csökkent le, hanem változott az is, hogy az ügyfél megtakarításra befizetett pénzéből legalább mekkora részt kell befektetni időarányosan, illetve a biztosítás lejárta előtt mekkora összeggel lehet kiszállni a szerződésből, ha valami miatt erre kényszerül az ügyfél.
A befektetési, illetve a visszavásárlási minimum a megtakarítás:
Vagyis a megtakarított pénzösszeg ennél nagyobb arányát nem fordíthatja a biztosító egyéb költségek – például közvetítési jutalék – kifizetésére sem, csak befektetésre. A szerződés megszüntetése esetén ez képezi az alapját az elszámolásnak. Mivel így az ügyfelek által a megtakarításra befizetett díjak korábban befektethetők, és a költséglevonások is alacsonyabbak,
a megtakarítások 15 százalék körüli mértékben növelhetők az MNB becslései szerint.
Ez a mai hozamkörnyezetben több év hozamának megfelelő érték lehet. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az állam, legalábbis a nyugdíjcélú biztosításokra, a befizetett díj 20 százalékát minden évben adójóváírásként hozzárakja a megtakarításokhoz. Hogy mindez az ügyfelek számára sem mindegy, azt bizonyítja az elmúlt három évben megkötött, mintegy 200.000 darab új nyugdíjbiztosítási szerződés.
Ugyanakkor nemcsak az ügyfél jár ezzel jól. Az átláthatóságtól azt is várja a jegybank, hogy megnő az élet- és nyugdíjbiztosítások áltagos megmaradási időtartama – tette hozzá Nagy Koppány. A legutóbbi (pár évvel korábbi) felügyeleti adatok szerint
csak 6,4 évig tartják meg az életbiztosításukat a magyarok,
ami ha 9,7 évre nőne, akkor a biztosítók számára is hosszútávon semleges profithatás és másfélszeres díjbevétel lenne elérhető.
Az életbiztosítások úgy vannak kitalálva, hogy lejáratuk végén hozzák a lehető legnagyobb hozamot, ezért folyamatos díjfizetésnél legalább 10 év, egyszeri díjas konstrukciónál 3–5 év a minimálisan javasolt megtakarítási idő.
Az etikus biztosításoknak a megfelelő ügyfél-tájékoztatás is alapvető része. Mint az MNB igazgatója rámutatott, a jegybank ajánlása határozottan fellép a rejtett vagy bagatellizált költségekkel szemben, a különböző megtakarítási életbiztosítási költségek nevének pedig összhangban kell lennie valós tartalmukkal.
Elvárja a biztosítóktól, hogy az életbiztosítások megtakarítási és kockázati költségeit külön-külön közérthetően mutassák be szerződéskötés előtt az ügyfeleknek.
Továbbá felügyelni fogják azt is, hogy a biztosítók bizonyos előírt feltételek esetén valóban felhívják-e az ügyfelet szerződéskötés után (welcome call), hogy pontosan megértette-e a szerződésben foglaltakat. Egy másik jegybanki rendelet pedig egységes, kötelező tartalmú igényfelmérő közös kitöltetését írta elő a biztosítóknak és az ügyfeleknek az életbiztosítási szerződés megkötését megelőzően, a félreértékesítések megelőzése érdekében.
Az MNB honlapján pár napja emellett megjelent egy laikusok által is átlátható TKM-kereső, amely segít a magyar piacon elérhető valamennyi élet- és nyugdíjbiztosítási termék költségeinek összehasonlításában
– mondta Nagy Koppány. Továbbá szigorítja a jegybank a biztosításközvetítők képzésére vonatkozó szabályokat is. Július 1-től például a korábbi papíralapú vizsgáztatást felváltja egy géptermi elektronikus vizsgarendszer, és az MNB vizsgabiztosai felügyelik majd az értékesítők vizsgáztatását.
Pandurics Anett is úgy látja, hogy a 2015-től folyamatosan hatályba lépő jogszabályváltozások eredményeként
a megtakarítási jellegű életbiztosítások költségszerkezete átláthatóbbá vált.
Az MNB által előírt TKM-értékektől csak meghatározott feltételek mellett lehet eltérni, de a kivételekkel élők száma szerinte alacsony.
Mint hozzáteszi: ma már nyilvánvaló, hogy a három nyugdíjcélú megtakarítás (a biztosítás mellett a nyugdíj-előtakarékossági számla valamint az önkéntes pénztárak) csak részben versenytársai egymásnak, a különböző típusú, a jövőre vonatkozó eltérő elképzelésű ügyfelek mindegyike megtalálhatja a neki való legjobb megoldást.
„Az is előfordul, hogy ezek a konstrukciók jól kiegészítik egymást" – értékeli a kialakult helyzetet a MABISZ elnöke, aki szerint így
a teljes, összesen akár 280 ezer forintos adójóváírást is ki lehet használni.
Ugyanakkor mint megjegyzi, a másik kettőhöz képest kizárólag a nyugdíjbiztosítások tudnak hozamgarantált megtakarítást nyújtani akár több évtizedre előre, köszönhetően a mögöttes intézményi garanciának.
Az ügyfelek havonta átlagosan 18-22 ezer forintot fizetnek nyugdíjbiztosítási díjként. Pandurics Anett megjegyezte, hogy ilyen összeggel az ügyfelek nem használják ki a teljes adókedvezményt: „ehhez valamivel több, mint havi 50 ezer forintot kellene félretenni".
De már a húszezer forint körüli takarékoskodás is megfelelő átlagos összegnek mondható ahhoz, hogy érdemi segítséget jelentsen nyugdíjas korban.
Havi 3-5 ezer forint viszont nem elég erre a célra, hiszen a várható átlagéletkor folyamatos növekedésével egyre több időt töltünk nyugdíjban.
Ma már 18-20 nyugdíjas évre kell felkészülnünk. Fontos látni, hogy minél korábban kezdi el valaki az öngondoskodást, annál kisebb összeg kell az érdemi megtakarításhoz a nyugdíjaskor elérésekor.
Havi mintegy 50 ezer forintnyi nyugdíj-kiegészítéshez egy harmincasnak átlagosan havi 9-10 ezer forintos befizetésre van szüksége, ezt egy negyvenes évei közepén járó már havi 20 ezer forint befizetéssel érheti el, míg egy 55 éves biztosítottnak már havi 40 ezer forintot meghaladó összeget kell befizetnie. Pandurics Anett abban bízik, hogy
a jelenlegi 42-44 éves átlagos szerződéskötési életkor is javulni fog,
hiszen a takarékoskodást, az öngondoskodást nem lehet túl korán kezdeni.