Túl jó lett a vitarendező szervezet?

Debrecen, 2017. január 23. Érkezik a friss beton a Dóczy Lakópark építésén. A debreceni Hunép Universal cégcsoport saját beruházásban és kivitelezéssel építi a lakóparkot, amiben 224 lakásos három tömbből álló épületegyüttes készül. Szakmai és pénzügyi előrejelzések szerint idén tovább folytatódik az építőipar termelésének, 2016 őszétől tapasztalható növekedése. Az várható, hogy az ágazatot a magánberuházások és a lakásépítés lendíti tovább. MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemű – különösen szerzői jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítője közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelőssége e körben kizárt.

Egyre jelentősebb szerepet tölt be építőipari vállalkozások közötti viták rendezésében a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSzSz). Ennek ellenére a TSzSz-szel kapcsolatos néhány jogi kérdés még mindig nem tisztázott; többek között az sem, hogy az általa adott szakvélemény meddig gátolhatja meg egyes szerződéses biztosítékok (így pl. bankgarancia) lehívását.

A TSzSz létrehozásának deklarált célja volt

az építőipari kis- és középvállalkozások védelme, illetve a lánctartozások felszámolása:

hathatós segítséget nyújtani tervező és kivitelező váll
alkozások részére díjigényeik kikényszerítésében, és a teljesítési jogviták gyorsabb befejezését biztosítani.

Nő az igény arra, hogy a TSzSz-t bevonják a vitarendezésbe:

létrehozása óta a testület több mint 750 esetben adott szakvéleményt, és a megkeresések száma folyamatosan emelkedik.

Bár az ügyek túlnyomó többsége jellemzően 1-10 millió forint nagyságrendű követelések érvényesítésére irányul, a TSzSz évente összességében már több milliárdos nagyságrendű vállalkozói díjkövetelés sorsáról dönt.

Azok a perek, amelyekben a vállalkozó már eleve egy TSzSz által készített szakvéleménnyel felvértezve fordul a bírósághoz követelésével, gyorsított eljárásban folynak.

Ilyenkor a bíróság soron kívül, rövidebb eljárási és ügyintézési határidőkkel jár el, továbbá a perben hozott ítélet előzetesen (fellebbezésre tekintet nélkül) végrehajtható.

A teljesítésigazolási rendszer másik, kiemelkedő jelentőségű eleme, hogy a megrendelő nem jogosult a teljesítés biztosítékait érvényesíteni, ha a TSzSz szerint a megrendelő igénye megalapozatlan. Hiába van ugyanis a megrendelő kezében érvényes bankgarancia vagy készfizető kezességvállalás, ha a TSzSz szakvéleménye szerint a biztosíték érvényesítése indokolatlan: ilyenkor a biztosítékot nyújtó bank vagy kezes köteles a teljesítést megtagadni.

A TSzSz így peres eljárás és bíróság bevonása nélkül lényegében megtilthatja a megrendelőnek, hogy a rendelkezésére álló biztosítékát lehívja – csak a bankgarancia, a zálogjog és a kezesség tekintetében vannak ilyen jogkörei.

A TSzSz nagyon komoly fegyverré vált a vállalkozók kezében,

hiszen szakvéleménye, a vállalkozók javára, lényegében felülírhatja a szerződő felek által kidolgozott biztosítéki rendszert és a Ptk. szabályait.

Bihari Levente, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje szerint éppen ezért égető a kérdés: meddig kötelez a biztosíték érvényesítését tiltó szakvéleménye, hogyan és mikor éledhet fel ismét a biztosítéknyújtó teljesítési kötelezettsége? Ezt egyelőre nem tudni.

A TSzSz véleménye ugyanis nem ítélet vagy hatósági döntés, csak szakvélemény, amely a bíróságot nem köti, és amelynek helytállósága megdönthető.

Jogos tehát a kérdés: vajon egy elsőfokú bírósági döntés, amely végül a TSzSz szakvéleményével ellentétes következtetésre jut, automatikusan visszaállítja a biztosítéknyújtó teljesítési kötelezettségét? Vagy ehhez jogerős, másodfokú ítéletre van szükség?

Az egyeztető testület az építőipari cégek közötti viták elsímításában hasznos Forrás: MTI/Oláh Tibor

Esetleg épp ellenkezőleg: a biztosíték feléledéséhez már az is elég, ha a TSzSz álláspontjával ellentétes tartalmú igazságügyi szakértői vélemény születik egy peres eljárás során? A kérdésekre a jogszabályból jelenleg nem olvasható ki a válasz, amely nem csak a megrendelőt, de a biztosíték nyújtóját (a kezest vagy a garanciavállaló bankot) is rendkívül bizonytalan helyzetbe hozza.

Nem elhanyagolható jelentőségű elvi kérdés továbbá az sem, hogy egyáltalán ki és milyen keretek között vitathatja a TSzSz biztosíték lehívását megtiltó szakvéleményét. Míg egy ilyen tartalmú szakvéleményhez rendkívül komoly pénzügyi és jogi következmények fűződnek, azzal szemben a jelenlegi eljárási rendben külön jogorvoslatra nincs lehetőség, és nem egyértelmű, hogy egy hoppon maradt megrendelőnek pontosan kit és mire kell perelnie, ha bírósági úton szeretné visszaszerezni biztosítéka érvényesíthetőségét.

Ha tehát egy megrendelő a TSzSz szakvéleménye szerint nem jogosult egy adott igény kapcsán a biztosítékot felhasználni, úgy meglehetősen védtelen pozícióba kerül

még akkor is, ha egy erősen kimunkált és jól megszerkesztett szerződés áll mögötte.