Míg a világ jelentős része a legfejlettebb elektronikus kereskedési technológiák esetleges kockázataival van elfoglalva, az olyan fémek eladói és vásárlói, mint a réz, az alumínium vagy a nikkel, még mindig papíralapú dokumentációra támaszkodnak. Az általában hologramokkal és titkos kódokkal ellátott raktári számlák pedig azért fontosak, mert alapját képezik az olyan banki hiteleknek, melyek mögött fémek szerepelnek biztosítékként – írja a Bloomberg.
Mivel azonban fizikai papírokról van szó, ezek ki vannak szolgáltatva a hamisításnak.
Most pedig úgy tűnik, 2014 óta másodszor fordul elő, hogy egyes bankok összesen több százmillió dollárt buknak azon, hogy a csalások következtében nem létező nyersanyagokat tettek a hitelek mögé.
Ez ráadásul egy igen elterjedt és átható probléma – mondja John Barlow, a Holman Ferwick Willan partnere. A kockázatkezelési tanácsadással foglalkozó cég szakértője szerint az ilyen üzletekkel az a gond, hogy a bankok vagy vállalják a kockázatot, vagy teljesen átalakítják az iparág egész működését.
Ez utóbbi azonban nem volna könnyű, hiszen a raktárakban álló fizikai nyersanyagokkal összefüggő hitelezés teljes üzletága 4 ezer milliárd dolláros – beleértve a logisztikát és a szállítást is.
Noha a nagyméretű csalások relatíve ritkák,
a raktári számlák mégis a nyersanyagpiaci csalók egyik kedvenc terepének számítanak.
Az elmúlt időszakban a francia Natixis és az ausztrál Australia & New Zealand Banking Group (ANZ) futott bele abba, hogy százmilliókat bukhat, miután kiderült, hamis dokumentumok voltak Acces World nevű cég (egyébként a Glencore leányvállalata) ázsiai nikkelkészletei mögött. A csalás következtében az ANZ 305, míg a Natixis 32 millió dollárt bukhat a bírósági papírok szerint.
Tovább nehezíti a kérdést, hogy nem pontosan világos, ki tehető felelőssé az ügyben. A Natixis esete jól illusztrálja, hogy
ilyenkor gyorsan beindulnak az egymásra mutogatások
. Maga a Natixis a Marex Financial brókercéget perli, amely azonban a periratok szerint azt közölte, a papírok megfelelően ellenőrzöttek és hitelesítettek voltak. Éppen ezért a Marex szerint az Access World lenne a felelős bármilyen veszteségért, mivel ők hitelesítették a dokumentumokat.
Nem ez volt azonban az első eset, hogy nagyobb pénzintézetek kapcsolódtak nyersanyagpiaci csalásokkal összefüggő ügyekhez. Még 2014-ben, a Standard Chartered, a Citigroup, valamint a Standard Bank Group keveredett összesen 648 millió dolláros botrányba, ahogy egy kínai kikötőben csaltak az réz, alumínium, illetve alumínium-oxid készletekkel.
Mindazonáltal azon esetek, melyek a bíróságra is eljutnak, csupán a jéghegy csúcsát jelentik.
A rendszer ugyanis folyamatosan ki van téve a csalásból eredő kockázatoknak, részben azért, mert nincs standardizált módja a készletek követésének és hitelesítésének,
vagyis elképesztően nehéz a rendszerezetten ellenőrizhető hitelesítés. A másik probléma a szakértők szerint, hogy akár egyetlen üzlet is mintegy 40 eredeti dokumentum követését teszi szükségessé, ami az elektronikus rendszer hiánya miatt szintén kiszolgáltatja a rendszert a kockázatoknak.