Annyira zajlik az energiafordulat, hogy négy ország meg is csinálta

Épülő vízerőmű Albániában

Miközben két tudós, Mark Z. Jacobson a Stanfordról és Mark A. Delucchi, az UC-Davis kutatója 2011-ben azt állította nagy figyelmet kapott tanulmányukban, hogy a világ energetikai fordulata a következő 20-40 évben pusztán a jelenlegi technológiákkal is megvalósítható, négy ország is úgy gondolta, nem vacakolnak tovább. Nyilatkozatok és állásfoglalások helyett az elmúlt években annyira rámozdultak a megújulók hasznosítására, hogy mára lényegében be is fejezték az átállást.

Kettő európai és kettő az amerikai kontinensen fekvő ország mostanra lényegében megvalósította a megújuló energiákra való átállást. Igaz, némelyik ezek közül nemrég még importra szorult abból, és a közellátáshoz kapcsolódó környezetbarát energiatermelés nem jelenti azt sem, hogy a hagyományos üzemű autókat is kivonták a forgalomból, ám ez mégis fontos eredmény a világ energetikai fordulatában.

A világ modern csodáinak egyike és 1 milliárd dollár

Tavaly szeptemberben úgy számolták a szakértők, hogy a közép-amerikai Costa Ricát nagyjából 150 nap választja el attól, hogy energiatermelését teljes egészében a megújulókra állítsa át 1 éves viszonylatban. Ez azóta megtörtént: míg 2015-ben az év 365 napjából 65 napon még szükség volt a hagyományos hordozókra, mostanra

Costa Rica energiatermelése teljes egészében környezetbarát alapokon nyugszik.

Ehhez az eredményhez persze következetesen érvényesített politikai akarat is kellett: 2014-ben a jogalkotók elfogadták azt a csomagot, amelynek alapján bővítik az ország geotermikus energiájának hasznosítását, és mintegy

1 milliárd dollár értékű befektetést hajtanak végre a szektorban.

Costa Ricában ugyanis nemcsak a hidroenergiát, hanem a föld mélyének hőjét is remekül hasznosítják. Napjainkra a Costa Rica-i ellátórendszer lényegében teljes egészében átállt a megújulókra, az ország tisztaenergia iránti elkötelezettsége pedig szilárdnak látszik. Tennivaló azért még ott is lesz bőven: miközben a duzzasztók és a geotermikus erőművek stabilan szolgáltatják az ország energiáját,

az utakon nagyjából kétmillió, főként hagyományos benzinüzemű autó fut.

Az Itaipu vízerőmű Brazília és Paraguay határán Forrás: Eois

A Magyarországnál nagyjából négyszer nagyobb, dél-amerikai Paraguay szintén a hidroenergiával ért célba. Igaz, ezt tulajdonképpen a brazil szomszédoknak köszönheti. Ahogy az Origo megírta, Brazíliában erőltetett menetben húzzák fel a hatalmas hozamú folyamokra az újabb és újabb duzzasztókat, nem kímélve sem a közvetlen környezetet, sem pedig a klímát. A braziloknak a Parána folyóra, a két ország határára épített Itaipu nevű erőműve szolgáltatja ugyanis

Paraguay villamosenergia-szükségletének 100 százalékát,

úgy, hogy a gigantikus építmény még hazafele is termel. A majd 13 millió köbméter betont tartalmazó, közel 200 méter magas kolosszust egy amerikai mérnökökből álló társaság

a modern világ egyik csodájának javasolta.

Az erőmű 18 turbinája egyenként több száz megawatt villamos energia termelésére képes, ennek egy része tehát a határ túlsó oldalán hasznosul.

Az öreg kontinens is felmutathat már két országot

Európában szintén van két állam, amely a tettek mezejére lépve megvalósította az átállást. Az egyik a sokat favorizált Izland: a különleges természeti szépségeiről ismert szigetország

már hosszú évtizedek óta a geotermikus és a hidroenergiát hasznosító erőművek telepítésének éllovasa.

Az Origoban is megírtuk, hogy az egykori vikingek mérnök leszármazottai olyan mélységbe fúrtak le tiszta geotermikus energiáért, amilyen magas a Mont Blanc, miközben globálisan ők tartják az elektromos energia tisztaságának rekordját is:

magasan az uniós átlag fölöttien környezetbarát az ottani, egy főre jutó villamos energia.

Hellisheidi geotermikus erőműve Izlandon Forrás: UN Photo/Eskinder Debebe

Izland már az 1940-es évek óta érdeklődik a geotermikus energia hasznosítása iránt, és míg máshol szénerőműveket építettek, az 1970-es években ott már erre a vonalra álltak rá, és haladtak rajta következetesen – igaz, ebben a természeti adottságok, illetve a hagyományos nyersanyagok hiánya is segítette őket.

Izlandon jelenleg a geotermikus hő már a háztartások 87 százalékába eljut.

A negyedik ország a Balkánon található, és ez pedig Albánia. Itt szintén a víz hasznosításával érték el a lényegében teljesen megújuló forrásra épített villamosenergia-termelést, csak itt az országot keresztül-kasul behálózó, nagy vízhozamú folyók révén maguk oldották meg az erőművek telepítését. A folyókon néhány nagyobb és több kisebb erőmű üzemel,

2011-ben már a teljes szükséglet 90 százalékát ezekkel fedezték.

Akkor még előfordultak zavarok az ellátásban, és volt, hogy Albániának importálnia kellett energiát, ám ennek műszaki okai voltak, és nem a termelési kapacitás hiánya okozta.

Napjainkban Albánia már csak vizeinek hasznosításával állítja elő a villamos energiát, amelyből már exportra is jut a fokozatosan megnyíló piacok számára. Elemzők ugyanakkor jelzik:

az ország szükséglete 2020-ig várhatóan 60 százalékkal nőni fog,

és bár az ország a vízienergia-potenciál legfeljebb 30 százalékát hasznosította eddig, a további nagy erőművekkel jelentős környezeti károkat okozhatnának. Ezért a kormányzat az utóbbi években a 100 megawattos kapacitású, kisebb termelők létesítését támogatta az eddig jellemzően épített több száz megás nagytermelők helyett.

Épülő vízerőmű Albániában Forrás: RenewablesNow

Nekik miért sikerült?

Arra a kérdésre, miért pont ennek a négy államnak sikerült megvalósítania eddig a teljes vagy teljeshez igen közeli átállást a megújuló energiák kitermelésére, nehéz pontos választ adni. Albániát gyakran emlegetik a turizmus egyik új európai slágercélpontjaként, mert látványos fejlesztéseket hajtott végre, és sok vendéget csalogatott az országba,

de azt vélhetően kevesebben tudják, hogy mellette végleg leszámolt a fosszilis hordozókkal a villamos energia előállításában.

Paraguay pedig szomszédjától kapja azt, ami miatt felkerülhetett az előkelő listára.

A szakértők úgy látják: az igen kedvező természeti adottságok mellett figyelembe kell venni azt az egyszerű körülményt, hogy

ezekben az országokban viszonylag kevesen élnek.

Izlandon 334 000 ember él, Albániában 3 millió, Costa Ricában 4,8 millió, de még Paraguayban is csak 6,7 millió. Ennyi ember és a kapcsolódó infrastruktúra villamosenergia-igényét pedig a jó természeti adottságok átgondolt kihasználásával sokkal könnyebb kielégíteni, mint több tíz vagy százmilliós lakosú országokét.