Hétfőn kiderül, kik a rejtőzködő cégtulajdonosok

Októbertől újabb tortúrára számíthat az a vállalkozás, amelyek bankszámlát nyitna, jogi tanácsot kérne, könyvelőnél vagy könyvvizsgálónál járna. Ezekhez ugyanis fel kell fednie végső, tényleges tulajdonosát. A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szerint aggályos, hogy egyelőre nem tudni, az így megadott információt ki és milyen körben használhatja majd fel.

A vonatkozó uniós szabályozás nyomán a nyáron hatályba lépett pénzmosás elleni törvény októbertől megköveteli, hogy egyes professzionális szolgáltatók (bankok, könyvelők, könyvvizsgálók, ügyvédek) nyilatkoztassák jogi személy ügyfeleiket: kik is az ő tényleges tulajdonosaik. Vagyis a szolgáltatóknak bármilyen új, céges ügyfélkapcsolat létesítésénél rögzíteniük kell a cég mögött álló azon magánszemély (tényleges tulajdonos) adatait, aki a szervezetben legalább 25 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik vagy aki a szervezet felett egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorol.

Nem mentesül az adatszolgáltatás alól az sem, aki október előtt már ügyfél volt: tőle ezt az információt az év végégi kell a szolgáltatónak begyűjtenie.

A jogszabály szerint a tényleges tulajdonos így megszerzett adatait a szolgáltatónak egy, az EU valamennyi tagállama által vezetett központi nyilvántartásba kell feltöltenie. Másik kérdés, hogy a tényleges tulajdonosi nyilvántartás a legtöbb tagállamban, így Magyarországon sem jött létre, így a szolgáltatókat terhelő feltöltési kötelezettség teljesítése jelenleg a gyakorlatban nem lehetséges.

Bejó Ágnes, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje szerint az adatbázis létrehozásának célja, hogy a vállalkozások végső tulajdonosára vonatkozó információk az unión belül összeérjenek és kölcsönösen felhasználhatók legyenek. Nem tisztázott egyelőre azonban, hogy az adatbázishoz pontosan ki és milyen feltétellel férhet majd hozzá, ahogyan az sem, hogy ezt, az adatbázist az unió hatóságai milyen céllal és milyen területen használják fel a jövőben.

Rejtély, hova kerülnek az adatok Forrás: Dreamstime

Mindez várhatóan nem erősíti a vállalkozások szemében a nyilvántartással szembeni bizalmat.

Ráadásul a rendszer elindulását várhatóan számos technikai probléma is nehezíteni fogja. Könnyen elképzelhető például, hogy egy bonyolult szervezeti struktúra részét képező leányvállalat, információ hiányában, nem lesz képes hiteles információt adni a tényleges tulajdonosáról. Márpedig a tartalmilag helytelen nyilatkozat adása büntetőjogi felelősséghez is vezethet, akár abban az esetben is, ha arra gondatlanságból kerül sor.

Nem minden vállalatvezető számára lehet megnyugtató az a megoldás sem, hogy ha egyetlen tulajdonosi arány sem éri el a 25 százalékot, végső soron a vezető tisztségviselőket minősíti tényleges tulajdonosoknak.

A rendelkezés célja és a tőle várt pozitív, hosszú távú hatások nyilvánvalóak.

Rövid távon viszont várhatóan kölcsönös értetlenséget és bizalmatlanságot okoz majd a rendszer a szolgáltatók és ügyfeleik kapcsolatában – az adminisztrációs terhek növekedéséről nem is beszélve.