Észak-Korea vezetése nemzetbiztonsági kérdésnek tekinti a minél gyorsabb és minél nagyobb arányú bezöldülést. Egy nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó oktatási intézmény, Észak-Koreával foglalkozó szakmai portálja azt állítja – többek között hírszerzési adatokra is támaszkodva –, hogy a diktatúra öles léptekkel megindult a bezöldülés útján. Kim Dzsongunék célja, hogy csökkentsék a nemzetközi szankciók hatásait, és pótolják azt, amiből az utóbbi hetekben a legnagyobb veszteség érte az elzárt országot: a kieső élelmiszert és az energiát.
Bár elsőre túlzásnak tűnhet efféle jelzős szerkezetet használni az alga vonatkozásában, de Észak-Korea viszonylatában komolyan kell venni azt, hogy
az ország vezetése vélhetően hivatalosan minősítette stratégiai erőforrásnak az algát.
Ez jelentheti ugyanis a kulcsot ahhoz, hogy az ország irányítása önerőből tudja kezelni az élelmiszerhiány mind fenyegetőbb közelségét és a fogyatkozó energiát, ideértve az üzemanyag-tartalékok megcsappanását is. Az észak-koreai állami ideológiai alapeszménye, a dzsucse magában foglalja az ország képességét az önellátásra, és ehhez most az alga jelentheti a kulcsot.
Az algatermesztés nem új keletű dolog Észak-Koreában.
Már a 2000-es évek elején működtek algakultúrákat termesztő tárolók az országban. Sőt, nyílt területeken, lényegében természetes környezetben is megpróbálkoztak a termesztéssel. Az 1980-as években például mintegy 300 ezer hektárnyi, az áradásnak egyébként kitett területet próbáltak mezőgazdasági művelésbe vonni, ott viszont inkább az algakultúrák kialakulásának voltak ideálisak a feltételek. Az 1994-1998 közötti éhínség idején, már használták az algából előállított táplálék-kiegészítőket az ellátásban.
Most azonban már nemcsak egyszerűen használni akarják az algát, hanem alapvető nyersanyagforrásként tekintenek arra. Így termelését is drasztikus mértékben szeretné növelni az észak-koreai vezetés.
Az elemzések kiemelik, hogy egészen más nagyságrendről van most szó algaügyben, mint korábban.
Az algakultúrák termesztésének üzemei és az azt hasznosító gyárak eddig is a legjobban szervezett létesítmények közé tartoztak Észak-Koreában, de a rendelkezésre álló információk szerint, Phenjan mostantól még nagyobb figyelmet szentel azoknak.
Az alga sokoldalú felhasználásáról az Origo is írt. A zöld növények bizonyos fajtáiból jó minőségű étrend-kiegészítőt lehet előállítani, valamint bioüzemanyag is nyerhető belőle, a préselési eljárások utáni biomassza pedig akár még hőtermelésre is használható.
Úgy tűnik, Észak-Koreának most különösen fontos az alga sokoldalúsága.
Kína, amely Észak-Korea legnagyobb kereskedelmi partnerének számít, és amely gyakran kettős játszmát folytat, ha Kim Dzsongun diktatúrájáról van szó, ez alkalommal nem térhetett ki a nemzetközi szankciók érvényesítése alól, és le kellett hogy állítsa az országba irányuló energiaexportját. Az pedig a kínai vezetésnek egyébként sem tetszik, hogy a kereskedelemből és a különböző szürkezónás gazdasági ügyletekből származó pénzt Észak-Korea nem a gazdaságra vagy a lakosság élelmezésre fordítja, hanem másra szórja el, és így segélyeznie is kell harcias déli szomszédját.
Mindezekért Észak-Koreában az alga mostantól nemcsak élelmiszer, hanem energiaforrás is.
Az ottani kilenc, az algát hasznosító létesítmény adatai alapján, Észak-Korea évente 2850 tonna biomasszát képes előállítani. Ez nagyjából 1400 tonna, fogyasztásra feldolgozható tápanyagot tartalmaz, vagy 4000 hordó olaj nyerhető abból.
Kérdés persze, hogy ez mire elegendő. Az országnak nincs saját kőolajkészlete, és műtrágyát sem tud nagy mennyiségben előállítani. A sokoldalúan hasznosítható algával ugyan még utóbbi kérdésre is adható válasz, hiszen a feldolgozás során maradt szerves hulladék visszajuttatható a mezőgazdasági művelésű földekre, de
a számítások szerint, a most megtermelt biomassza mennyisége nagyságrendekkel alulmúlja az ország szükségleteit.
Észak-Korea most rohamtempóban próbál újabb nyílt területeket bevonni az algatermesztésbe. Egyelőre nem tudni, milyen eredményre vezet az algatárolók számának gyors növelése, és a zöld aranynak is tartott, sokoldalú erőforrás milyen mértékben lesz képes enyhíteni a szankciók mind súlyosabbá váló nyomását.