Ha vasárnap, akkor phenjani lóverseny, méghozzá az észak-koreai fővároshoz közeli Mirim Horse Riding Clubban. A beruházás az ország hivatalos hírügynöksége, a KCNA szerint, magához a teljhatalmú vezetőhöz, Kim Dzsongunhoz köthető. Észak-Koreát ugyanis az utóbbi hónapok szankciói, még inkább elszigeteltté tették. Az exportforgalom drasztikus visszaesésével, az ország saját polgárai révén, a lovassportok és a belföldi luxusüdülés felfuttatásával jut a nemzetközi színtéren is értékesnek számító valutákhoz. Valamint a turistáktól, akiknek minden lépését árgus szemekkel figyelik ott-tartózkodásuk alatt, ám dollárjuknak és eurójuknak egészen biztos nagyon örülnek.
Elevenre tapintanak az észak-koreai fegyverkezési program, az elmúlt hetek rakétakilövései és Kim Dzsongun kemény hangvételt megütő nyilatkozatai következtében meghozott, az országot sújtó kereskedelmi szankciók. A legfontosabb exportcikkekből – szénből, textilből, tengeri halászatból – származó bevételkiesés miatt, az észak-koreai vezetésnek más források után kell néznie akkor, ha szinten kívánja tartani valutatartalékait. A beszámolók szerint úgy tűnik, szisztematikusan készülhettek erre a helyzetre.
A szabadidős létesítményekkel, a nyugati mintára épülő szállodákkal azokat a helyieket célozzák meg, akik ilyen vagy olyan forrásból, de képesek megfizetni az ottani pihenés költségeit”
– vázolja a helyzetet Lee Sang-keun, az egyik szöuli egyetem kutatója.
Luxusüdülőben nyaralni vagy lóversenyeken fogadni a legtöbb észak-koreai számára – anyagi helyzete miatt – elérhetetlen.
Ugyanakkor az ország társadalmában van egy kétségkívül vékony, de tehetős réteg, amelynek tagjai megengedhetik maguknak ezeket a szolgáltatásokat.
Hamburgert esznek, a szükségesnél többet vásárolnak fogyasztási cikkekből, és igénybe veszik ezeket az ott kétség kívül luxusnak számító szolgáltatásokat. Ez az oka, hogy a rendszernek a szankciók ellenére, még mindig van pénzügyi mozgástere.
Persze nevetségesnek tűnhet az, hogy Kim Dzsongun úgy épít ilyen lenyűgöző létesítményeket, hogy közben nagy tömegeket fenyeget az éhezés, de ezek révén külföldi deviza, főként amerikai dollár kerül az államhoz, méghozzá helyiektől, nem is külföldiektől”
– mondja Lee Sang-keun.
Egy másik kutató, az észak-koreai társadalmi-gazdasági helyzet elemzésével foglalkozó szöuli intézet vezetője, Na Jeong-won pedig azt mondja, a vidámparkok, síközpontok és legújabban a lovasklubok csak első pillantásra tűnnek az emberek közérzetét javítani célzó intézkedéseknek.
Az igazi céljuk az, hogy lehetőleg értékes valutában juttassák bevételhez az államot.
A szolgáltatásokat igénybe vevőknek ugyanis jellemzően dollárban, vagy euróban kell fizetniük, nem pedig a csak belföldön használatos, lényegében semmiféle konvertibilitással nem bíró helyi vonban.
Úgy tűnik, a legújabb pénzszerzési forrást a lovassportok és -események, illetve az ezek köré építhető sportfogadás jelenti. A néhány éve még tűzzel-vassal üldözött szerencsejáték olyannyira elfogadottá vált, hogy még az észak-koreai állami televízió is felhívja a figyelmet arra a lóversenyek futamai előtt, meddig lehet a zsokékra fogadást leadni.
Akik egyébként egyre fiatalabbak lesznek. Egyes számokban – például lóugratás – már 12 éves kortól kezdődően lehet próbát tenni.
Az ilyen események pedig úgy tűnik – legalábbis az állami hírtelevízió képei alapján –, nem sokban különböznek a más országokban megrendezett, hasonló dzsemboriktól.
Nézők százai izgulnak a futamok és más versenyszámok alatt a helyszínen, mobiltelefonjaikkal próbálva megörökíteni az izgalmasabb pillanatokat. Feltűnően sok fehér-szürke lovat látni, aminek jelentőségét az adja, hogy a négylábú állatok az uralmat birtokló Kim-családhoz köthető propagandaszimbólumoknak számítanak, különösen a teljesen fehér színűek.
Az észak-koreaiak kaszinózási szokásairól a cikk a folytatásában olvashat a második oldalon!