Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Miután kipréselték belőle az olajat, a szójababot általában összegyűjtik, és a haszonállatok mezőgazdasági takarmányozására használják számos gazdálkodásban. Észak-Koreában azonban másképpen is hasznosítják. Masszává dolgozzák össze a babmaradékot, rizzsel keverik, a tetejére pedig csiliszószt öntenek. Az étel neve injogogi, ami ember készítette húst jelent, a fogás állaga és színe miatt – írja összeállításában a Reuters. Az ételt nemcsak otthon, hanem nagyobb városokban, főleg Phenjanban, az utcán is árulják. Észak-Koreában megerősödött a street food, de úgy tűnik, virágzó mikroszektor helyett, ez barterezésre épülő kényszermegoldás a szankciók sújtotta országban.
A Szovjetunió 1991-es felbomlása közvetett módon ahhoz is hozzájárult, hogy Észak-Koreában nem sokkal később összeomlott a központi élelmiszer-elosztási rendszer.
A gazdasági megroppanást követő élelmiszerválság akkor mintegy 3 millió ember halálához vezetett az országban.
Sokan annak köszönhetik életüket, hogy számos, addig mellőzött dolgot egyszerűen beemeltek az étrendjükbe, és az emberek közötti cserebere alapját a hús és más fontosabb élelmiszerek jelentették. Ide vezethető vissza az, ami a beszámolók szerint manapság Phenjan utcáin zajlik.
A street food utóbbi években történt megerősödése után viszont most a megszorításoktól sújtott államban az emberek ismét csereberélnek, hogy élelemhez jussanak
– gyakran olyan fogásokhoz, amelyeket Phenjan éttermei és street food árusai most is kínálnak a turistáknak.
Az injogogi-nak hívott fogás ennek az ellentmondásos helyzetnek szinte a szimbólumává vált. A szója tápértéke miatt lényegében húshelyettesítőnek hívott ételt az észak-koreai vendéglátósok éppúgy kínálják a turistáknak, ahogy saját fogyasztásra is készítik azt.
Korábban az injogogit húshelyettesítésre használták. Ma az íze miatt fogyasztják azt”
– jelezte a változásokat Cho Uisung, aki Észak-Koreából menekült délre.
Ugyanakkor a kirajzolódó kép meglehetősen ellentmondásos. Nincs pontos adat arról, hogy gazdaságilag milyen erőt vagy nagyságrendet képvisel a street food Észak-Koreában. Az viszont biztos, hogy Phenjanban több száz – főként állami tulajdonú – étterem várja a vendégeket,
az utcákon pedig egyre több street food árus kínálja a helyi csemegéket.
Kongsatang, alsatang, seokduejon – csak néhány az injogogi mellett a népszerű, egyszerű és olcsó ételekből.
Ám a nemrég hatályba lépett szankciók mégis komoly gondokat okozhatnak a közeljövőben. Észak-Koreában jangmadang névvel illetik azokat a piacokat, ahol a termelők portékájukat eladhatják, illetve terményeik egy részét közvetlenül is értékesíthetik, és amely a street food működésének egyik jellemző színtere. A most érkező információk szerint, a jangmadangok között
mind nagyobb arányban vannak azok, ahol valójában szürke- vagy feketepiaci kereskedelem folyik.
Cserekereskedelem, húshoz és más értékes élelmiszerekhez való hozzájutás: egyes becslések szerint az országban több száz ilyen piac működhet. Ezek nagy része már nem is hagyományos piactér, hanem egy-egy városi lakásban, vagy félreeső helyen bonyolított feketézés, ahol főként ruhákat adnak élelemért.
Gazdasági nagyságrendjét még becsülni is nehéz.
Egyesek szerint a mezőgazdasági termelők tényleges bevételének 70-80 százaléka származhat abból,
hogy az erre engedélyezett termelésüket így értékesítik, és nem a klasszikus jangmadangokon. Egy észak-koreai menekült egyenesen
feketepiaci generációról
beszélt, és arról, hogy ennek megerősödése az 1990-es évek elejére emlékeztető, túlélésre berendezkedő attitűdöt mutat.
A cikk második részében arról olvashat, mennyiért ehetnek egy jót a turisták a nekik ajánlott éttermekben és a helyi piacokon, és milyen ellentmondások jellemzik Észak-Korea élelemellátással kapcsolatos ügyeit!
