Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A street food kínálatában megjelenő ételek nemcsak a turisták kulináris kíváncsiságát elégítik ki, de fontos szerepet töltenek be a lakosság táplálkozásában is. Ugyanakkor
Phenjan gondosan ügyel arra, hogy az idegenforgalomi szektor kiszolgálja a kíváncsi külföldiek igényeit.
Például a helyi tehetősebbek és a nyugati turisták kedvelte Kwangbok Street éttermei egyre-másra kínálják a helyi fogások mellett a nyugati ízléssel kompatibilis ételeket. Különösen az olasz fogásokat. Vongolát 3,5 dollárért lehet enni, pepperonis pizzát 10 dollárért (kb. 2700 Ft). Összehasonlításként:
a termelői piacokon egy adag injogogit 0,5 dollárért, azaz nagyjából 130 forintért ehetnek a vállalkozók - már ha kirendelt észak-koreai kísérőik engedik egy ilyennek a felkeresését.
A turisták beszámolóiból kiderül: a látogatók nem maradnak éhen, mert Phenjanban több százra tehető a jelenleg is működő vendéglátóhelyek száma – igaz, ezek egy részét kizárólag a nyugati vendégeknek tartják fönt, és csak ők látogathatják azokat.
Ízlésváltozáson megy át Észak-Korea az élelmezésben, illetve az a vékonyka középréteg, amelynek tagjai, jövedelmi viszonyaik alapján, megengedhetik új dolgok kipróbálását. Az állami média szerint Kim Dzsongun feltett szándéka, hogy olyan alapanyagok is megjelenjenek az észak-koreai konyában, amelyeket eddig mellőztek, vagy használatuk luxusnak számított, és szeretnék népszerűvé tenni a különböző édességeket és rágcsálnivalókat is.
Észak-Koreának például nincs saját cukortermelése, azt Kínából importálja.
Figyelemreméltó, hogy míg 2016-ban 1236 tonna cukrot vásárolt az ország északi szomszédjától, addig idén januártól szeptemberig több mint 44 ezer tonnát szállítottak át a határon. Ez
a teljes éves kínai cukorexport nagyjából fele.
Igaz, az észak-koreaiak fejenkénti éves cukorfogyasztása még így is legfeljebb a nyolcada-kilencede a dél-koreai egy főre jutó éves mennyiségnek.
Arra a külső elemzések is rámutatnak, hogy az utóbbi évek impozáns – évi több százalékos GDP-növekményt jelentő – gazdasági erősödése még az idei év első felében is éreztette hatását. Például a nem alapélelmiszernek számító
csokoládéból a rezsim idén jóval többet vásárolt legfontosabb partnerétől, Kínától, mint korábban.
Míg 2016 első negyedévében 94 tonna érkezett Észak-Koreába az északi szomszédból, 254 ezer dollár értékben, addig 2017 első negyedévében 170 tonna, közel 400 ezer dollárért. De nőtt a sörök és más alkoholos italok importja is. Minden jel arra mutat, hogy a 2016-os erős gazdasági növekedés akkora mozgásteret adott az államnak, amelyet az idei nyáron és ősszel életbe lépett szankciók tudnak csak megtörni.
Mindezek tükrében nehéz pontos képet alkotni arról, milyen mértékben és hány embert fenyeget az éhínség, vagy az alultápláltság. Az például biztos, hogy a gyerekek átlagos magassága a silány élelmezés és a gyengébb minőségű élelmiszerek miatt elmarad a dél-koreai tinédzserekétől.
Ugyanakkor számos menekült egybehangzóan állítja, hogy az utóbbi években semmilyen jelét nem látták annak, hogy ne lenne elegendő élelmiszer a lakosság ellátására. Nemrégiben nyolc délre szökött, átlagos életmódot folytató városlakó észak-koreai is azt mondta, hogy
étrendjük mennyiségben és minőségben is megfelel a Dél-Koreában megszokottaknak.
Jelezték, az áramellátás bizonytalansága miatt a húsokat nem tudják sokáig hűtőben tárolni, hanem azonnal elkészítik azokat, de állításuk szerint, disznóhúshoz például viszonylag könnyen és hamar hozzáférhet minden városi.
A nyáron és ősszel bevezetett szankciók viszont megteszik hatásukat, noha a kép továbbra is rendkívül ellentmondásos. Egy júliusi ENSZ-jelentés arra figyelmeztet, hogy
az idei szárazság miatt ismét nagyon gyenge évre számíthat a mezőgazdaság,
különösen kukoricából lesz kevés.
A jelek szerint a pjenjani rezsim vezetése tisztában van az országon belüli feketekereskedelem megerősödésével, de egyelőre szemet hunynak a dolog felett.
Becslések szerint legalább 5 millió ember közvetett vagy közvetlen módon függ a piacon történő élelmiszer-vásárlástól.
Az egyik dél-koreai egyetem még 2015-ben végzett átfogó felmérést a délre szökött észak-koreaiak körében. Eszerint 61 százalékuk gondolta úgy, hogy a piacok – köztük a feketekereskedelmet bonyolító helyek – az élelmiszer-beszerzés legfontosabb forrásai, és csak 16 százalékuk nevezte meg az önellátást ekként.
Phenjan hivatalosan azt állítja, hogy az ország lakosságának 70 százaléka függ az állami élelmiszer-elosztási rendszertől. Vagyis pontosan annyian, mint ahány embernek az ellátása nincs biztonságban az ENSZ szerint. A szervezet élelmezési világprogramja szerint, az észak-koreai vezetés kitűzte ugyan a napi lakossági ellátási célokat, ám
a valóságban ennél kisebb adagokhoz, illetve kevesebb mennyiségű élelemhez jutnak hozzá az ott élők.
Ezért az ENSZ felhívta a programban részt vevő országokat fehérjeközpontú élelmiszer-segélyküldemények összeállítására. A 76 millió dolláros szükségletre egyelőre 42 millió dollár értékű felajánlás érkezett.
