2013 januárjában iszlám fundamentalisták több mint 40 embert mészároltak le Algériában egy földgáz-erőműben. Ezek között 10 japán mérnök is volt. De arra is volt precedens az elmúlt években, hogy dél-koreai és japán üzletembereket elraboltak és váltságdíjat követeltek értük radikális csoportok. 2016-ban pedig egy bangladesi étteremben végeztek iszlám szélsőségesek egy japán fejlesztési ügynökség hét tagjával.
Mindezeknek az eseteknek több közük van a japán alvilághoz, mint első pillantásra látható. Az elmúlt években szakadással és kiválással létrejött új japán
szervezett bűnözői csoportok közül nem egy ugyanis arra jelentkezett be a legálisan működő biztonságtechnikai cégeknél,
hogy részt vállalnának a japán polgárok védelmében a világ veszélyesebb régióiban. Különösen, hogy abban - a híresztelések szerint - némelyiknek már van tapasztalata, hogyan növelje a turisták komfortját belföldön úgy, hogy tagjaival távol tartja tőlük a piti zsebtolvajokat és a szervezett körökön kívül tevékenykedő alvilági alakokat.
Közülük is a legnagyobb figyelem a Ninkyo Dantai csoportot övezi, amelynek vezetője, Yoshinori Oda, határozott szakítást hirdetett a korábbi gyakorlathoz képest. Oda úgy gondolja,
csoportjának szakítani kell azzal az arculattal, amely alapján a társadalom a perifériára sorolja őket, és fel kell függeszteniük az illegálisnak minősülő tevékenységeiket is.
Idén ősszel nagy figyelmet kapott az az interjú, amelyben a bandafőnök arról beszélt, szeretné, ha a rettegett jakuzákból igazi katonák lennének. Azaz olyan zsoldosok, illetve biztonságért felelős munkavállalók, akik gondoskodnak a külföldön dolgozó japánok biztonságáról, különösen a kockázatos területeken.
A kezdeményezés elsőre nem is tűnik elvetéltnek, hiszen a körükben alapvetőnek számító testtetoválások is a jakuzák keménységére és edzettségére utalnak. A gamannak hívott tetoválások elkészítése önmagában nagy fizikai fájdalom elé állítja a harcost, a kifejezést talán leginkább „állóképességnek" lehet fordítani. A tetoválások mennyisége pedig a klántag szívósságára és fájdalomtűrésére, valamint jakuzaként való pályafutásának „eredményeire" utal.
Mindez azonban – úgy tűnik – kevés ahhoz, hogy fegyveres testőrökként szolgáljanak,
vagy épp ütőképes, felbérelhető magánhadsereggé szerveződjenek.
A japán rendőrség és a jakuzára rálátó szakértők is egyetértenek abban, hogy Oda és néhány más vezér terve csak akkor valósulhat meg, ha konkrét képzési-felkészítési programokat sorakoztatnak fel mellette. Ugyan a bejelentést követően, a rendőrök elfogtak egy csoportot, amelyek tagjainál pisztolyokat találtak, ez azonban nem jelent mást, mint azt, hogy
a jakuza megpróbálja maga megoldani tagjainak felkészítését a fegyveres őrző-védő feladatokra.
Jake Adelstein, aki korábban riportkönyvet írt a japán rendőrségnél szerzett tapasztalatairól és a japán alvilág ismerőjének számít, úgy véli, a hagyományos üzletek súlyának csökkenésével, a bűnözői csoportok egy része azon kevés területre szorul vissza, ahol más bűnözői körök még nem tevékenykednek.
Így lehetséges, hogy
egyes csoportok a rend- és életvédelem irányába mozdulnak el,
ami érthetően szokatlan az illegális üzletekre szakosodott jakuzától.
Ugyanakkor üzleti szempontból sem elvetendő belevágni ilyen vállalkozásba, ahogy arra az iparági adatok rámutatnak.
Ideértve a repülőterek biztonsági személyzetét, a kiemelt személyeket védő testőröket, a biztonsági őröket, világszerte mintegy 20 millióan dolgoznak ebben az iparágban. Számos országban több munkavállaló van a magáncégek alkalmazásában, mint ahány hivatásos rendőr. Indiában például 7 millió, magánszektorban dolgozóra jut 1,4 millió rendőr, az USA-ban 1,1 millió biztonsági őr dolgozik, míg a rendőri állomány tagjaként 666 ezren.
Az iparág teljesítménye pedig óriási, idén 180 milliárd dollárra (közel 48 ezer milliárd forint) becsülik globális nagyságrendjét, ami a várakozások szerint 2020-ra 240 milliárd dollárra nő.
Érthető, ha ebből az eddig főként alvilági ügyleteikről híres csoportok is részesedni akarnak.
Ugyanakkor sokan kétkedve fogadják a jakuza törekvését. Egy névtelenségbe burkolódzó, leszerelése után magán-biztonságtechnikai cégeknél elhelyezkedő volt japán tengerészgyalogos ezredes szerint, erősen megfontolandó, hogy a legálisan működő cégeknek érdemes-e közös üzletbe fogniuk a bűnözői létből kitörni próbáló figurákkal.
Fennáll ugyanis annak veszélye, hogy ezek a csoportok előbb-utóbb olyan üzletekbe is belekényszerítik a vállalkozásokat, amelyekbe azok amúgy nem fognának bele.
Vagy azért, mert az túlságosan kockázatos, vagy épp illegális tevékenységet jelent. Japán rendőrségi szakértők pedig arra hívják fel a figyelmet, szakszerű fegyverhasználati, és valós tengerentúli helyszíneken illetve terepen zajló felkészítés nélkül, igen valószínűtlen, hogy a jakuzák helyt tudjanak állni ebben a szektorban. Ezen az sem lendít sokat, hogy a csoportok belső, szigorú hierarchiája, sok rokon vonást mutat a hivatásos katonai erők felépítésével, ami esetükben megkönnyíti az irányítási és szervezési feladatokat.
Nem csak szakmai szempontok alapján kritizálják a jakuzacsoport tervét. Japánban van a világ egyik legszigorúbb törvényi szabályozása a fegyverviselésnek, mely szigorúan bünteti az engedély nélküli fegyvertartást, akár még a töltények esetében is. A 122 millió lakosú országban mindössze egy, lőfegyver általi halál történt 2016-ban, annak áldozata is jakuza volt. Ráadásul a jakuza hagyományban nem jut jelentős szerep a lőfegyvereknek – a tagok, de a vezérek mindenképp, továbbra is a szamurájkardokat részesítik előnyben.
A legtöbb jakuza egyszerűen nem ért a biztonságtechnikai szektorban kielégítőnek számító lőfegyverhasználathoz.
Külön logisztikai és gazdasági feladat lenne annak megoldása, hogy a testőrködésre jelentkező bűnözők magas szintű kiképzést kapjanak.
Ha mégis sikerülne megvalósítani az arculatváltással egybekötött profilváltást, a jakuza tengerentúli kapcsolatai révén, viszonylag könnyedén teljesíthetne megrendeléseket a világ számos pontján. Thaiföld és Kambodzsa csak Ázsiában két olyan ország,
ahol akár a hivatásos haderő mellett, annak segéderejeként is működhetnének, vagy testőri feladatokat láthatnának el.
Ám ahogy másokkal egyetemben Robert Feldman, az elismert közgazdász is megjegyzi, a Jamagucsi-gumi-nak és az abból kivált csoportoknak inkább a békésebb üzletek irányába kellene kacsingatniuk. Szerinte csak így tudják növelni bevételeiket.
A még mindig óriási gazdasági súllyal bíró csoportnak – egyesek szerint a jakuza Japán második legnagyobb magántőke-csoportjaként is felfogható – az imént hivatkozott, egykori tengerészgyalogos szerint, máshol kellene keresnie jövőjét. Szerinte, a tengerentúlra tekintgetve,
nem a privát biztonsági cégek piacára kellene belépniük.
Sokkal jobban járnának, ha például a világ számos pontján kedvelt rámen levessel vagy effélével próbálnának üzletet csinálni. Ennél ugyanis az sem számít, ha néhány méteres távolságból sem képesek pisztollyal eltalálni a célpontot – tette hozzá a volt katonai vezető.