A várakozások szerint, az Európai Parlament teljes egyetértéssel szavazza meg azt az irányelv-módosítást, mely 2021 és 2030 közötti célokat tűz ki a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban. Így arra lehet számítani, 2021-től kezdődően betiltják a pálmaolaj biodízelként való használatát, később pedig további tiltások jöhetnek, elsősorban az élelmiszeriparban és a szépségápolási célú termékgyártásban.
A világ számos pontján termesztik az afrikai olajpálmát, melynek gyümölcséből a többcélú felhasználásra alkalmas olajat nyerik. A fő termőterületek azonban Malajziában és a Indonéziában vannak. Ezekben az országokban hatalmas őserdei területeket irtanak ki azért, hogy ott pálmaolajfa ültetvényeket hozzanak létre, lépést tartva a mind növekvő kereslettel.
A két országban ez összesen 17 millió hektárnyi területet jelent.
Ez nagyobb, mint Portugália és Írország területe összesen.
A növényből készített pálmaolaj 85 százaléka a két távol-keleti országból származik. Itt oly mérvű az erdőirtás nagysága, mely több ritka és veszélyeztetett állatfaj kihalásához vezethet. A becslések szerint,
ha a pálmaolajfa érdekében végzett pusztítás nem változik, az orángutánnak 5-10 éve, a szumátrai tigrisnek pedig 3 éve lehet hátra
– írja a Greenfo.
Ahogy az Origo is megírta, a pálmaolajra olyan mértékben lenne szükség, például a légiközlekedésben, mely már középtávon is katasztrofális következményekkel járna a még érintetlen erdőségekre és az őshonos fafajtákra nézve.
A pálmaolaj ígéretes, a környezetet és a kílmát a hagyományos üzemanyagfajtáknál jobban kímélő alternatívának tűnt, mely sokoldalúan használható az élelmiszer-előállításban is. Ahogy a WWF tanulmánya bemutatja, a pálmaolaj gyártásának első 50 évében, 2014-ig, szédületes gyorsasággal hódított teret, mind az üzemanyagok világában, mind a konyhában.
Globális termelése 2017-ben több mint 66 millió tonna volt.
A pálmaolaj felhasználását számos kritika értéke az utóbbi években. Az említett erdőirtások mellett szerepel az is, hogy az abból készülő bioetanol gyártása is jelentős emissziós hatással jár. S bár üzemanyagként önmagában lényegesen jobb paraméterekkel bír a környezet szempontjából, mint a hagyományos dízel, a motor alkatrészeit jobban igénybe veszi.
A karbantartás, alkatrészcsere, tetemes költséggel járhat a felhasználói oldalon.
Egyes tanulmányok szerint, az európai biodízelben az utóbbi években megnövekedett a pálmaolaj aránya. Az EU biodízel szektorának pálmaolaj-függősége a kontinensre érkező mennyiség nagyságát megnöveli. Ezért vonják le többen azt a következtetést, hogy az uniós országok bioüzemanyag igénye végső soron a természet pusztításához járul hozzá. A pálmaolaj elleni legfőbb érv ellenzői körében az, hogy számítások szerint,
a pálmaolaj előállítása – figyelembe véve az erdőirtásokat –, szállítása és felhasználása, összességében háromszor több károsanyag-kibocsátással jár, mint a hagyományos dízelé.
A nagy ázsiai pálmaolaj ültetvények országai – az említettek mellett ide sorolható Thaiföld is – máris jelezték, nem hagyják szó nélkül, ha az EU a pálmaolaj ellen foglal állást. Malajzia agrárminisztere azt mondta, országának 20 milliárd dollár exportbevételt hozott a pálmaolaj 2017-ben, és 650 ezer kistermelőnek függ attól a megélhetése.
Az ázsiai országok ezért már a tervezett irányelv-módosítás hírére, kampányt kezdtek a pálmaolaj érdekében, mellyel elsősorban az európai döntéshozókat célozták meg.
A pálmaolaj globális piaca 2015-ben 65 milliárd dollár volt, ez 2021-re akár 93 milliárd dollárra is nőhet.