Hajótörés Ázsiában: piszkos pénzek és sok halott a roncsbizniszben

An Indian fisherman looks at his wrecked trawler that was tossed over the embankment as he stands at the port of Nagapattinam, 10 January 2005. In the eastern coastal district of Nagapattinam, which bore the brunt of the disaster, trawlers anchored at the port were cast across the shoreline by the sheer force of the December 26 tsunamis. In Nagapattinam alone, the offical death toll stands at 6038. / AFP PHOTO / SEBASTIAN D'SOUZA

A mindennapokba is beférkőző csúcstechnológiák korában szokatlan lehet arra gondolni, hogy vannak országok, amelyeknek fémipara jelenleg is, kisebb vagy nagyobb mértékben, de senkinek sem kellő teherhajók szétbontásától függ. A főként távol-keleti, kisebb részben afrikai országokban, valamint Törökországban virágzó hajóroncs-biznisz azonban arról hírhedt, hogy abban szegény sorból származó bontómunkások  halnak meg a nem megfelelő körülmények miatt, vagy nyomorodnak meg életük hátralévő részére. A hajóroncs-kereskedés sok pénzt hoz a konyhára, de a helyzetet közelebbről megvizsgálva úgy tűnik, nem a felvevő országok az igazán sárosak az üzlet fonákságaiban.

Elkészült 2017 első felének listája arról, mely országok vállalatai adták el ebben az időszakban a legtöbb hajóroncsot ázsiai bontóknak – írja összeállításában az Asia Times. A jelentést a fenntarthatósággal, az emberi jogokkal és a munkajogok érvényesülésével foglalkozó Shipbreaking Platform nevű csoport készítette. A vizsgált időszakban Németország küldte a legtöbb leselejtezett tengerjárót ázsiai bontókba. A második helyen Szingapúr áll, majd Görögország és Dél-Korea következik. Az igazi probléma azonban nem önmagában ez. Hanem annak a gyanúja, hogy európai és amerikai vállalatok így akarnak kiskaput találni ahhoz, hogy egyes, a bontás kapcsán felmerülő környezet- és életvédelmi szabályokat rugalmasabban tarthassák be.

Ázsia feltörekvő országaiban végzi a leselejtezett hajók legtöbbje Forrás: AFP/Sebastian D'souza

Országok függnek a roncsoktól

A kiszuperált hajók bontása és újrahasznosítása olyan szegmensét képviseli a gazdaságnak, melyet számos európai országban vagy az Egyesült Államokban, térben távoli, „egzotikus” dologként ismerhetnek csak az ott élők. Való igaz,

a hajóroncsok bontásának legfontosabb telephelyei feltörekvő ázsiai országokban vannak.

Amíg az 1960-as években a fejlett nyugati államokban – USA, Egyesült Királyság, Olaszország, az akkori Nyugat-Németország – a hajóbontás erős gépesítéssel támogatott munka volt,

addig napjainkra a világ szegényebb országaiban kétkezi munkavégzést jelent.

Három ázsiai állam, India, Banglades és Pakisztán a roncsok bontásából és újrahasznosításából származó gazdasági teljesítmény nagyjából 80 százalékán osztozik. A fennmaradó részből 15 százalék jut Kínára és Törökországra, a maradék más országok között oszlik meg.

A Shipbreaking-csoport becslése szerint,

évente nagyjából 800 leselejtezett tengerjáró hajót adnak el a roncskereskedő cégek Ázsiába.

A legnagyobb roncsbontó a bangladesi Chittagong városánál van, ahol 230 hajót hasznosítanak újra évente.

Munkához készülődnek reggel a munkások egy bangladesi bontóban Forrás: AFP/Biosphoto/Pierre Torset

Az iparág az érintett országokban a foglalkoztatáson keresztül a gazdaság egészének szerkezetét jelentős mértékben befolyásolja.

Becslések szerint több százezerre tehető azon dolgozóknak a száma, akiket ez az ágazat szív fel.

Többségük szerény anyagi hátterű, vidéki vagy bevándorló, kétkezi munkás, akik a legveszélyesebb feladatokat ellátva, a roncsokon dolgoznak.

A számítások szerint, a roncsbontásban élen járó országok gazdaságába dollármilliók áramlanak ezen a tevékenységen keresztül.

A helyi iparra gyakorolt hatásuk pedig döbbenetes.

Pakisztáni dolgozók nézik a kiegétt roncsot, miután egy gázrobbanás több munkással is végzett a bontóban (2016) Forrás: AFP/Rizwan Tabassum

A Világbank adatai szerint Banglades fémipari szükségletének 60 százalékát a roncsokból kiemelt, újrahasznosítási folyamatba bevont elemek adják. Ugyanez a szám Pakisztánban 15 százalék, Indiában 5 százalék.

A hajóroncsok kereskedelme külön üzletággá fejlődött a gazdaságon belül, amire külön vállalatok specializálódtak. Két oka is van annak, hogy az európai és észak-amerikai roncsbrókerek az ázsiai bontókba küldik árujukat.

A cikk folytatásában nem csak a hajóbontó munkások haláleseteiről olvashat, hanem arról is, miért van különös jelentősége annak, hogy milyen zászló alatt hajózik egy bontásra ítélt tengeri jármű. Lapozzon!