Az új adó a turizmusfejlesztési hozzájárulás, amelyet az áfacsökkentésben érintett cégeknek kell megfizetniük épp azon termékek után, amelyeknek áfatartalma jelentősen csökkent. Ez elsőre úgy hangzik, mintha az állam egy részt visszakérne abból, amiről az áfacsökkentés révén lemondott, ám a helyzet nem ennyire egyszerű.
Az áfa a vendéglátócégek számára technikai jellegű költség, hiszen azt csak áthárítják a vásárlókra, számukra pedig mindössze likviditási szempontból van jelentősége – persze ezt a likviditási rést ki is kell gazdálkodni, de ez másik kérdés. Az áfacsökkentéssel két lehetősége van a vendéglátóhelyeknek: vagy lenyelik azt, vagy érvényesítik az árakban.
A vendég pedig eldönti, hogy tolerálja-e, hogy valójában jóval többet fog fizetni ugyanazért a termékért, vagy előnyben részesíti azt a helyet, ahol ő is nyer az áfacsökkentéssel.
Az új adóval kicsit más a helyzet. Azt a cégeknek az adott termékekből származó bevétel után kell megfizetniük, ráadásul itt nincs kedvezmény vagy adóalapot csökkentő tétel.
Ez azt jelenti, hogy az alkoholos italokat ide nem számítva, az adót a bevétel után kell megállapítani és megfizetni. A turizmusfejlesztési hozzájárulás mértéke 4 százalék. Ezt a vendéglátósok vagy lenyelik – ám ez meglehetősen nagy teher –, vagy érvényesítik az árakban.
Utóbbi esetben azonban az áfacsökkentés csak részben mutatkozik meg az árakban.
Például, ha egy pohár limonádé korábban 400 forint volt, akkor az 339 forint plusz 61 forint áfából jött ki. Ez az idén már csak 339 forint plusz 17 forint, vagyis 356 forint, amennyiben az áfacsökkentést visszadja a vendéglátóipari egység a fogyasztónak.
Ehhez azonban jön még 13,6 forint
turizmusfejlesztési hozzájárulás is, amelyet a nettó árra kell vetíteni.
Ezt a tételt vagy lenyeli a vendéglátóipari egység, vagy áthárítja. Utóbbi esetben azonban a limonádé 370 forintba fog kerülni.
Mivel az adót mindenképpen meg kell fizetni minden egyes limonádé után, nagy valószínűséggel a fogyasztók be kell érjék 44 forint helyett 30 forint kedvezménnyel.