A modern társadalom velejárója a folyamatos rohanás, és sokszor tűnik úgy, hogy a nap 24 órája már nem is elég a feladatok elvégzéséhez. Vannak, akik jobban tudnak alkalmazkodni a pörgő világhoz, de akadnak olyanok is, akiket kifejezetten rosszul érint, hogy időhöz van kötve minden tevékenységük.
A notórius késők, vagyis azok, akik sehova nem képesek időben odaérni vagy elvégezni a határidős munkákat, szép számban vannak. Akad extrém módon olyan is, akár órákat is képes késni egy találkozóról, más viszont csak tíz, tizenöt perccel csúszik meg.
A barátok és családtagok számára azonban egy idő után nagyon idegesítő lehet a folyamatos várakozás és a késések miatt kialakuló kínos szituációk, például a színházi előadás kezdete után besompolyogni a terembe, vagy ácsorogni a hidegben arra várva, hogy a másik fél is megérkezzen a randevúra.
A pontatlan embereket sokszor más negatív tulajdonságokkal is felruházzák, olyanokkal mint a szétszórt, kaotikus, goromba vagy azzal, hogy nincs tekintettel másokra. A valóság viszont az, hogy a legtöbbjük az élet más területén rendezett és nem jellemző rá a szétszórtság.
A krónikus késők tudatában vannak, hogy ezen tulajdonságuk milyen rossz benyomást kelt és szégyenlik is emiatt magukat.
Az akut késők tárházában ugyanakkor rengeteg kifogás van, amelyeknek többsége társadalmilag elfogadott. Például ha valakivel baleset történt, vagy éppen beteg, akkor könnyebben meg lehet bocsátani a késéseket, de vannak olyan esetek is, amiket már nehezebb tolerálni.
A BBC-nek nyilatkozó angol tanárnő, Joanna úgy gondolja, hogy a késések mögött sokszor az is állhat, hogy a két fél nem érti meg teljesen egymást. Egy példát is hozott: ha őt áthívja az egyik barátnője magához,de csak annyit mond, hogy hét után jöjjön ő pedig nyolcra ér oda, akkor a barátnője rosszallóan fog ránézni, holott konkrét időpont nem volt megbeszélve.
A krónikus késés nem feltétlenül a személy hibája, lehet pusztán csak a karaktere miatt pontatlan. A notórius késők sokszor olyan karakterjegyeket mutatnak, mint az optimizmus, ugyanakkor kicsi az önuralmuk, hajlamosak a stresszre és imádják az izgalmas szituációkat. Ennél még meglepőbb, hogy a személyiségbeli különbségek arra is nagy hatással vannak, hogy egyesek hogyan érzékelik az idő múlását.
2001-ben Jeff Conte a San Diego State University professzore egy kísérletet végzett. A jelentkezőket két részre osztotta. Az A csoportban kaptak helyet az ambiciózus és a versengő személyiségek, a B csoportban pedig a kreatív, önkifejező és kalandos szegélyiségek. Arra kérte a résztvevőket, hogy óra nélkül próbálják megtippelni, hogy mikor telik el egy perc.
Az A csoportban 58 másodperc volt az átlagos tipp, a B csoport viszont 77 másodperc.
Az akut késők számára sokszor fejben dől el a dolog. Egy idő után megszokják, hogy sosem érnek oda a megbeszélt időpontra, ezért a teljes mentalitásuk is e köré épül. Ha úgysem érnek oda, minek sietni. Máskor viszont túlságosan is aggódnak azon, hogy esetleg kínos lesz számukra a pontatlan megjelenés, ekkor hajlamosak túl sok időt eltölteni a részletekkel és emiatt nem sikerül időben megjelenniük.
A munkában viszont néha mentális betegségek és neurológiai problémák állhatnak annak hátterében, ha valaki nem képes elvégezni a határidős feladatait. Ezek között szerepelhet a depresszió és az önbizalomhiány, ami miatt a kelleténél többször olvassa át a munkáját, vagy éppen nem tudja magát meggyőzni arról, hogy elküldje, mert fél az elutasítástól, és mire sikerül magát meggyőznie, addig lejár a határidő.
Dr Linda Sapadin, egy New York-i pszichológus szerint a késés a dolgok túlgondolásából fakad. A személy túlzottan a késéstől való félelemre fókuszál ahelyett, hogy kitalálná azt, miként tudna túljutni a félelmein. Ekkor pedig a félelem lesz az újabb indok, amivel a késéseket meg tudja magyarázni magának.