Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Miért nem jó a londoni bankoknak az a rendszer, amely megfelel az amerikai pénzintézeteknek is – tette fel a kérdést Michel Barnier csütörtökön. Az EU brexitért felelős főtárgyalójának szavai újabb pofont jelentenek Londonnak, mivel a brit kormány arra törekszik, hogy a szigetország bankjai a kilépés után is megtarthassák a kedvező hozzáférést az európai közös piachoz – írja a Bloomberg.
Nem tűnik kibékíthetőnek az ellentét London és Brüsszel között a pénzügyi szektorral kapcsolatban, pedig már csak 11 hónap van hátra, mielőtt Nagy-Britannia hivatalosan is elhagyja az Európai Uniót. Míg a brit kormány olyan egyezséget szeretne, amelynek értelmében a felek tiszteletben tartják egymás szabályozói környezetét, az EU szerint ez nem lehetséges, mivel London valójában nem hajlandó betartatni a közös piac szabályait.
Ezzel szemben a britek azt akarják elérni, hogy az EU ne tudjon önhatalmúlag döntést hozni a brit szabályozói rendszerről.
Bár London oldalán ott állnak a pénzügyi lobbisták, akik szerint az EU rendkívül meggyengülne a City és bankjai nélkül, Barnier szerint ez nem állja meg a helyét.
„Nem ezt halljuk a piaci szereplőktől, és a saját elemzéseink sem ezt támasztják alá" – hangsúlyozta a főtárgyaló.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy
a nagy nemzetközi bankok igazán nem buknak azzal, ha külön megállapodás nélkül megy végbe a brexit.
Az amerikai pénzintézetek például elsősorban európai ágazatokon vagy leányvállalatokon keresztül működnek a kontinensen, és ezeket már el is kezdték áttelepíteni olyan országokba, amelyek elég kedvező körülményeket biztosítanak a brexit utáni időszakban. Vagyis a kemény brexit igazi vesztese – ebből a szempontból – London városa lenne.
Barnier a Szófiában tartott előadásán arra figyelmeztette az elsősorban bankárokból és pénzügyi lobbistákból álló közönséget, hogy amennyiben nem lesz általános megállapodás a felek között, úgy a 21 hónapos átállási időszakra sem kerül sor a brexit után. Ez elég komoly csapást jelentene, mivel a brit szabályozók és a brit kormány egyaránt úgy készül, hogy lesz elegendő idő átállni az új korszakra.
Az uniós főtárgyaló azonban jelezte, a pénzügyi piacoknak fel kell készülniük a legrosszabbra, illetve úgy kell számolniuk, hogy minden lehetséges forgatókönyv játékban van még. Hangsúlyozta, nem szabad alulbecsülni a megegyezés elmaradásának kockázatát.
A kemény hangvételt fokozta, hogy Barnier kijelentette, a piaci szereplőknek (és a brit kormánynak) tudomásul kell venniük, hogy
a kilépéssel Nagy-Britannia el fogja veszíteni a tagsággal járó előnyöket.
Amellett, hogy a brexit utáni írországi határkérdésről sem született még érdemi megállapodás, a másik fontos, és erősen ellentmondásos terület, a banki bónuszok kérdése. Az EU ugyanis a válság után szigorúan korlátozta a bankároknak kiadható bónuszokat, amit viszont Nagy-Britannia élesen ellenzett. Nem véletlen, hogy beindultak azzal kapcsolatos spekulációk, hogy a brexitet követően a britek megszabadulhatnak ezektől a korlátozásoktól, viszont ha így terveznek, azzal még távolabb kerülhetnek egy megállapodástól.
