Hatalmas úszó gázkitermelő platformokat lehet látni Nyugat-Ausztrália vizein. A BBC beszámol arról, hogy a hajószörnyek azért érkeztek oda, hogy az utolsó molekuláig kiszippantsák a gázt a tenger alól, és cseppfolyóssá is alakítsák azt.
Több vonatkozásban is rekordokat koncentrál ebben a hónapban Ausztrália partvidéke. Itt van a világ legnagyobb, félig merülő tengeri kitermelő platformja, és itt vetett horgonyt a világ eddigi legnagyobb úszóalkalmatossága is.
Az impozáns felvonulás oka a földgáz, illetve a világ egyre nagyobb igénye arra. A világon egyre több ország szorítja háttérbe szénalapú energiatermelését, ugyanakkor a megújuló energiák térnyerése nem minden esetben garantálható.
A gáz afféle köztes megoldásként jelentkezik az energiafordulatban.
Felhasználása nagyjából feleannyi szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a széné, és úgy tűnik, egyre több kell abból.
Az USA energiaügyi hivatala szerint a kereslet konstans emelkedésére kell számítani. Míg 2015-ben 124 ezer milliárd köbláb volt a világ gázfelhasználása, ez 2040-re várhatóan 174 ezer milliárd köblábra emelkedik. Ez köbméterben is sok: ha a hivatalnál jól számolnak,
bő két évtized múlva a világ nagyjából 5 ezer milliárd köbméter gázt fog elfogyasztani.
Ennek az óriási igénynek a kielégítésében fontos körülmény lehet, hogy a cseppfolyósított gázt, az LNG-t jóval könnyebb és olcsóbb szállítani, mint hagyományos formában.
Éppen ezért fontos, hogy a kitermelést hamarosan megkezdő egyik monstrum, a Shell Prelude nevű platformja, egyben a világ legnagyobb, közel 500 méter hosszú úszóalkalmatossága a fedélzetén azonnal el is végzi az átalakítást.
A Prelude útnak indulásáról is írt az Origo, az 500 méteres szörnyeteg azóta elérte alkalmazási helyét.
A Prelude minden tekintetben csúcsteljesítmény. Úgy tervezték, hogy képes legyen átvészelni értékes rakományával még a legerősebb tengeri viharokat is. Nagyteljesítményű szivattyúi óránként 50 millió liter vizet vonnak ki a tengerből, ez segíti a földgáz lehűtését.
Tartályainak térfogata 175 olimpiai úszómedence térfogatával egyezik meg.
Az Inpex ezzel szemben úgy döntött, külön létesítményekkel oldja meg a felhozatalt és a cseppfolyósítást. Platformján előbb kivonja a szennyeződéseket a gázból, majd a közeli, Ichthys Venturer nevű tárolójába juttatja azt.
Mindkét cégnél versenynek tekintik a tározók minél előbbi feltöltését. A Browse Basin lelőhelyen hamarosan megkezdődő, ipari volumenű gázszippantó bajnokság,
nemzetközileg is jelentős energetikai fejleményt képvisel, már csak a kitermelés mennyisége miatt is.
Egyesek úgy vélik, ha az Ichthys és a Prelude teljesítménye csúcsra jár, Ausztrália megszorongathatja a nagy rivális Katart is az LNG szállításában.
S ha még ez nem lenne elég, az olasz Eni Afrikában, Mozambik partjainál készül üzembe helyezni saját vízi platformját. Ennek kapacitása ugyan kicsit kisebb lesz, mint az ausztrál partoknál dolgozó monstrumoké, de az évi 3,4 millió tonna LNG így sem sokkal marad el a Prelude 3,6 milliójától. Utóbbira csak az Ichthys ver majd rá jócskán, évi 8,9 millió tonnával.
Ugyanakkor nem valószínű, hogy a jövőben minden LNG-hajó vagy platform akkora lesz, mint a Prelude. Egy projektről tudni, amely mérete alapján esélyesen vehet majd részt a gigászok harcában: az Allseas Amazing Grace néven építi a maga platformját. Igaz, ennek feladata az offshore platformok emelése lesz, és nem a gázfeldolgozás.
Sem a Shell, sem az Inpex nem hozta nyilvánosságra, mikor kezdik meg építményeik a kitermelést.
Egyes becslések szerint a Shell 10 milliárd dollár fölött áldozott a Prelude-ra. Pusztán annyi derült ki, ott is és az Inpexnél is abban bíznak, a földgáz iránti kereslet valóban a várakozások szerint alakul, anélkül, hogy abba a megújuló energiaforrások terjedése beleszólna. A kereslet növekedésével ugyanis a gáz ára emelkedésnek indulhat – enélkül viszont lemondhatnak arról, hogy ezek a döbbenetes alkalmatosságok akár csak részben is, de behozzák építési költségeiket.