Nem először fordul elő a történelemben, hogy egy ország magas adósságteher és korlátozó fiskális és monetáris politika mellett politikai és gazdasági felfordulásba csúszik, mint most az olaszok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezekben az időkben a részvénypiaci befektetők először bepánikolnak, de aztán rendre elég gyorsan jön a talpra állás – derül ki a MarketWatch elemzéséből.
A legutóbbi látványos példa erre a brexitszavazás volt 2016 júniusában, amikor a britek arról döntöttek, hogy elhagyják az Európai Uniót.
Akkor az amerikai Dow Jones index közel 1000 pontot esett mindössze két nap alatt a referendum után.
Azonban nyolc kereskedési nap elteltével a Dow már magasabban állt, mint a szavazás előtt.
Fontos azonban, hogy piacok nem mindig ilyen módon reagálnak a válsághelyzetekre. Ráadásul komoly különbségek vannak Nagy-Britannia akkor helyzete és Olaszország mai állapota között – főként gazdasági szempontból. Mindazonáltal az is érdekes, hogy
az amerikai részvénypiac reakciója egy devizaválságra – például az eurózónából való lehetséges kilépésre – meglepően hasonló mintázatokat mutatott az eddigiekben.
Az elemzés példaként hozza föl a 2009 végén kezdődött görög adósságválságot, mivel még ez a leginkább hasonló a mai olasz krízishez. Akkor is felmerült ugyanis, hogy a rendkívül súlyos adósságterhektől és megszorításoktól szenvedő Görögország esetleg úgy dönthet, elhagyja az euróövezetet, amivel komoly nehézségeket okozhatott volna az egész EU-nak.
Minden fenyegetés ellenére az amerikai részvényindexek végső soron komoly emelkedéseket produkáltak, ez azonban nem is annyira meglepő, ha megnézzük, a korábbi válságok idején ugyanúgy felfelé mozdultak a mutatók a kezdeti ijedtség után.
Ugyanez történt 1994-ben, amikor a mexikói peso leértékelődése válságba torkollott, de 1997-ben is, amikor Thaiföldön beütött az államadósság válság, amely továbbterjedt más ázsiai országokra is. Majd szintén így viselkedett az amerikai piac 1998-ban az orosz rubel leértékelődés során, illetve 2001-ben az argentin adósság- és devizaválság idején.
Az elemzés végkövetkeztetése tehát az, hogy
érdemes lehet az ilyen jellegű válságok esetében nagyobb távlatokban tekinteni a globális részvénypiacokra, és óvatosan bánni a pánikkal.
Különösen az amerikai részvénypiacok esetében áll ez a figyelmeztetés, mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a válságok kitörését követő hat hónapon belül, a mutatók rendre magasabban álltak, mint a válságot megelőzően. Vagyis ismét az látszik, hogy nagyot lehet bukni azon, ha valaki körültekintés nélkül bepánikol.