Sokat veszíthet Kína a vámháborúban

China's President Xi Jinping (L) and US President Donald Trump attend a welcome ceremony at the Great Hall of the People in Beijing on November 9, 2017. / AFP PHOTO / NICOLAS ASFOURI

Donald Trump mellett áll az amerikai közvélemény nagy része a napról napra durvuló kínai kereskedelmi konfliktusban. A Gallup intézet kutatása szerint a válaszadók 62 százaléka véli úgy, hogy a kínaiak tisztességtelenül játszanak, 46 százalékuk pedig Mexikóról is ugyanezt gondolja. Erősödik a meggyőződés, hogy már sokkal hamarabb fel kellett volna lépni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ellen, még akkor, amikor nem volt rekordnagyságú az amerikai külkereskedelmi deficit.

A tavaly rekordnagyságúra növekedett, 566 milliárd dolláros amerikai külkereskedelmi deficit csökkentésében az amerikai közvélemény nagy része is Donald Trump elnököt támogatja. Mivel a deficit több mint felét, 375 milliárd dollárt Kína adja, ezért a legfontosabb a változtatás elérése ebben a relációban.

A Gallup legfrissebb felmérése szerint az amerikaiak 62 százaléka tisztességtelennek gondolja a kínai-amerikai kereskedelmi kapcsolatokat,

a másik gyenge pontnak pedig Mexikót tartják, itt azonban már csak 46 százalék a tisztességtelen gyakorlatot feltételezők aránya.

A hónapok óta tartó kínai-amerikai vámháborúban az eddig bevezetett intézkedéseken túl most már 200 milliárd dollár értékű kínai importárura kivetendő büntetővám lehet a következő lépés, és egyre többen vannak azon a véleményen, hogy

a piacvédő intézkedéseket már sokkal hamarabb, akár már Kína Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) csatlakozásakor ki kellett volna dolgozni.

Ennek több oka is van: egyrészt az 1990-es évek legvégéhez képest Peking ma hétszeresére növelte a kivitelét, másrészt a nemzetközi szabadkereskedelmi egyezmények száma is felfutott. Míg a 90-es évek közepén még csak 50 körül alakult a számuk, ma 285 ilyen egyezményt tartanak nyilván, a kereskedelmi akadályok tehát hihetetlenül gyorsan tűntek el az ázsiai nagyhatalom elől.

Mindez azt is jelenti, hogy

Kína a délkelet-ázsiai térség exportjának egy részét is összefogja és továbbítja az USA felé.

Elemzők szerint Trump még az utolsó percben lépett: a kínai gazdaság ugyanis még nem tért át nagyobb mértékben a magasabb hozzáadott értékű gyártásra: nem fejlesztette ki a Made in China programot, ami már a technológiai előnyt is biztosítaná számára tíz kulcsfontosságú iparágban.

Az elnök fellépését az is alátámasztja, hogy a kínai gazdaság ma még sokkal sérülékenyebb a high-tech import szempontjából, ami ütőkártya lehet az amerikaiak kezében a kereskedelmi konfliktusban.

Kína importnagyhatalommá vált, Trump az utolsó percben lépett fel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ellen Forrás: AFP/GOH Chai Hin

A keményebb fellépés hívei azt is felróják a WTO-nak, hogy a kereskedelmi konfliktusok kezelésében gyakorlatilag alig tett valamit, így az egyes országok saját magukat kénytelenek megvédeni. A megemelt vámokkal pedig a mintegy 4 ezer milliárd dolláros kínai export közel 14 százalékát adó

USA most még komolyabb érvágást tud elérni, később – ahogy az exporttól egyre kevésbé függ majd Peking - ez a kitettség fokozatosan csökken.

Másrészt a Kínába települt sok amerikai gyártókapacitás, és a kínai import gyors növekedése miatt ma már kérdéses, mennyire lehet odavágni az ázsiai nagyhatalomnak, ezért is kellett volna már sokkal hamarabb fellépni a kereskedelmi mérleg torzulása ellen.

Betartott választási ígéret

Az amerikai elnök egyik legfontosabb választási ígérete volt, hogy feltámasztja a hazai ipart. A több millió gyári munkahely megszűnéséért az amerikai multinacionális cégek kivonulását, a szabad kereskedelmet, valamint az olcsó külföldi – főleg kínai – árut okolta. Így

Trump számára a toronymagas – az amerikai GDP három százalékára rúgó – külkereskedelmi mérleghiány testesíti meg a külföldi partnerek „tisztességtelennek" tartott kereskedelmi praktikáit.

És ebben van igazság: tavaly az Egyesült Államok mintegy 505 milliárd dollár értékben importált árut Kínából, míg utóbbi csak 130 milliárd dollár értékben vásárolt amerikai árut vagy szolgáltatást. És ez még csak a legszerényebb becslés, Trump szerint ugyanis valójában 500 milliárd dollárra rúg a Pekinggel szembeni kereskedelmi deficit. Vagyis Kína tényleg elárasztja exportcikkeivel Amerikát, miközben a nyugati cégek sokkal nehezebben jutnak be a súlyos korlátozásokkal teli távol-keleti piacra.

Az első lövések március 8-án dördültek el a kereskedelmi háborúban: Trump az acél- és alumíniumimportra vonatkozó pótvámokat vetett ki Forrás: Picture-Alliance/AFP/Michael Reynolds

Mind több szakértő hangoztatja, hogy Kína nem szabályosan játszik, így nagy hibát követett el a világ 2002-ben, amikor a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjai közé engedte az országot.

Az elmúlt évtizedek nemzetközi kereskedelem rendszerét meghatározó szervezet szabályrendszere ugyanis alaposan meggyengült, és a maga keretei között már nem tudja útját állni a kínai törekvéseknek. Peking már nyíltan hirdeti, hogy át akarja venni a vezetést az amerikaiaktól a globális technológiai versenyben, és – bár szavakban a szabadkereskedelem nagy híve – valójában csak a maga érdekét nézi.

A WTO oly mértékben képtelen a vitarendezésre, hogy 1995 óta mindössze 350 esetben sikerült döntést hoznia.

Az Egyesült Államoknak az Európai Unióval 52, Kínával 32 kereskedelmi vitája volt a WTO keretein belül, de a WTO-nál a legtöbb panasz összességében Kínával kapcsolatban érkezett eddig.

Sokat veszíthet Kína

Nem csoda, hogy Donald Trump a maga kezébe akarja venni a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok rendezését. Már tavasszal bejelentette, hogy védővámokat vet ki többféle exportcikkre, elsősorban a fémipari termékekre, gépekre, járművekre. Ezt a fenyegetését azóta be is váltotta:

július elején a szellemi tulajdon és technológiák ellopására hivatkozva évi 34 milliárd dollárnyi csúcstechnológiás kínai termékre vetett ki 25 százalékos vámot.

További 16 milliárd dollár értékű kereskedelemre heteken belül terjedhet ki hasonló intézkedés. A nyár végére pedig akár újabb 200 milliárd dollárnyi kínai árucikket sújthat 10 százaléknyi amerikai vám. A kiszemelt termékek között szerepel többféle élelmiszer, kutya- és macskaeledel, dohánytermékek, gumiabroncsok, vegyszerek, textíliák, fémek, elektronikus berendezések, tv-készülékek alkatrészei.

Kínai szállítmányozó hajó az Atlanti-óceánon: tavaly 12 százalékkal nőtt az amúgy is tetemes kínai külkereskedelmi többlet Forrás: AFP/Getty Images/Spencer Platt

Azóta már Peking is visszalőtt, s a maga részéről 545 amerikai termékre, ugyancsak 34 milliárd dollár értékben vetett ki pótvámot. Sőt, fogadkozik, hogy a 200 milliárdos csomagra is hasonló mértékben válaszolnak majd. Valójában azonban a kínaiak eszköztelenebbek e téren, épp az amerikaiak által nehezményezett kereskedelmi egyensúlytalanság miatt.

Hiszen ha Kína éves szinten csak 130 milliárd dollár értékben importál az USA-ból, akkor nem tudnak azonos mértékben visszavágni.

Igaz, az ázsiai országban működő amerikai érdekeltségeken is el lehet verni a port. A Capital Economics londoni pénzügyi-gazdasági elemzőház adatai szerint az amerikai multik ottani érdekeltségeinek éves árbevétele a kínai piacon több mint 350 milliárd dollár, lényegében megegyezik az Egyesült Államokkal lebonyolított kereskedelemben keletkezett kínai áruforgalmi többlettel.

Ezeket az amerikai cégeket tehát adókkal vagy egyéb szabályozással elvileg megfoghatja Peking, ám erre kevés az esély.

De nem biztos, hogy érdemes a végsőkig feszíteni a húrt, mivel Trump még sokkal jobban tudna ártani nekik az exporton keresztül.

A Statista ábrája megmutatja, mit jelentene az ázsiai gazdaság számára, ha Washington 15, illetve 45 százalékos büntetővámot vetne ki az egész kínai exportra.

Az enyhébb, a 15 százalékos pluszvám esetében az éves kínai USA-ba irányuló export értéke 18 milliárd dollárral esne vissza.

A kínai GDP éves szinten 0,36 százalékkal mérséklődne, és mintegy 2,5 millió ember vesztené el a munkáját.

Egy 45 százalékos tarifa már sokkal súlyosabb következményekkel járna: több mint 200 milliárd dollárral zuhanna a kínai export értéke, 55 milliárd dollárral kevesebb árut tudna eladni az USA-ba, a gazdasági növekedést pedig több mint 1 százalékkal vetné vissza, miközben 7,6 millió kínai válna munkanélkülivé. Ezt a forgatókönyvet egyelőre nem tartják reálisnak a szakértők, arra azonban mindenképp alkalmas, hogy mutassa Kína export-kitettségét.

Kétélű fegyverek

A kínai gazdaság sebezhetőségét mutatja, hogy

majdnem vezéráldozattá vált a ZTE mobiltelefon- és hálózatieszköz-gyártó.

A kínai cég három hónapig nem tudott termelni, mivel Donald Trump kezdeményezésére Washington hét évre szóló beszállítási moratóriumot rendelt el vele szemben, miután beigazolódott, hogy az amerikai szankciókat megsértve rendszeresen szállított Iránnak és Észak-Koreának távközlési berendezéseket.
Másrészt arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Kínában működő amerikai vállalatok termelése is része a kínai exportnak. Így fordulhat elő, hogy – legalábbis a kínai kereskedelmi minisztérium kimutatása szerint –

a 34 milliárd dollár értékű, vámmal sújtott termékből több mint 20 milliárd dollárnyit az ott működő külföldi cégek, jórészt amerikai vállalatok állítják elő.

Az eddigi kereskedelmi háborúk krónikája

Washingtonnak nemcsak Kínával, hanem kisebb mértékben az Európai Unióval, Mexikóval vagy Kanadával is vannak kereskedelmi vitái. Az Egyesült Államok még márciusban vetett ki az acél behozatalára 25, az alumíniuméra pedig 10 százalékos vámot. Az Európai Unió, Mexikó és Kanada kezdetben mentességet kapott ez alól, de június óta már rájuk is érvényes a vámfizetési kötelezettség.

A WTO vitarendezése lassú és körülményes Forrás: AFP/Thomas Coex

A Gallup közvélemény-kutatásából kiderül, hogy a megkérdezettek 65, illetve 56 százaléka szerint ez így rendben is van, Kanada és

az Európai Unió Amerikával szembeni kereskedelmi gyakorlata tisztességesnek mondható az amerikaiak többsége szerint.

Bár sokan már a következő nagy világválság kiváltó okát látják az amerikaiak által kezdeményezett vámháborúban, az USA nyolc meghatározó kereskedelmi konfliktusa közül eddig még ez az egyik enyhébb "összecsapás". Az ilyen típusú háborúskodások következményei általában csak gazdasági téren mutatkoznak meg, ritkán fordul elő, hogy a világpolitika szintjét is elérik. Az alábbiakban mutatjuk a modernkori

Egyesült Államok hét legnagyobb kereskedelmi háborúját, amelyeknél megfigyelhető, hogy a két évszázaddal ezelőtti helyzethez képest egyre kevesebb költséggel és áldozattal jártak.

1. Az 1929-1933-as világgazdasági válság idején hozott Smoot-Hawley törvény értelmében az Egyesült Államok 20 ezer importárura vetett ki vámot. Az érintett kereskedelmi partnerek viszontválasza is hasonló volt, így a következő évben 66 és 61 százalékkal zuhant az amerikai import és az export, ami nehezítette a válságból való kilábalást.
2. Az USA-ban 1963-ra terjedt el a nagyüzemi csirketenyésztés. A második világháborúból kikászálódó Németország és Franciaország nem nézte jó szemmel, hogy az olcsó amerikai csirke elárasztja piacaikat, ezért vámokat vetettek ki. Cserébe Washington is büntetőtarifát rótt ki például a brandy vagy a Volkswagen teherautók bevitelére.
3. Japán lett a fő ellenség 1981-ben, amikor a szigetország olcsó autókkal árasztotta el az amerikai piacot. Washington komoly nyomást gyakorolt az ázsiai országra, hogy önként korlátozza exportját.
4. Egy évvel később, 1982-ben indult az USA és Kanada között a faipari termékek körüli civakodás, amelyet azóta sem sikerült megnyugtatóan lezárni. A fő gondot az okozza, hogy az amerikai faipari vállalkozások magánkézben vannak, míg a kanadaiak tartományi önkormányzati kézben.
5. 1985-ben indult a nagy tésztavita. A Reagan-adminisztráció sehogy se tudta elérni, hogy az amerikai citrusfélék bekerüljenek az európai piacra, ezért megvámolta az európai tésztatermékeket.
6. Ezt követte 1993-ban a banánok csatája, amikor az Európai Unió vámokkal igyekezett kizárni piacáról a dél-amerikai banánt. A Közép- és Dél-Amerikában működő amerikai érdekeltségek emiatt többször is bepanaszolták az eljárást a WTO-nál.
7. A Bush-adminisztráció indította el 2002-ben az acélháborút. Ennek keretében 8 és 30 százalék közötti vámot vetett ki az import acéltermékekre, csak Kanada és Mexikó kapott mentességet.

A mostani konfliktus annyiban különbözik a többitől, hogy az amerikai külkereskedelmi deficit sosem volt ilyen magas, és

a globális kereskedelmet terhelő vámok az utóbbi két évtizedben folyamatosan és nagy mértékben csökkentek.

Másrészt időközben Kína importnagyhatalommá vált, ami a globális kereskedelmi hálózat összefonódása miatt nehezebbé teszi a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat elleni fellépést.