Szárnyal a világgazdaság, csak a dolgozók ezt nem érzik

Businessman sitting on kerb with satchel, smoking cigarette

Miközben a gazdasági növekedés erősödik, a munkanélküliségi ráta pedig egyes OECD-országokban rekord alacsony szintekre süllyedt, mindez alig látszik meg a béreken, amelyek lényegében stagnáltak a válságot követően – derül ki az OECD legfrissebb munkaerőpiaci jelentéséből. A szervezet figyelmeztetett, súlyos társadalmi problémák is lehetnek abból, ha a lakosság többsége elveszíti a hitét a gazdasági talpra állásban, ahogy az egyenlőtlenségek egyre fokozódnak.

Az OECD-országokban a tavalyi év végén 61,7 százalékra bővült a 15-74 év közöttiek foglalkoztatottsági rátája. Ez igen kedvező hír, mivel először fordult elő, hogy többen dolgoznak a szervezethez tartozó államokban, mint a válságot megelőzően. Ezzel együtt az OECD prognózisa szerint

az idei év végére 62,1, míg 2019 végére 62,5 százalékig kúszhat föl a foglalkoztatottsági ráta.

Ráadásul a jelentés kiemeli, hogy rendkívül erős fejlődés volt tapasztalható a legnehezebb helyzetben lévő csoportok körében is. Ide tartoznak például az idősek, a kisgyermekes anyák, a bevándorlók vagy a fiatalok.

Ezzel együtt a munkanélküliségi ráta a legtöbb országban lement a válság előtti szint alá, vagy legalábbis megközelíti azt. A szabad álláshelyek száma pedig rekord magas szintre emelkedett Japánban, az euróövezetben, az Egyesült Államokban, valamint Ausztráliában. Szintén igen kedvező, hogy az OECD-országok átlagos munkanélküliségi rátája tovább csökkenhet, idén elérve az 5,3 százalékot, majd jövőre az 5,1 százalékot.

Árnyalja azonban a képet, hogy a dolgozók körében mért szegénység a válság óta romló trendet mutat

– 2015-ben 10,6 százalékos volt az arány, míg egy évtizeddel korábban csupán 9,6 százalékos.

Beragadó bérek

A legnagyobb probléma azonban a bérekkel van, mivel ezek növekedése messze nem követte a gazdasági talpra állás ütemét, illetve a munkaerőpiac általános javulását.

A bérnövekedés ugyanis érezhetően elmarad a válság előtti szintektől.

A tavalyi év végén az OECD-térségben a nominális béremelkedés jelentősen elmaradt a 10 évvel ezelőtt mért szinttől: 2007 második negyedévében, amikor a munkanélküliségi ráta nagyjából megfelelt a mainak, a nominális bérek 5,8 százalékkal emelkedtek. A tavalyi negyedik negyedévben ez 3,2 százalék volt.

A bérek nem tartják a lépést a gazdasági javulással Forrás: AFP/Philippe Desmazes

Még ennél is aggasztóbb, hogy a bérek stagnálása leginkább az alacsonyan fizetett dolgozókat érinti, ami egyre fokozza az egyenlőtlenséget. Ez azonban megfelel a hosszú távú trendnek, vagyis nem meglepő, hogy a legjobban kereső 1 százalék reál munkajövedelme sokkal gyorsabban emelkedett az elmúlt években, mint a medián.

Nem véletlen tehát, hogy a jelentéssel párhuzamosan az OECD főtitkára, Ángel Gurría hangsúlyozta,

nagyon fontos, hogy az országok célzott strukturális támogatást nyújtsanak a munkaerőpiacon, különösen a legkevésbé képzett dolgozók számára.

Az anyag kiemelte továbbá, hogy a részmunkaidőben dolgozók átlagos munkajövedelme sokkal nagyobb arányban romlott a teljes állású munkavállalókéhoz képest. Emellett az is jól látszik, hogy a munkanélkülieknek juttatott támogatások sincsenek túl kedvező helyzetben: csupán minden harmadik álláskereső részesül valamilyen támogatásban az OECD országokban, és a válságot követően a legtöbb államban csak romlott az ellátás.

Képzés és segítség

A javaslatok tekintetében az OECD jelentése megjegyzi, az országoknak kiemelt figyelmet kell szentelniük a magas színvonalú oktatásnak, illetve a képzési rendszereknek, különösen az alacsony képzettségű munkavállalók esetében. A cél ugyanis az lenne, hogy a tagállamok minimalizálják annak kockázatát, hogy az alacsony képzettségű dolgozók nem tudnak kitörni az alacsony bérezésű állások vagy a munkanélküliség csapdájából. Mindez azért is jelentős, mert a szervezet vizsgálata szerint

az alacsony képzettségűek háromszor kisebb eséllyel részesülnek valamilyen képzésben, mint a már egyébként is magasan képzettek.

A szervezet emellett kiemeli, hogy a legfrissebb kutatások azt támasztják alá, hogy a koordinált kollektív tárgyalások rendszere, a társadalmi partnerek és a közvetítők erős és önszabályozó struktúrája egyaránt hozzájárulnak a magasabb foglalkoztatáshoz és a jobb minőségű munkákhoz, elősegítik a képzési lehetőségeket, valamint ellenállóbbá teszik a munkaerőpiacokat az esetleges sokkokkal szemben.

A jelenlegi növekedés nem tudja visszaszorítani az egyenlőtlenségeket Forrás: Joe Giddens/PA

A nemi egyenlőtlenségek tekintetében az OECD kutatása megjegyzi, bár jelentősen csökkentek a férfiak és nők közti éves átlagos munkajövedelmi különbségek, a nők éves munkajövedelme még mindig 39 százalékkal maradt el 2015-ben a férfiakétól.

Magyar teljesítmény

A magyar adatokat áttekintve az látszik, hogy a hazai éves reál átlagbér-növekedés tavaly év végén kiemelkedő volt az OECD-országok között.

A 8,4 százalékos bővülést csak Izland tudta lenyomni 10,1 százalékkal, de hazánk messze meghaladta az OECD 0,3 százalékos súlyozott átlagát.

A magyar 4,2 százalékos munkanélküliség 2017 végén szintén jobb volt, mint az OECD 5,8 százalékos átlaga. A teljes népességhez viszonyított össztársadalmi (15-64 év közöttiek) foglalkoztatottsági aránya az OECD számításai szerint 68,2 százalékos volt hazánkban, szemben a 67,8 százalékos OECD átlaggal.

A fiatalok (15-24 év) foglalkoztatottsági aránya 29 százalékos volt, míg az időseké (55-64 év) 51,7 százalékos. E két utóbbi adatban azonban már le vagyunk maradva az OECD-átlagtól, amely az előbbi esetben 41,6, míg az utóbbiban 60,4 százalékos. Mindazonáltal itt látni kell, hogy a globális paletta egyes régióiban is jelentős eltérések vannak. Az európai fiatalok foglalkoztatottsági rátája például relatíve még mindig alacsony, különösen az olyan válság által sújtott országokban, mint Olaszország (17,1 százalék) vagy Görögország (14,1 százalék).