Az apró kacsalábú rákok, kagylók "lábnyoma" szinte mikroszkopikus, ám akkora mennyiségben települnek meg az óceánjárók oldalán, hogy globális viszonylatban jelentősen hozzájárulnak a hajózáshoz köthető károsanyag-kibocsátáshoz. A kagyló- és ráktelepek miatt ugyanis a hajóknak több üzemanyagot kell elhasználniuk, ami jelentős plusz költséget és magasabb károsanyag-kibocsátást jelent.
A New York Times arról ír, a hajóépítők és -üzemeltetők eddig is gyakran alkalmaztak olyan megoldásokat, amelyek azt a célt szolgálták, hogy megakadályozzák a hajótest külső felületén a rákok és más kisebb élőlények megtelepedését.
Ezek általában a hajótest speciális védőanyaggal való bevonását jelentik.
Az azokban koncentrált vegyületek pedig elpusztítják a lárvákat, így a közlekedést lassító telepek kialakulását.
A probléma ezekkel a megoldásokkal az, hogy a vízbe a hajótestről kioldodó vegyi anyagok nemcsak a nem kívánt potyautasok, hanem más tengeri élőlények számára is károsak.
A németországi Kiel Egyetem kutatói szerint nem a vegyi anyagokkal való további kísérletezés jelentheti a megoldást. A problémához mechanikai szempontból közelítenek, vagyis olyan réteggel vonnák be a hajótest felszínét, amelybe a rákok lárvái nem ragadnak bele.
A kutatók elmondták, a korábbi ilyen jellegű próbálkozásokkal az volt a gond, hogy a textúra lényegében függőlegesen elrendezett apró redőkből állt, melyek közé a kacsalábú rákocskák továbbra is beékelődtek, és a kagylók is megtelepültek.
Saját, szilikonra épülő fejlesztésüknél a mikroszkopikus léptékű textúra nem tartalmaz ilyen apró réseket.
A leginkább gombafejekre emlékeztető megoldás révén érik el azt, hogy az anyaggal bevont felületen, ne alakulhassnak ki ráktelepek.
A koncepció első változatait már tesztelték illetve tesztelik, általában több hónapon át, figyelemmel kísérve egy-egy kisebb teszthajó - például egy jacht - tengeri útjait és dokumentálva a hajótesten tapasztalható változásokat.
Az első eredmények biztatók.
Bár tengeri rákocskák még így is képesek voltak megtelepülni a felületen - köszönhetően egy ragacsos, testükből kibocsátott váladéknak -, arányaiban jóval kisebb telepek alakultak ki, mint a hagyományos megoldásoknál.
Sőt, volt olyan jármű, mely a Balti- és az Északi-tengeren tett útjai után, hét hónapot követően, teljesen mentes volt a rákoktól.
A gombaszerű textúráról ugyanis a hullámok egyszerűen lemosták a potyautasokat.
Dr. Lars Heepe, a biomechanika professzora, aki a fejlesztést irányítja, elmondta, tovább dolgoznak megoldásuk tökéletesítésén. Hozzátette: minden, szabad szemmel szinte nem is látható, parányi változtatás a textúrán, hozzá is segítheti a rákokat a felületre tapadáshoz, de akár még hatékonyabban távol is tarthatja az apró élőlényeket.