Az egyik hitelválságból szépen csúszunk át a másikba

A Dow Jones index miatt aggódik az egyik kereskedő a New York-i tőzsdén.

Miközben már egy kerek évtized eltelt a 2008-as válság kirobbanása, vagyis a Lehman Brothers csődje óta, többekben felmerült a kérdés, vajon tényleg sikerült-e megoldani az akkori problémákat. A világgazdaság ma úszik az adósságokban, és a következő összeomlás sokban hasonlíthat az előzőre. Az optimistább hangok szerint azonban jó hír, hogy egyelőre még nem kell rettegnünk.

Bár jelenleg még nincs ok a pánikra, van néhány egyértelmű jel, amely arra utal, hogy feltűnt a horizonton egy olyan válság, amely sokban hasonlíthat a 2008-asra – derül ki a CNBC elemzéséből. Amiben most élünk, az olyan, mint a vihar előtti csend. Az amerikai pénzügyi rendszer megfelelően feltőkésített és alacsonyabb adósságállománnyal és kockázatvállalással működik, a gazdasági alapok erősek, az USA vállalati szektora pedig rég érezte ilyen jól magát. A válság után kiépített védőhálók emellett elvben képesek lennének időben megfogni a sokkhatásokat.

A probléma az, hogy túl nagy a csend.

Az ilyen idők pedig mindig kedveznek egy válság kialakulásának.

Ha visszatekintünk 2006-ba, szintén azt láthatjuk, hogy bőséges likviditás jellemezte a rendszert – mondja Danielle DiMartino Booth, a Quill Intelligence nevű kutatócég vezetője, aki korábban a dallasi Fed kormányzójának tanácsadója volt a válság idején. A vihar előtti csendre jó példa a Bear Stearns, amely mielőtt bedőlt volna, folyamatosan a Forbes magazin legjobban futó cégei között szerepelt. A Lehman Brothers pedig 271 milliárd dollárnyi kezelt eszköz mellett 3,1 milliárdos bevételt hozott össze 2007-ben, majd a rákövetkező évben összeomlott.

Az egzotikus eszközök ma is kockázatot jelentenek Forrás: AFP/Ben Stansall

A krízist közelről végignéző DiMartino Booth ma úgy látja,

azok az „egzotikus" pénzügyi eszközök, amelyek a mélybe lökték az említett két céget, még ma is kockázatot jelentenek a rendszer számára.

Ez pedig azzal fenyeget, hogy egészen hasonló folyamatok mehetnek végbe, mint amilyeneket a 2008-as válság idején az USA és a világ megtapasztalt. Valójában soha nem kezeltük a probléma gyökerét, és a derivatívák (származtatott ügyletek) újra halálos fenyegetést jelenthetnek, ha az érdemi kúra elmarad – mondta a szakember. Ezek a derivatívák azok a homályos befektetési termékek, amelyeket a legendás befektető, Warren Buffett korábban „pénzügyi tömegpusztító fegyverekként" jellemzett.

Olcsó hitel, növekvő kockázat

A derivatívák elméletben arra szolgálnának, hogy csökkentsék egy befektetés kockázatát, vagyis az eredeti tervek szerint pont a lehetséges veszélyforrások ellen nyújtanának védelmet. A gyakorlatban azonban a bankok profitéhsége és a derivatívák szabályozatlansága lehetővé tette, hogy

a pénzügyi cégek rendkívül kockázatos eszközöket gyúrjanak össze, majd ezeket biztonságos termékekként értékesítsék

– ehhez legtöbbször a legnagyobb hitelminősítők is asszisztáltak. A 2008-as válság kitörésekor az egész rendszer annyira átláthatatlanná vált, hogy sokszor már maguk a bankok sem tudták, pontosan mivel kereskednek.

Wall Street Forrás: 123rf.com

Ez azonban már a múlt története. Ha előre ugrunk 2018-ba, az látszik, hogy a teljes derivatíva állomány 11 ezer milliárd dolláros, ami hatalmasnak tűnhet, de a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) adatai szerint mégis a legalacsonyabb szint 2007 óta. Ahogy azonban a hitelezés a válság után ismét egyre jobban kezdett pörögni,

mára az alacsony minőségű (főként vállalati) adósságokat tömörítő értékpapírok piaca újra szárnyalásnak indult

– csak az idei első félévben 51 százalékos volt a növekedés az úgynevezett CLO-k volumenében. A CLO olyan származtatott értékpapír, amely nagyban hasonlít a válságban kulcsszerepet játszó értékpapírosított jelzálog fedezetű kötvényekre (CDO), azonban elsősorban kis- és közepes vállalatok adósságait gyűjti egybe.

Mindeközben pedig az amerikai szövetségi kormány ugyancsak halmozza föl az adósságot – most 21 400 milliárd dollárnál tart –, a kamatok pedig emelkednek. A kockázatos, ám relatíve magas hozamot kínáló vállalati adósságok pedig egyre nagyobb veszélyforrást jelentenek, ahogy a hozaméhség nem csillapodik, a befektetők pedig úgy hiszik, biztonságban vannak. Ismét ketyeg tehát az adósságbomba.

Globális veszély

Manapság az egyik legnagyobb kockázati tényezőt az jelenti, hogy a hozamvadászat a világpiac egészére kiterjedt, és most már szinte minden héten látunk egy országot, amely emiatt bajba kerül. Bár az olyan kisebb válságok és megremegések, mint amilyeneket Törökországban, a Fülöp-szigeteken vagy Indiában tapasztalhatunk, egyelőre még nem idéztek elő nagyobb robbanást, az jól látszik, hogy a devizakereskedelem például extrém kilengéseket produkál.

A világ bármely pontján kialakulhatnak rengések és veszélyforrások Forrás: EyePress News

Ezek kapcsán DiMartino Booth úgy látja, nem kizárt, hogy végül az amerikai gazdaság is importálni fogja a következő válságot. Lehet, hogy a katalizátor nem az USA pénzügyi rendszeréből származik majd, de ez még messze nem jelenti azt, hogy az amerikai rendszer ne lenne igencsak sérülékeny – teszi hozzá.

Mindazonáltal az elemző szerint valószínűtlen, hogy a közeljövőben globális válsággal kell majd szembenéznünk. A fiskális és devizaproblémákkal küzdő országok ugyanis egyelőre minimális globális kockázatot jelentenek, a jegybankok pedig igyekeznek aktívan megállítani a veszélyek terjedését. Ezzel együtt viszont más szakértők úgy látják, hogy

különösen az amerikai jegybank szigorításának következtében, számos piaci eszköz újraárazására kell számítani.

Az optimistább forgatókönyv szerint tehát egyelőre nem kell globális válságtól tartani, azonban kisebb rengésekre érdemes felkészülni, ahogy a világpiac folyamatosan korrigál az eddigi állapothoz képest.

Biztonság és kockázat

A Wall Street legtöbb szereplője ma úgy hiszi, hogy a pénzügyi rendszer sokkal jobban felkészült arra, hogy kezelni tudja az esetleges sokkokat. Ehhez jön még, hogy az energiaárak relatíve stabilak, az infláció pedig alacsony, ami szintén biztonságos környezetet teremt – mondja Jeffrey Kleintop, a Charles Schwab vezető befektetési stratégája. Hozzátette,

a sokkok általában akkor alakulnak át válsággá, ha a rendszer nincs eléggé felkészülve, és ez a sérülékenység általában a gazdasági ciklusok végén tapasztalható.

Kleintop szerint azonban így is vannak olyan tényezők, amelyekre oda kell figyelni. A politikai kockázatok, a passzívan kezelt indexalapok, valamint az emelkedő kamatok mellett ugyanis a hitelek egyre drágábbak, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szakember úgy látja, 2008 óta megváltoztak a veszélyforrások, vagyis a válság lehetséges eredőit ma már máshol kell keresni. Az egyik ilyen forrás lehet az emelkedő kamatok és az erős amerikai dollár kapcsolata, amely manapság a legnagyobb fenyegetést jelentheti egy sérülékeny pénzügyi és gazdasági rendszerre.