Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A 2008-as válság egyik érdekessége az volt, hogy senki nem tudta idejekorán átlátni az egész folyamatot. Voltak olyanok, akik a másodlagos jelzálogpiac veszélyeire figyelmeztettek, de lényegében senki nem látta előre, hogy az amerikai ingatlanpiaci buborék nemcsak globális pénzügyi krízist eredményez majd, de komoly pénzügyi cégek összeomlásához is vezet – mint a Lehman Brothers.
Sem a Wall Street elemzőgurui, se az amerikai jegybank vezetői nem tudták megfelelően összekötni a pontokat, és előre fölvázolni, milyen mértékű globális csapást eredményez majd az amerikai ingatlanpiaci és jelzálogválság. Volt azonban néhány olyan elemző, aki igen közel járt a teljes kép összeillesztéséhez. Ráadásul ők most is megpróbálják megjósolni, hogyan törhet ki a következő nagy válság – írja a MarketWatch elemzése.
Az egyik ilyen jós Gary Shilling volt, aki jelenleg az A. Gary Shilling & Co. elnöke, és aki már a 2000-es évek elején elkezdett írni arról, hogy veszélyes ingatlanpiaci buborékkal állunk szemben. Majd 2004 januárjában Shilling azt írta, a másodlagos (subprime) jelzáloghitelek a legnagyobb pénzügyi problémát jelentik, amellyel az USA-nak a következő években szembe kell néznie.
Aztán 2006 júniusában már ott tartott, hogy kijelentette, a spekulatív ingatlanpiaci buborék széles körben fogja sújtani a gazdaságot,
és sokkal komolyabb következményei lesznek, mint a 2000-2002-es medvepiacnak. Ugyanazon év novemberében pedig jelezte, továbbra is úgy számol, hogy a családi házak országos medián árai 25 százalékot fognak zuhanni – az árak végül 34 százalékot estek a 2006 áprilisában elért csúcshoz képest.
Shilling most úgy látja, a következő pénzügyi válságot a túlzott eladósodás okozhatja. Ha pedig megnézzük, hol a legdurvábbak ezek az adósságszintek, akkor a feltörekvő piacokra kell a leginkább figyelni. A szakértő különösen aggódik a nagyjából 8 ezer milliárd dollárt kitevő feltörekvő piaci állam- és vállalati adósságállományért, amely amerikai dollárban van elszámolva. A probléma abból fakad, hogy
ha a zöldhasú erősödik, egyre nehezebb lesz visszafizetni ezeket az adósságokat,
ami fokozatosan egyre nagyobb nyomást helyez majd ezekre a gazdaságokra, és a hazai fizetőeszközökre.
A második szereplő Jim Stack, aki manapság a Stack Financial Management nevű céget vezeti, amely 1,3 milliárd dollárt kezel. Stack azonban már jó korán ráérzett a válságokra, és fiatal elemzőként megjósolta az 1987-es részvénypiaci bezuhanást.
Ezt követően 2005-ben arra figyelmeztetett, hogy veszélyes ingatlanpiaci buborékban vagyunk,
a kormánynak pedig végül több ezer milliárd dollárt kell arra költenie, hogy megmentse a válságba jutott piaci szereplőket.
Majd jött 2007 novembere, amikor már úgy nyilatkozott, hogy az ingatlanbuborék kipukkadása el fogja érni a teljes amerikai gazdaságot, és egyre nagyobb recesszióval fenyeget.
Napjainkban Stack úgy véli, az ingatlanpiachoz kötődő részvények 2016-17-ben elérték a csúcsot, és várhatóan mélyrepülésbe fognak kezdeni. Ez azt jelenti, hogy a szakértő szerint a következő 12 hónap igen rázós lehet az amerikai lakáspiac számára. A legnagyobb veszélyt azonban az alacsony minőségű vállalati kötvények jelenthetik.
Ez a piac 2008-ban még csak 700 milliárd dolláros volt, azonban mára ennek a két és féleszeresére nőtt.
Hozzátette, ennek a hitelállománynak az egyre nagyobb része subprime, vagyis igen gyenge minőségű.
Az elemző aggodalmai abból fakadnak, hogy 2005-ben a vállalatok kötvénykibocsátásainál a magas minőségű hitelek ötszörösei voltak a subprime adósságoknak. Mára viszont a helyzet megváltozott, és tavaly a subprime hitelek már lenyomták a magas minőségű papírokat. A gond az, hogy ha az amerikai gazdaság gyengülni kezd, ezek az adósságok pillanatok alatt drámai mértékben dőlhetnek be.
A négy név közül valószínűleg Raghuram Rajan lehet a legismertebb a nagyközönség számára. Az indiai jegybank nemrég leköszönt kormányzója még 2005-ben, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdászaként szerzett hírnevet magának, amikor bemutatott egy tanulmányt a világ legnagyobb közgazdasági tanácskozásának számító Jackson Hole szimpóziumon.
Rajan hatalmas botrányt okozott, amikor prezentációjában felvetette, a „fejlettnek" tekintett pénzügyi szektor valójában rendszerszintű kockázatot jelent.
A korábbi amerikai pénzügyminiszter, Larry Summers, akkor odáig ment, hogy ludditának nevezte Rajant.
A közgazdász később úgy emlékezett vissza az eseményre, hogy úgy érezte magát, mint egy korai keresztény, akit bedobtak az éhes oroszlánok közé.
Mint később kiderült, Rajannak igaza lett abban, hogy a pénzügyi menedzserekre vonatkozó bónuszpolitikák nem a rendszer fejlődését támogatták. A struktúra sokkal inkább azt idézte elő, hogy a szektorban tömegek akartak hatalmas vagyonokat gyorsan és egyszerűen megkeresni, miközben senkit nem érdekelt igazán, hogy utánuk mekkora vízözön jöhet.
Manapság Rajan úgy látja, a legnagyobb kockázatot már nem a formális, hanem az úgynevezett árnyékbankrendszer jelenti. Ezek olyan pénzügyi cégek, melyekre speciális szabályozások vonatkoznak, a háttereik és működésük pedig sokszor átláthatatlan nemcsak a szabályozók, de a piaci szereplők számára is. Hozzátette, komoly probléma, hogy a válság utáni reformok nem érintették a központi bankokat, aminek eredményeként azok
szabad kezet kaptak, és hatalmas eszközár buborékokat tudtak fújni a kötvényvásárlási programjaikkal
– és az extrém alacsony kamatszintekkel. Rajan szerint ez a pénzügyi piacokra leselkedő legfontosabb hosszú távú kockázat.
A probléma a hitelezés elszállásából fakad. A válság utáni környezetben ugyanis mindenki rákapott a hitelfelvételre. A kölcsön olcsó, egyszerű refinanszírozni, tehát miért is ne vegyünk föl belőle még többet? Vagyis – mondja Rajan – nagyon sokan csúsztak bele abba, hogy sokkal több hitelt vettek föl, mint amennyit valóban képesek kezelni.
Kiemelte továbbá, hogy
veszélyt jelentenek az amerikai vállalati adósságok is, különösen úgy, hogy az USA kamatai egyre emelkednek.
Végül hangsúlyozta feltörekvő piaci kockázatokat is, azonban hozzátette, a jelenlegi problémák Törökországban és Argentínában egyelőre nem fenyegetnek globális válságjárvánnyal. A veszélyforrások azonban fennállnak, és csak idő kérdése, hogy lecsapjanak.
A negyedik „lovas" John Mauldin, aki elsősorban a több millió feliratkozót számláló heti elektronikus hírlevele (Thoughts from the Frontline) miatt vált ismertté. Na meg azért, mert Mauldin már jó korán elkezdett aggódni az amerikai lakáspiac állapota miatt.
Az elemző 2006 márciusában már jelezte, hogy az ingatlanpiac lassulása jelenti majd a jövő legfontosabb kockázatát, és ahogy a fogyasztói költések gyengülnek, nagy valószínűséggel be fog ütni a medvepiac is. Még ugyanabban az évben – decemberben – azt jósolta, hogy a piacok nagyjából 40 százalékot fognak szakadni, a Dow Jones index pedig minden gond nélkül elérheti a 9000 pontos szintet. A Dow végül 6547,05 ponton ütötte meg a mélypontot 2009 márciusában.
Az eddigiek alapján talán nem meglepő, hogy Mauldin is a fenyegető adósságállományban látja a következő válság egyik potenciális eredőjét. A szakértő szerint a közel 500 ezer milliárd dolláros adósságállomány egy jelentős része teljesen fenntarthatatlan, ami igen súlyos problémákhoz fog vezetni.
Amiben Mauldin véleménye eltér többiekétől, hogy szerinte a következő válság Európában fog majd lecsapni, különösen pedig Olaszországban. Az Európai Központi Bank megmentheti a régiót az adósságválságtól, azonban ha nem így lesz,
az egész eurózóna szétszakadhat, és akár 50 százalékos leértékelődések is jöhetnek.
Az elemző szerint Brüsszelnek és Németországnak engednie kell majd, hogy az olaszok növeljék az adósságaikat, és az eurójegybanknak itt vásárlóként kell föllépnie. Ha ez nem történik meg, akkor az elemző jóslata alapján az adósságok válságot idéznek elő Európában, ami pedig végül globális recesszióhoz vezet majd.
Hozzátette, túl sok a pici dominó, és ha elkezdenek eldőlni, az egyik apró elem löki majd föl a másikat.
Az Egyesült Államok gazdasága és piacai például ma igen jól teljesítenek, azonban nem lehet kétségünk afelől, hogy jön majd egy újabb válság. A kirobbanás pontos helyét és idejét azonban egyelőre nem lehet megjósolni – zárta következtetéseit Mauldin.
