A képződmény Edmore közelében landolt, valamikor az 1930-as években, de csak harminc évvel ezelőtt találta meg azt a tulajdonosa. Azóta ajtótámaszként használta.
A mintegy 10 kilogramm súlyú leletről a külvilágnak egészen mostanáig nem is volt tudomása.
Arra úgy derült fény, hogy az egyik állambeli egyetem geológusát, Mona Sirbescut egyszer csak megkérte egy helyi férfi, vizsgálja meg a birtokában lévő tárgyat.
A geológus professzor megállapította, hogy ez a legnagyobb égi lelet, amit szakmai pályafutása során látott, sőt, a kezébe vett.
Értéke mintegy 100 ezer dollárra becsülhető.
Ez nagyjából 27 millió forint.
Dr. Sirbescu szerint a meteorit 88 százalékban vasat, 12 százalékban pedig nikkelt tartalmaz. Ez egyedülállóvá teszi a földre jutott űrbéli kőzetek között, mivel a meteoritok tipikusan 90-95 százalékban vasból állnak.
A geológus mintát küldött a leletből a washingtoni Smithsonian Intézet részére, ahol megerősítették, hogy az valóban egy meteorit.
Az intézet közölte, szívesen megvásárolná azt tulajdonosától. A névtelenséget kérő farmer azt jelezte, ha megállapodnak az üzletről, az addig ajtótámasznak használt kőzetért kapott pénz 10 százalékát a Central Michigan University részére adományozza.
Amíg tartanak az egyeztetések, az egyetemen folyó oktatásban használják a nem mindennapi leletet.