A spanyol örökösödési háború javában dúlt (1701–1714), mikor Charles Wager brit admirális 1708-ban Kolumbia partjaihoz hajózott. Az angol és a holland gályák ekkora már minden hajót megtámadtak, amely spanyol felségjelzéssel szelte a vizet. Különösen veszélyes volt a helyzet Cartagena és Havanna környékén, ahol a közhiedelem szerint kincsekkel megrakott spanyol hajók közlekedtek.
Ez az pletyka, amely igaznak bizonyult, az angol kapitányok füléig is eljutott.
Az a hír járta, hogy a Don Joseph de Santillan tábornok irányítása alá tartózó armada egyik hajója, hatalmas értékű rakományt szállít. A spanyol flotta tizenhét hajóból állt, köztük három nagy harci gálya, amelyek jelentős tűzerővel rendelkeztek. A capitana, azaz a zászlóshajó a San José, míg a másik két jelentős gálya a San Joachim, amelyet Villanueva admirális irányított, valamint a Santa Cruz, amelyen az altengernagy tartózkodott.
Az armada 1708 májusában Porto Bellóban horgonyzott le, ahol kisebb összetűzés alakult ki a kapitányok között, emiatt a kincs jelentős részét a San Joséra és a San Joachimra pakolták. Emellett a városban figyelmeztették az armada tagjait, hogy naponta akár hat ellenséges hajó is cirkál Cartagena partjainál.
Az aggasztó hírek hallatán az admirálisok és a kapitányok összegyűltek, és közülük sokan azt tanácsolták, hogy maradjanak a kikötőben, amíg biztonságosabb nem lesz a tenger.
Villanueva admirális azonban nem hallgatott a többiekre és kijelentette, hogy a tenger elég széles, így kikerülhetik az ellenséges gályákat.
Az admirális május 28-án hajózott ki a teljes armadával Porto Bellóból. Június hetedikére elérték Isla de Barút, amely egy kis szigetcsoport Boca Chicától délkeletre. A szél kedvezőtlen volt, ezért nem tudták megkerülni a szigetet, így arra kényszerültek, hogy az éjszakát a parton töltsék. Reggel ismételten megpróbálták körbevitorlázni a szigetet, de megint kudarcot vallottak. Délután három óra körül sorsuk még rosszabbra fordult, amikor megpillantották az első három vitorlát a távolban, majd hamarosan a negyediket is.
Nem telt el sok idő, és már az angol lobogók is tisztán látszottak,
a gályák pedig egyenesen a spanyol hajók irányába tartottak.
Villanueva délután öt órakor rendelte el a teljes harckészültséget, amikor másfél mérföld választotta el tőlük az ellenséget.
Az angol hajók - köztük a zászlóshajó a H.M.S Expedition, a 64 ágyús Kingston, az 58 ágyús Portland és a legkisebb a Vulture - Wager admirális irányítása alá tartoztak. A Kingstone érte el először a spanyol flottát, majd amikor a San Joachim közelébe ért, tüzet nyitott, ezzel elkezdődött a harc.
Eközben a H.M.S Expedition üldözőbe vette a San Josét, majd miután két hajó egymás mellé ért ágyúgolyók sorát zúdították egymásra. A harc nagyjából másfél óráig tarthatott, amikor hatalmas tűz ütött ki a spanyol zászlóshajó belsejében.
A beszámolók szerint mire a füst elillant, a San Josénak nyoma veszett.
Háromszáz évig tartott a kutatás az elveszett spanyol gálya nyomában, majd 2015. december 4-én Juan Manuel Santos, Kolumbia akkori elnöke bejelentette, hogy régészek egy csoportja megtalálta a San José roncsait 30 mérföldre Cartagenától. Santos akkor megígérte, hogy a felszínre hozza a 17 milliárd dollárnyi kincset rejtő gályát, és külön múzeumban mutatja be a rakományt.
A San José azonban a mai napig a tenger fenekén pihen.
Jelenleg is vita folyik arról, hogy egyáltalán kihez tartoznak a kincsek. A roncsokat öt hónapos kutatás után találták meg, amelyben a kolumbiai haditengerészet, a tengerrégészeti intézet (MAC) és egy brit vállalat, a Woods Hole Oceanographic Institution vett részt. Egy 2013-ban elfogadott kolumbiai törvény értelmében a roncsok és a rakomány is az országhoz tartozik.
Mások azonban nem értenek egyet ezzel. A spanyol kormány szerint az UNESCO szabályai alapján őket illeti meg a San José rakománya,
hiszen végső soron spanyol hajóról van szó.
Ráadásul egy vállalat is bejelentkezett a vagyonokat érő felfedezésért. A Sea Search Armada, egy amerikai cég azt állítja, hogy 1981-ben ők találták meg a roncsot majd az információt átadták a kolumbiai kormánynak, ezért szerintük őket illeti meg a zsákmány fele. A kolumbiaiak viszont azt mondják, hogy teljesen máshol találták meg a hajót, de a koordináták titkosak.
A roncs felhozatala azonban költséges és nem egyszerű feladat.
Bizonyos becslések szerint akár 60 millió dollárba is kerülhet a San José kincsének felszínre hozatala.
Emiatt a kormány meghirdette, hogy amelyik cég vállalja a rakomány és a roncsok felszínre hozását, valamint a múzeum megépítését, az megkaphatja az arany és ezüst 40 százalékát. A pályázat jelentkezési határideje 2018. április 24-e volt, viszont azóta már többször eltolták. Többen úgy gondolják, hogy a kormány a MAC-t részesíti előnyben a többi vállalattal szemben.
A pályázatra friss információk szerint augusztus 10-ig küldhetik el a vállalatok a jelentkezést. Eközben Kolumbia korábbi elnöke Juan Manuel Santos leköszönt, őt pedig Iván Duque váltja. Duque döntése lesz többek között az is, hogy miként oldja meg a roncsok felszínre hozatalát.