Elemzők nem számítanak arra, hogy komoly megrázkódtatások érnék idén az olajpiacot, illetve a feldolgozott olajtermékek, és a gáz piacát. Mindazonáltal a keresleti, legfőképpen pedig a kínálati oldalon is bekövetkezhet olyan változás, amely hatással lehet a fekete arany árára.
Az olaj keresleti oldala a 2008-as válság óta masszívan növekszik, az igény rendre napi szűk másfél millió hordóval haladja meg az előző évben elért napi fogyasztási átlagot.
Kérdéses ugyanakkor, hogy ez a masszív növekedés idén is jelentkezik-e vagy sem. Intő jel lehet ebből a szempontból, hogy a világgazdaság egészének megtörni látszik a lendülete, és a tavalyi 2,9 százalékról 2,5 százalékra eshet vissza a globális növekedés üteme.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) legalábbis erre számít, és ez visszavetheti az olaj iránti keresletnövekedés korábbi dinamikáját is. Befolyásolja a keresletet - igaz, jóval kisebb mértékben - a brexit hatása, és az euróövezet növekedésének lassulása is, továbbá a kereskedelmi háborúk esetleges elmérgesedése. Ebből a szempontból a legérdekesebb „hadszíntér" az USA és Kína között zajló csatározás.
Egy durva fordulat, a háború kiszélesedése az általános kereskedelmi forgalom visszaesésével negatívan hathat az olajkeresletre is.
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) a jelenleginél – 51 dollár környéki WTI, 60 dolláros szint közelében mozgó Brent – jóval drágább nyersolajat szeretne. Fontos adalék ehhez, hogy
Szaúd-Arábia költségvetése például 78 dolláros hordónkénti ár mellett kerülhet egyensúlyba,
ezért a kartell tagjai, plusz egy sor független kitermelő, élükön Oroszországgal előbb 2018 decemberében, majd az idei év elején is a kitermelés korlátozását határozták el.
A megállapodás nyomán fél éven át napi 2,4 millió hordóval csökken a globális olajkínálat – elvileg.
Azt ugyanakkor nem tudni, hogy a gyakorlatban ebből mennyi valósul meg ténylegesen, hiszen mint mindig, most is vannak vonakodó országok, amelyek nem akarják teljesíteni a közös vállalást.
Az is kérdés, mekkora még a kartell befolyása az olajpiacra, mert
a kitermelés fő hangsúlya kezd áttolódni az Egyesült Államokba.
Az elmúlt években a palaolaj-termelésnek köszönhetően az USA olajimportja évről évre csökkent, kivitele pedig fokozatosan nőtt. Így tavaly év végén megfordult a korábbi arány, és nettó importőrből nettó olajexportáló országgá vált az Egyesült Államok.
Az amerikai kormány energiaügyi tájékoztatási hivatalának (EIA) elemzése szerint
az USA olajimportja idén átlagosan napi 1,1 millió hordóra csökken, 2020-ra pedig gyakorlatilag megszűnik, vagy legalábbis minimális szintre, napi 0,1 hordósra mérséklődik.
Így jövőre az Egyesült Államok nettó exportja napi 0,9 millió hordósra várható. A növekedést számos folyamatban lévő, hamarosan befejeződő beruházás segíti. Az év második felére várható, hogy
elkészül a csővezetéki összeköttetés a nemrégiben feltárt Permian és Bakken mező és a Mexikói-öböl között, továbbá két új kikötő is képes lesz fogadni óriási, 2 millió hordós befogadóképességű tankereket.
Akad még egy fejlemény, amely tovább erősítheti az Egyesült Államok olajpiaci dominanciáját. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által elfogadott környezetvédelmi szabályozás szerint jövő év január elsejétől az óceánjáró hajókban használt üzemanyag kéntartalmát a jelenlegi maximum 3,5 százalékos arányról 0,5 százalékosra kell csökkenteni.
Ez, amellett, hogy az idei év második háromnegyed évében jelentős finomítói fejlesztéseket generál majd,
megnöveli a keresletet a finomítatlanul is rendkívül alacsony kéntartalmú amerikai referenciakeverék, a New York-i árupiac egyik legfontosabb terméke, vagyis a WTI iránt.
Így az Európában irányadó Brent és a WTI közötti árolló csökkenhet majd.
Januári jelentésében az EIA az év egészére 61 dolláros átlagos Brent-árakkal számol, a WTI hordónkénti ára pedig akár 59 dollárra is felkúszhat a szervezet várakozásai szerint az év során. Ezt számos, piacon kívüli fejlemény befolyásolhatja természetesen.
Irán, Venezuela, Nigéria és Líbia is komoly politikai kockázatokat hordoz,
és bármelyik országban történhet olyan fordulat, akár fegyveres összecsapás, amely előre nem látható módon hat ki az olajpiacra.
Ahogy az olaj-, úgy a gáztermelésben is egyre nagyobb piacot követel magának az Egyesült Államok. A beinduló folyékonyföldgáz-szállítások (LNG) csökkentik a függést a hagyományos vezetékes szállítóktól, így Európában Oroszország komoly vetélytársat kaphat.
Tavaly már a teljes amerikai LNG-kivitel 10 százaléka érkezett Európába,
és bár a 2,8 milliárd köbméteres összmennyiség még mindig eltörpül az egyéb forrásokból felhasznált földgáz mennyisége mellett, nem is lehet szó nélkül elmenni a hatása mellett.
A változás természetesen csak hosszabb távon lesz látványos, de tény, hogy az USA Katar és Ausztrália mellett belépett az LNG-exportáló országok körébe. A globális piacon a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) várakozásai szerint
2022-ben már 4 ezer milliárd köbméter földgáz fogy majd el, a növekedésből pedig az Egyesült Államok kitermelése 40 százalékkal veszi majd ki a részét.
Az EIA előrejelzése szerint az amerikai földgáztermelés a tavalyi rekordmagas, 2,35 milliárd köbméteres mennyiségről idén 2,55 milliárd köbméterre emelkedik naponta.
Az üzemanyagárak alakulása régóta elvált az olajjegyzésektől, hiszen önálló tőzsdei termékekről van szó. Az árakat így, hacsak nem következik be valamilyen kínálati sokk, rendre a kereslet határozza meg.
Az EIA várakozásai szerint a feldogozott olajtermékek iránti kereslet 101,5 millió hordó lesz naponta 2019-ben, míg a termelés 101,8 millió hordó,
vagyis nem kell attól tartanunk, hogy a globális készletek szintje csökkenni fog.
A fogyasztás bővülését az OECD-n kívüli országok, elsősorban Kína és India növekedése hajtja majd.
A globalpetrolprices.com oldal várakozása szerint Európában (harminchat ország átlagában)
a benzin kiskereskedelmi árának középértéke az év közepéig nagyjából 1,27 euró lesz literenként, augusztustól azonban némi árcsökkenés várható.
A gázolaj 1,17 eurós literenkénti áron indította az évet, és augusztustól itt is enyhe áresés jöhet. Az üzemanyagárak hazai kisfogyasztói árát megkavarhatja, hogy 2016 nyara óta a kőolaj világpiaci árához kötik az üzemanyagok jövedéki adóját.
Ha Brent átlagára egy adott negyedév átlagában meghaladja az ötvendolláros hordónkénti szintet, a benzin adója literenként 120 forint. Ha a világpiaci ár ennél alacsonyabb, vagy legfeljebb 50 dollár, az adóteher 125 forintra emelkedik. A gázolajnál 110,35, illetve 120,35 forintos a literenkénti adóteher ugyanezen feltételek mellett.
Mivel nem valószínű, hogy a Brent ára tartósan az ötvendolláros szint alá süllyed, valószínűleg az alacsonyabb adóteherrel számolhatunk az év egészében.