Az Airbus és a Boeing közösen kezdtek el a SuperJumbo-projekten dolgozni, hiszen egy olyan nagy kapacitású és hosszútávú utasszállítót akartak fejleszteni, amely minden területen kielégíti a légi közlekedés iránti megnövekedett keresletet.
A 90-es évek elején az A340-es és a Boeing 747 számított a legnépszerűbbnek, de mindkét típus csupán 200 utast volt képes szállítani, ezt pedig a vállalatok kevésnek találták.
Azonban a Boeing 1994-ben úgy döntött, hogy kiszáll a projektből, az Airbus viszont továbbra is hitt abban, hogy nagyobb repülőgépekre van szükség. A cég úgy vélte, hogy nagyobb gépekkel több utast tudnak elvinni a nagy nemzetközi repterekre, ahonnan az emberek már kisebbekre átszállva érhetik el az úti céljukat.
A Boeing viszont egyáltalán nem hitt abban, hogy valóban akkora szükség lesz az óriásgépekre, mint az Airbus, akik úgy számoltak, hogy nagyjából 1000 rendelést fognak kapni a gyártás első tíz évében, szemben a Boeing által becsült 400 utasszállítóval.
Mint idővel kiderült, a Boeingnek lett igaza, hiszen összesen 317 A380-as Airbust rendeltek meg, miközben a Boeing által fejlesztett 787 Dreamlinerből 2009 óta 1400-at.
A SuperJumbo bukásának egyik oka, hogy az Airbus töretlenül bízott abban, hogy az átszállásos utazás népszerűbb lesz, mint a közvetlen. Azonban amíg nincs nagy árbeli különbség, az utasok többsége inkább a közvetlen járatot választja, mint hogy az átszállással bajlódjon. Kínában ráadásul egyre többfelé kezdtek saját gépeket gyártani, így az országon belül még könnyebb a közvetlen repülés.
Emellett megsokasodott a repterek száma az országban, így az utasok egyszerűen repülhettek közvetlen járattal oda, ahova akartak, és nem volt szükséges a nagy légikikötőket használniuk, mint amilyen Sanghaj vagy Hongkong.
Mindeközben az utazási költségek is stagnáltak, mivel például a palagáz népszerűsége korlátozta az üzemanyagárak robbanásszerű növekedését.
Becslések szerint az Airbus több mint 10 milliárd dollárt költött az A380-as fejlesztésére és gyártására. De nemcsak az Airbus, hanem a nagyobb légitársaságok is meg fogják érezni, amikor leáll a SuperJumbo gyártása. Az Emirates rendelkezik a legtöbb A380-as géppel, összesen 162 darabbal, míg a Singapore Airlines 24-gyel és a Qantas Airways 20 darabbal. A gyártás leállítása azt jelenti, hogy egyre nehezebb lesz a gépek karbantartása, és aligha fognak találni másodlagos piacot, ahol a használt repülőket még értékesíthetnék.