Egyre inkább visszaszorítják az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet Irakban és más közel-keleti országokban. Bár a harci cselekményeknek még koránt sincs vége, a térség számos országába pedig még nem köszöntött be a béke, egyes helyeken az élet lassan normalizálódik, és visszatér a rendes kerékvágásba.
Ennek egyik jele, hogy a dzsihadista harcosok kiűzésével egyre több városban és országrészben merül fel az újjáépítés lehetősége. Azaz sokfelé csak felmerül, de rögtön számos bizonytalanság jelentkezik körülötte.
Az egyik ilyen a háborúból ottmaradt fémhulladékok kérdése.
Egyes becslések szerint a jelentős harcok helyszínein összesen akár több száz ezer, vagy akár millió tonnányi fémhulladék és egyéb olyan anyag maradt a csatározások után, amelyek jelentős részét most hasznosítani lehetne az újjáépítésben. Különösen az Iszlám Állam egykori kiemelt városának, Moszulnak a térségében, vagy a szintén heves harcokat elszenvedő Falludzsában van nagy mennyiségű roncsanyag. Fegyverek, robbantásos merényletekhez használt autók, sérült víztartályok, és rengeteg olyan katonai vagy polgári eszköz, melyből a háború után a roncskereskedők pénzt csinálhatnának.
Ez azonban nem olyan egyszerű, mert a roncstelepek tulajdonosai arról számolnak be, hogy az értékes hulladékra másoknak is fáj a foga.
A roncsok eladását ugyanis a helyi, polgári kereskedők helyett mindinkább a Népi Mozgósítási Erők (PMF) nevű ernyőszervezet végzi. A PMF az iraki kormányerők mellett harcoló, több tucatnyi milíciát tömörítő csoportosulás. Többségükben síiták találhatók meg a harcoló alakulatok soraiban, de kisebb részben keresztények, sőt, kurdok és jazidi hitűek is felbukkannak soraikban.
A PMF azonban - így a helyi roncslerakatok vezetői - néha rábeszéléssel, néha fenyegetés árán veszi rá őket arra, hogy a begyűjtött fémhulladékot áron alul adják el számukra.
A nyilatkozó kereskedők azt is elmondták: minél inkább az egykori harci cselekmények helyszínéhez közel laknak, a felvásárlási ár annál alacsonyabb. Egy roncstelep-tulajdonos elmondta, 100 ezer iraki dínárért (kb. 84 dollár, 23 ezer forint) veszi át tonnáját a fémhulladéknak, és alig 10-15 százalékos árréssel tud túladni azon.
Ezzel szemben a PMF, amely az egész fémhulladék-kereskedelmet uralja, akár 200 dollárt is kap tonnájáért az észak-iraki kurd területeken.
Egy moszuli fiatal fiú pedig elmondta, a belvárosban csak 50 dínárt (42 dollár tonnánként) kap egy kilogramm fémhulladékért, a gyűjtőterületet pedig szintén a PMF tartja ellenőrzése alatt.
A beszámolókból kiderül az is, hogy a milicisták csak kivételes esetekben engedik azt a roncsüzlettel foglalkozóknak, hogy maguk szállítsák az árut északra vagy délre, Baszra közelébe.
A feldolgozóüzemekbe csak úgy kerülhet áru, ha azon a milíciák megkeresik a maguk hasznát.
A kurd régióban fekvő Erbil városának fémfeldolgozójában a vezető elmondta: napi 300-400 tonna fémhulladék érkezik hozzájuk, főként Moszulból és környékéről, mióta a dzsihadistákat kiűzték onnan. Ők 150-160 dollárt fizetnek tonnájáért. Ám azt a vezető is megerősítette: a szállításokat a PMF kontrollálja, így ha esetleg az egyes milíciák között nézeteltérés támad a bevételen való osztozásban, akár hónapokra is leállhatnak a beérkezések.
A helyszíni beszámolókból kiderül: a háború utáni fémhulladéküzlet már dollármilliókat hozott az azt felügyelő milíciáknak.