A klímavédelem az atom nélkül nem működik

Az OECD égisze alatt működő Nemzetközi Energia Ügynökség atomenergiával foglalkozó, májusban publikált szakmai tanulmánya felhívta a figyelmet arra, hogy az atomerőművek üzemidő-hosszabbításának elmaradása miatt világszerte meredeken csökkenhet a beépített nukleáris kapacitás, ez pedig veszélybe sodorhatja a globális ellátásbiztonsági és klímavédelmi célok teljesülését.

A tanulmány rámutat arra, hogy az atomerőművek nagyon fontos szerepet játszanak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-rendszerekben. A vízenergia után ugyanis az atomenergia a második legnagyobb alacsony szén-dioxid-kibocsátású áramtermelési mód. Tavaly a világ atomerőműveiben megtermelt villamos energia mennyisége 2724 TWh volt, ami a globális termelés 10 százalékát tette ki. Az atomerőművekben termelt mennyiség Magyarország éves áramfogyasztásának hatvanszorosa!

A globális alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák villamosenergia-termelése (2018, TWh) Forrás: IEA

A globálisan üzemelő atomerőművek átlagos életkora ma 35 év. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok rendelkezik a legnagyobb üzemelő atomerőmű-flottával, ezek átlagos életkora az Unióban 34, az USA-ban 39 év. Ugyanakkor a következő években és évtizedekben a jelenleg üzemelő 452 blokk közül nagyon sok – különböző okokból kifolyólag: politikai döntések, szigorodó biztonsági követelmények vagy a kiöregedés miatt – ki fog esni a termelésből. Megfelelő politikai és szakmai döntések nélkül a fejlett gazdaságok 2025-ig elveszíthetik a nukleáris kapacitásaik 25 százalékát, 2040-re pedig akár a kétharmadát is!

A globális atomerőmű-flotta átlagos életkora Forrás: IEA

Elgondolkoztató az is, hogy az elmúlt 20 évben ugyan nagyon látványos lendületet vettek a nap- és szélerőművi fejlesztések, ám ennek ellenére tavaly a tiszta energia részaránya a globális termelésből csupán 36 százalékot tett ki. Ugyanannyit, mint 1998-ban. Ez példázza leginkább azt, hogy mennyire képmutató a „zöld politika”...

Ennek oka a nukleáris kapacitások csökkenése volt, amelynek ellensúlyozásához a megújulós beruházásoknak az ötszörösére kellene növekednie, ugyanakkor ez rendkívül drága lenne, társadalmi ellenállásba ütközne, valamint további jelentős költségnövekedést okoznának a szükséges hálózatfejlesztések is.

Lényeges szempont az is, hogy az atomerőművek üzemidő-hosszabbítása fajlagosan jóval olcsóbb, mint egy-egy új nap- vagy szélerőművi beruházás. Ugyanakkor elsőrendű, hogy ebben az esetben jelentős beruházásokra és az egyes kulcskomponensek cseréjére vagy felújítására van szükség az erőművek biztonságos üzemeltetése érdekében. Éppen ezért az üzemidő-hosszabbításoknak köszönhetően elkerülhetővé válik a megújuló energiaforrások túlzott és költséges fejlesztése. Ugyanakkor önmagában ez sem elegendő, hiszen új atomerőművek építése nélkül esélytelen növelni a tisztább áramtermelést, a globális klímavédelmi célok elérését.

Az atomerőműveknek köszönhetően növekszik az ellátásbiztonság

Az atomenergia nemcsak klímabarát, hanem megbízható, mert segít megőrizni a villamosenergia-hálózatok stabilitását. Az időjárásfüggő megújulók részaránya egyre nő, ezért a rendszerben feltétlenül szükség van olyan, folyamatos termelésre képes erőművekre, amelyek képesek kiküszöbölni a nap- és szélerőművek termelésének napi, illetve szezonálisan is hektikus ingadozását.

A fejlett gazdaságokban 1971 és 2018 között az atomerőművek 76 000 TWh klímabarát villamos energiát termeltek, ami közel tízszer nagyobb érték, mint a nap- és szélerőművek összes termelése. A globális nukleáris alapú villamosenergia-termelés révén ebben az időszakban 63 gigatonna szén-dioxid-kibocsátás volt elkerülhető, e nélkül a világ villamosenergia-termeléséből származó szén-dioxid-kibocsátása majdnem 20 százalékkal lett volna magasabb. Ez a tény is egyértelműen bizonyítja, hogy az atomenergia a klímavédelem egyik alapvető pillére.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák villamosenergia-termelése 1971 és 2018 között (TWh) Forrás: IEA

Atomerőművek nélkül tovább növekedne a súlyos klímavédelmi következményekkel járó szén-dioxid-kibocsátás. Példa erre Németország, ahol az atomerőművek folyamatos leállítása és az időjárásfüggő nap- és szélerőművek nagyarányú fejlesztése azt eredményezte, hogy a németek egyelőre nem tudják sem nélkülözni, sem a megfelelő ütemben leállítani a szénerőműveiket, miközben egyre nagyobb szerep hárul az ottani gázerőművekre. Már most látszik, hogy a még mindig rendkívül magas fosszilis részarány miatt Németországban nem valósul meg a 2020-ra kitűzött 40 százalékos kibocsátáscsökkentési célkitűzés.

Sajnálatos tény, hogy az új atomerőművek üzembe lépésének és a megújuló energiaforrások gyors növekedésének ellenére a tavalyi évben az energetikához köthető szén-dioxid-kibocsátás rekordmagasra emelkedett, miután a globális villamosenergia-igények növekedése meghaladta az alacsony szén-dioxid-kibocsátású áramtermelés növekedését.

Mindezekre tekintettel a szervezet arra is rámutat, hogy ha 2040-ig a globális villamosenergia-termelés 85 százalékát tiszta forrásból kívánjuk kielégíteni, akkor ahhoz a globális atomerőművek termelését a jelenlegi szinthez képest 80 százalékkal kell növelni.

Atomerőművek nélkül növekszenek a költségek

A szakmai szervezet tanulmánya arra is rámutat, hogy a széles körben már elterjedt üzemidő-hosszabbítások és/vagy új atomerőművi beruházások nélkül a fejlett gazdaságokban a villamosenergia-ellátás költségei évente átlagosan közel 80 milliárd (23 200 milliárd forint) dollárral lennének magasabbak. Ezeket a költségeket pedig szintén a fogyasztóknak kellene kifizetnie.

A Nemzetközi Energia Ügynökség tanulmányának legfontosabb üzenete: az atomenergiát valós, szakmai alapon kell értékelni a globális ellátásbiztonsági, versenyképességi és különösen a klímavédelmi célok elérésének érdekében. Ugyanis az atomerőművek nélkül a célok teljesítése egyszerűen nem lehetséges.

Hárfás Zsolt
energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
Urántoll-díjas, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője