Gabrielle Chanel 1883 nyarán Saumur-ben született, szegényes körülmények között nőtt fel, és miután édesanyja meghalt, apja – hátrahagyva őt és a négy testvérét – Amerikába utazott szerencsét próbálni.
Az ekkor 12 éves Gabrielle és lánytestvérei, Julie-Berthe és Antoinette, a ciszterciek által működtetett árvaházba kerültek,
fiútestvérei pedig egy tanyán dolgoztak. Innen 18 éves korában a moulins-i Notre-Dame intézetbe került, ahol megtanult varrni, hiszen édesanyja is varrónőként dolgozott.
Amikor 1903-ban önállóan kezdett varrónőként dolgozni, akkor még csak babaruhákat és kelengyéket készített.
Öt évvel később szerencsét próbált Vichyben, és nagybátyja közbenjárásával színésznőnek állt.
Eleinte csak kisebb szerepeket kapott, de ahogy idővel jöttek a komolyabb szerepek, úgy kezdtek sorakozni nála a tehetősebb udvarlók is. Imádták rajongói ahogyan sanzonokat énekelt és ennek volt köszönhető, hogy megismerkedett a tehetős Gabrielle Arthur Capellel, akivel később Párizsba költözött.
Capel anyagi támogatásával előbb kalapkészítő műhelyt nyitott, majd 1913-ban már saját boltja volt, amelynek bejárata fölött a Chanel Modes név volt olvasható. Az üzlet nagyon sikeres volt, így hamarosan két további szalont nyitott.
Mivel az általa készített, új stílusú kalapokért megőrültek a nők, ezért gondolt egy merészet és 1918-ban újabb, de ezúttal nem hagyományos üzletet nyitott, az első modern butikot. Itt ugyanis a ruhák és kalapok mellett az üzletben már ékszereket és szépségápolási termékeket is árultak, később pedig itt debütált a ma is legendás Chanel N°5 parfüm, ez utóbbi volt egyébként a világon az első, mesterségesen előállított és vegyített parfüm.
Az a nő, aki parfümöt nem visel, annak jövője sincsen"
– mondta 1923-ban maga Coco Chanel.a világ első, mesterségesen előállított és vegyített parfümje volt.
Érdekesség, hogy a múlt század huszas éveiben még a párizsi ház földszintjén működött a butik, az emeleten lehetett válogatni a ruhakollekciók közül, és a második emelten pedig maga Coco Chanel lakott.
Zárdában töltött évei markánsan visszaköszönnek az általa tervezett ruhákon: a semleges színek, az egyenes vonalvezetés és a kemény gallérok mind az árvaház épületét, mind az ott dolgozó nővérek egyenruhájának stílusát idézik.
A Coco Chanel tervezte ruhák aztán az 1920-30-as években már egyre népszerűbbé váltak nemcsak az európai, hanem az amerikai nők körében is.
1926-ban tervezte meg a „kis fekete ruhát", amelyet nemcsak a Vogue magazin divatkritikusai, hanem a kor "modern női" is igen kedveltek. Korábban ugyanis senki sem mert fekete ruhát tervezni, mivel az a gyász színe, azonban letisztult formájának és az egyszerű fehér gyöngysornak köszönhetően a ruha a modern nők egyenruhájává vált, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ez a ruhadarab a mai napig a divatvilág örök klasszikusának számít.
Olyan nagy hatással volt a divatiparra, hogy a kor divattervezői is követni kezdték, például Dior, Givenchy vagy Lanvin lecserélték extravagáns stílusú ruháikat könnyedebb és egyszerűbb, ugyanakkor alkalmibb vonalra.
A Chanel tervezte dzsörzé kosztüm, kardigánszerű felsőrészével, igazi divathóborttá vált Párizs utcáin, sőt akadtak olyan időszakok is, amikor a vásárlók olyan gyorsan elkapkodták a kosztümöt, hogy a varrodák nem győztek utángyártani.
Ráadásul 1932-ben, a gazdasági világválság idején, felkérésre még gyémánt és platina ékszereket is tervezett, úgy, hogy ezt akkoriban kizárólag Coco Chanel tehette meg. 1935-ben már mintegy 4 ezer alkalmazott dolgozott a Chanel divatháznak, és évente közel 28 ezer ruhát értékesítettek világszerte.
A II. világháború alatt azonban mind a varroda, mind a divatház bezárt.
A háborút követő időszak nagy kihívások elé állította Chanelt, az ekkor már 71 éves tervezőnek fel kellett vennie a versenyt a másik ünnepelt francia divattervezővel, Christian Diorral. Aztán újra saját műhelyt nyitott, és új kollekciót mutatott be, ám ezt a szakma már hűvösen fogadta. Később olyan ikonikus termékeket hozott be a napi divatviseletbe, mint a láncos, steppelt táska, vagy a fekete orrú szandál.
Népszerűségét csak növelte a híres amerikai színésznő, Marilyn Monroe kijelentése, miszerint a Chanel N°5 nélkülözhetetlen a számára.
Az ünnepelt divattervező 87 éves korában, 1971. január 10-én halt meg, sosem ment férjhez, azonban számos udvarlója akadt, például Dmitrij Romanov nagyherceg, vagy Westminster hercege, Hugh Grosvenor. Arthur Capel – aki pályáját elindította – ugyan házas ember volt, ennek ellenére 1919-ben bekövetkezett haláláig viszonyt folytatott Cocóval – őt tekintik egyébként a divattervező egyetlen nagy szerelmének.
A divatház újabb felvirágzását az 1983-ban divattervezőként dolgozó Karl Lagerfeld indított el, aki 2019 februárjában bekövetkezett haláláig ugyanott dolgozott a legújabb ruhákon, ahol egykor maga Coco Chanel is.
Élete során olyan cégbirodalmat alapított, amit előtte még egy nőnek sem sikerült
– ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a vállalat a mai napig a divatvilág élvonalába tartozik, mintegy 25 ezer alkalmazottat foglalkoztat, és éves bevétele meghaladja a 12 milliárd eurót.
A jelenleg a Wertheimer család tulajdonában álló divatház közölte, hogy bevételei 2018-ban 12,5 százalékkal 11,12 milliárd euróra, adózás utáni nyeresége pedig 16,4 százalékkal 2,17 milliárd euróra emelkedett.
A Chanel minden piacon növelni tudta értékesítését – ráadásul a cég - 1910-es alapítása óta - először tette közzé éves eredményét.
A Chanel divatház bevételei alapján a világ legnagyobb luxusmárkái közé tartozik, lekörözve olyan riválisokat, mint a Gucci, és fej fej mellett halad a Louis Vuittonnal. Philippe Blondiaux pénzügyi igazgató elmondta, hogy a vállalat továbbra sem eladó és nem tervezik a tőzsdére vonulást sem.