A tanulmány 40 évre visszamenőleg összegzi az adatokat, amelyekből kitűnik, hogy a szójabab, repce és pálmafa monokultúrák több földterületet foglalnak el, mint valaha.
Ezek a növények ugyanis csak a beporzó rovaroknak nyújtanak táplálékot, és azt is csak nagyon rövid ideig: ez pedig
a rovarok táplálkozási szokását befolyásolja,
aminknek a globális száma már így is gyorsan csökken. A helyzetet súlyosbítja a trágyázás növekvő tendenciája.
A farmerek egyre több beporzást igénylő növényt termelnek, például gyümölcsöket, dióféléket, amelyek iránt növekszik a kereslet, és aminek így nagyobb a piaci értéke"
– összegzi David Inouye a Marylandi Egyeteme kutatója, valamint a tanulmány társszerzője. A kutató elmondta, hogy ez a gyakorlat nem tesz jót a rovaroknak, és azok az országok, ahol diverzifikáltan termelik a növényeket, hosszabb távon sokkal jobban járnak azoknál, ahol csak néhány terményre koncentrálnak.
A kutatók az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatait elemezték az 1961 és 2016 közötti időszak növénytermesztéséről.
A mezőgazdaság jelenleg Brazíliában, Argentínában, Paraguayban és Bolíviában a leginstabilabb, ahol a szójabab-gazdaságok hajtják végre a legnagyobb erdőirtásokat. A szójatermelés évtizedenként 30 százalékkal nőtt a világon, ami azért problematikus mert számos természetes élőhelyet, köztük trópusi és szubtrópusi erdőket és réteket is megsemmisítettek az újabb és újabb termelésbe bevont területekért.
A pálmafa termesztése ugyanilyen veszélyeket rejt: Malajziában és Indonéziában hasonló problémát eredményez, mint Dél-Amerikában a szójabab.
Európában ugyanakkor mezőgazdasági területek egyre kisebbek, mivel a városfejlesztés fontosságban megelőzi a mezőgazdaságot.
A leginkább veszélyeztetett európai országok Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Ausztria, Dánia és Finnország.
Ugyanakkor, ha növekszik is a beporzó növények termesztése, akkor is
diverzifikálni kell a növénytermesztést,
és be kell vezetni rovarbarát alkalmazásokat, valamint el kell hagyni a rovarirtó szereket.
A tanulmánnyal a kutatók a politikai döntéshozók figyelmét akarták felkelteni, ugyanis a növénytermesztés hatékonyságának csökkenése világszerte érzékelhető.