A körülbelül 10-11 négyzetméteres apró lakásokat azonban többen a börtönökhöz hasonlítják, és úgy vélik, ez egy rendkívül jövedelmező megoldás egy olyan problémára, amely csak romlani fog.
Az olyan nagyvárosokban, mint São Paulo, Buenos Aires, Bogota és Mexikóváros az ingázás akár három óráig is tarthat az otthontól a munkahelyig, miközben a fizetések nem elegendőek ahhoz, hogy a munkavállalók a városban tartsanak fenn maguknak szállást.
Sokan ezért inkább a helyen spórolnak, hogy több idejük legyen.
Alexandre Frankel, a Vitaco ügyvezető igazgatója elmondta, hogy ezek az apró lakások vonzzák a vásárlókat. A cég São Paulóban épít ultra-kicsi lakásokat, amik nem haladják meg a tizenegy négyzetmétert – mivel egy új szabályozás ezt határozta meg minimum lakótérnek.
Ha tehetném, ennél is kisebbek lennének"
– tette hozzá Frankel.
Az építészek jelenleg olyan épületeket terveznek, ahol a mikro-apartmanok mellé nagy közös területet alakítanak ki, ahol az ott lakók társasági életet élhetnek.
Dél-Amerikában nem példa nélküli az ultra-kicsi lakások terjedése, korábban a húsz négyzetméteres apartmanok voltak terjedőben.
A régióban ugyanis nem új keletű probléma a túlzsúfoltság, amely az utóbbi években tovább romlott.
Pablo Brodsky, a Predial kereskedelmi igazgatója elmondta, hogy cégük
18 és 30 négyzetméter közötti kislakásokat árul 40 ezer dollárért (11,4 millió forint),
amit a középosztály azon tagjai is megvásárolhatnak, akik drágábbat már nem tudnának.
Eközben Buenos Airesben az apró apartmanokat befektetési céllal vásárolják fel, hogy turistáknak adják ki, például az Airbnb oldalon keresztül.