A faházak a betonépületekhez képest 20 százalékkal kevesebbet nyomnak, így nincs szükség nagy mennyiségű alapra, valamint minimálisra csökken az acél iránti igény is – mondta Andrew Waugh építész a faszerkezetek használatáról.
A beton és az acél az építkezéseknél ugyanakkor jelentős környezeti megterhelést jelent.
A beton a világ szén-dioxid kibocsátásának mintegy 8 százalékáért felelős, miközben a bányászat rendkívül nagy mértékben használ vizet.
Waugh-hoz hasonlóan számos építész használ fát, mint elsődleges építő anyagot.
Éventa az Egyesült Királyságban épülő új lakások 15-28 százaléka készül faszerkezettel,
és így egymillió tonna szén-dioxidot nyel el. Ha az építkezéseknél ennél nagyobb mennyiségben használnának fát, ez a mennyiség akár megháromszorozódna.
Ez a szám pedig tovább növekedhet, ha az ipari eljárások során is több, fából készülő innovatív rendszert használnának.
Ilyen innováció az 1990-ben megalkotott CLT laminált faanyag, aminek lényege, hogy három rétegnyi fát ragasztanak össze, és mindegyik réteg merőleges a másikra, így sokkal nagyobb terhelést bír el. Ráadásul az Ausztriában előállított CLT faanyag készítéséhez biomasszából nyerik az energiát.
Az Amazon új, minneapolisi központjában már a CLT-hez hasonló faanyagot használnak.
A szén-dioxid kibocsátás csökkentésének egyik fenntartható módja, erdők telepítése és a fa építőanyagként való felhasználása. Az erdőgazdálkodási tanács (FSC) által igazolt erdőkben minden kivágott fa helyett kettő vagy három fát ültetnek, vagyis minél nagyobb a kereset a fára, annál több fiatal facsemetét ültetnek, amelyeknek viszont sokkal nagyobb a szén-dioxid igénye, mint az idősebbeknek.