Egészen különleges helyeken, sivatagos terepen haladnak át a világ leghosszabb és egyben legnehezebb vasúti szerelvényei a Szaharában, a marokkói megszállás alatt lévő, önállóan nem létező Nyugat-Szahara országa és Mauritánia határán. A mintegy 700 kilométer hosszú vonalon a nagyjából 40 ezres lakosú Zouérat városának bányáiból érkezik az értékes nyersanyag az ország fontos tengerparti városába, Nouadhibouba.
Zouérat környező hegyeiben igazolhatóan már a XI. században is zajlott a vasérc felhasználása, de egészen a XX. század közepéig nem valósult meg az ipari kitermelés. A készletek kereskedelmi célú kiemelése csak 1952-ben indult meg, 1958-ban pedig kiadták a lelőhelyekre az első koncessziós jogokat.
A vasútvonalon 1963-tól indultak meg a szerelvények, amelyek az ott kitermelt vasércet a tengerpartra viszik, illetve egyes esetekben ivóvizet szállítanak a közbenső állomásokra.
A vonatmonstrumok pedig valóban nem mindennapiak: 2,5 kilométer hosszúak, de egyes összeállításuk a 3 kilométert is elérheti. A szerelvényeket 200 vagonból csatolják össze.
Hasznos terhükkel megrakodva pedig a világ legnehezebb kötöttpályás járműveinek számítanak.
A két végállomás közötti távolság legyőzéséhez legalább 12 órára van szükségük.
A vasérc jelenleg is a legfontosabb exportcikke az alapvetően nagyon szegény, rendkívül kevés, művelésre alkalmas területtel rendelkező maghrebi országnak.
A 2017-es adatok szerint Mauritánia exportteljesítménye 3,1 milliárd dollárra rúgott,
ebből a vasérc több mint a negyedét, 26,2 százalékot adta, megelőzve az arany kivitelét is (19 százalék).
A vonat azonban nemcsak ércet szállít, hanem szabályos személyszállító eszközként is szolgál - pontosabban, éppenhogy nem szabályos, de a helyi lakosok - más lehetőségek híján - rendszeresen igénybe veszik.
Egy szerelvényre mintegy 16 ezer tonna vasércet (vagononként kb. 80 tonnát) töltenek, és a halmok tetejére felkuporodnak az ott élők is.
Nekik az utazás ingyenes, a vasúttársaság nem tiltja meg, cserébe saját felelősségre vállalhatják. Ugyanis az úton nem is a vagonokból való kipottyanás jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem az extrém időjárás, a napsütés és a homokviharok. Az utazóknak élelemmel, vízzel célszerű készülniük az indulás előtt, még akkor is, ha egy-egy állomáson megáll közben a szerelvény.
A Szahara Expressznek is hívott vasútvonalat egy ideje felfedezték maguknak a hagyományos turisztikai élményeknél izgalmasabb dolgokra vágyók is. A beszámolók alapján, nem mindennapi kalandot jelent az út megtétele a vasérchalmokon a helyiek társaságában. A turisták egy része Choum városában száll fel a szerelvényre, így jutva el a tengerpartig. A frissebb leírások szerint a turistáktól egyébként már pénzt kérnek az útért, bár alig néhány dollárnak megfelelő összeget, és a szerelvényben már olyan kocsik is közlekednek, amelyek autókat is szállítanak - igaz, ezek fuvarozásért 100 euró feletti összeget kér a vasúttársaság.
A nem mindennapi vonatokról és útjaikról a National Geographic is készített egy pár perces rövidfilmet: