Harangozó Teri halála: meghökkentő titkot árult el a barátja

Az énekesnő 1965-ben szerepelt először a Ki mit tud? -on, utána a táncdalfesztiválok rendszeres fellépője volt. 1966-ban övé lett Magyarország első aranylemeze is a Minden ember boldog akar lenni című dallal. Legismertebb dala az 1968-ban megjelent, Mindenkinek van egy álma című sláger. Harangozó Teri volt az egyetlen honi énekesnő, aki sokat ígérő pályafutása kezdetekor saját lemezt készíthetett a nagy triász tagjai, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta, Kovács Kati mellett. Hamar a szakma csúcsára került, ahol a lábát is megvetette , azonban a lemezgyár nagyhatalmú ura közölte vele: nincs rá igény. Az énekesnő azt követően elsősorban külföldön talált magának feladatot, s csak a retró-korszak hajnalán, a kilencvenes években kapott nagyobb figyelmet, s még a Sziget fesztiválon is akadt fellépése. Ugyanakkor csupán két nagylemezt mondhatott magáénak, s még a nyugdíjkoron túljutva is azon töprengett: miként juthatna vissza a szakma élvonalába, arra a szintre, ahová nem sokkal pályakezdése után, huszonévesen került, s ahol csak rövid időt tölthetett? Az álom álom maradt, azonban a külhoni működésének köszönhetően nyugdíja éveiben sem akadtak anyagi gondjai. Ami önmagában talán nem jelentett számára boldogságot, de a boldogtalanságtól megóvta valamennyire.

Každý má svůj sen

Mindenkinek van egy álma, az enyém, te lettél

Egy sor Harangozó Teri legnagyobb slágeréből. 1968-ban énekelte először Szenes Iván és Fényes Szabolcs szerzeményét, amit a Magyar Rádió Made in Hungary elnevezésű dalbemutatóján is előadott abban az évben.

Fotó: Fortepan/ Szalay Zoltán / Fortepan/ Szalay Zoltán

A fentebb idézett teljes sor csehül nagyjából így hangzik: „Každý má svůj sen, ten můj jsi byl ty.” Kibogarászni sem könnyű, elénekelve pedig bizonyára sajátosan hangozna a magyar fülek számára. A csehek azonban imádták. 

Harangozó Teri nem csak csehül, hanem spanyolul, németül, oroszul, románul is megtanulta legnagyobb slágerét, minden olyan ország nyelvén, ahol fellépett – s ezek persze rendszerint a környező államok voltak.

A spanyol nyelv esetében pedig a Kubai Köztársaság valós, szocialista berendezkedése magyarázta a Mindenkinek van egy álma spanyol változatának interpretálását.

Harangozó Teri egy 1992-es csehországi turnéja után nyilatkozta A hét című, pozsonyi kiadású magyar nyelvű kulturális folyóiratban, miután az újságíró rákérdezett, hogyan érezte magát a turné során: 

Nagyon jól. Az volt az érzésem, hogy talán jobban szeretnek, mint Magyarországon. Soha nem felejtem el, hogy mikor egy régebbi fellépésre kiutaztunk, és átléptük a határt, a hangszórókból mindenhonnan az én dalaim zengtek. Nem dicsekvésből mondom, de most is mindenütt, ahol felléptünk, telt ház előtt énekeltünk, és a hangulat igazán forró volt.

A rendszerváltást követő években Harangozó Terit ismét egyre többet foglalkoztatták a honi médiumok, válaszát ugyanakkor

 a korábbi évek, évtizedek mellőzésének keserűsége is indukálhatta. 

Az interjút készítő újságíró rá is érzett erre, és Harangozó Teri válasza után megkérdezte: mondana-e valamit a hallgatás éveiről is?

Harangozó Teri válasza: 

Nem szívesen beszélek róla, mert nem szívesen emlékszem rá. Annak ellenére, hogy sikeres énekesnőnek éreztem magam, volt idő, amikor szinte teljesen mellőztek. Ebben nagy szerepe volt a Hanglemezgyár akkori igazgatójának, Erdős Péternek, aki egyszerűen nem engedte, hogy lemezt készítsenek velem, így aztán egyre kevesebbet szerepeltem a rádióban, nem is beszélve a Televízióról, amely a népszerűsítésnek legfontosabb fóruma. Igaz, soha nem rejtettem véka alá a véleményemet, s ez nem mindig kellemes, de én őszinte ember vagyok.

Az élet rendje
Harangozó Teri 1944. augusztus 8-án született a Kalocsához közeli Bátya községben, harmadik gyermekként a nővére, Anna és a bátyja, Péter után.

A települést rácok lakták, Harangozó Teri is rác családban nevelkedett, a szerb a második anyanyelve volt. 

Szüleiknek jószerivel semmije sem volt, némi föld csak, amelyen paprikát termesztettek a híres paprikatermő vidéken. Az édesanya, Tamasin Anna, és az édesapa Harangozó Péter csecsemő leányukat egy kosárban vitték magukkal a földekre. Amikor másfél éves lett, az izgő-mozgó kislány már nemigen maradt meg a kosárban. 

Édesanyja pedig aggódott, hogy baja eshet egy óvatlan pillanatban, ezért „alkut kötött” a falu zárdájának kedves nővéreivel, Hiacintával és Cicelle nővérrel: lisztért, tojásért egyéb terményekért cserében vállalták napközben a gyermek felügyeletét.

Harangozó Teri édesapja zeneszerető ember volt, szépen hegedült, mely tudását elsőszülött leányának adta tovább. Mindemellett az apja gyönyörűen rajzolt, és kiváló beszédkészsége volt.

Harangozó Teri ugyanakkor a hangját az édesanyjától Annától örökölte, aki cseperedő lányát a bátyjával együtt főzni is megtanította, miközben legnagyobb lánya már óvónőként dolgozott. A két ifjabb gyerek – ahogy egykor a nővérük – kapálni is kijárt szüleikkel a földekre. Fájós derékkal mentek haza este a paprika füzérekkel díszített házukba. Korán megtanulták: ez az élet rendje. 

Saját fészek

 

Ami Harangozó Teri kapcsán a család számára természetes volt, arra Cicelle nővér figyelt fel, mint különleges adottságra: a kislány énekhangjára.

Cicelle nővér egyben a templom kántora volt, s egyházi énekeket tanított a gyermek Harangozó Terinek, aki a gyülekezeti kórusban szólót is énekelt a híveknek magyarul és latinul.

Általános iskolai énektanára, dr. Fehér Zoltán ugyancsak épített a képességére: rendszerint Harangozó Teri énekelte el az osztálynak az énekórán az énekeskönyv soron következő dalát.

Első nyilvános fellépése a Tolna megyei Páriban esett meg még kisiskolás korában, amikor az ott óvónőként dolgozó megkérte, hogy vegyen részt egy óvodai műsorban. Olyan sikere volt, hogy az óvodások szülei az előadás után a vállukon vitték el a cukrászdába, ahol büszkén és jó kedvvel fogyasztotta el élete első „honoráriumát”.

Harangozó Teri az általános iskolában aktívan vett rész a tanórákon túli szakkörökben, szerepelt iskolai színdarabokban, novellákat olvasott fel és persze sokat énekelt. 

Az óvodai megmutatkozást követő második jelentősebb fellépésére tizenkét éves korában került sor: az árva királylány abszolút főszerepét játszotta a Jávorfácska című mesejátékban.

A gimnáziumot Kalocsán végezte el, ahol az óraközi szünetekben, lyukasórákon már aktuális slágereket énekelt az osztálytársainak. Ebben az időszakban diákbálokon is fellépett a bátyja zenekarával. Péter akkoriban tanárképző főiskolára járt, s amúgy kiválóan szaxofonozott.

Szécsi Pállal Fotó: Fortepan/ FŐFOTÓ / Fortepan/ FŐFOTÓ

Harangozó Teri az érettségire készülve a kollégiumot hátrahagyva hazautazott Bátyára.

Volt a határban egy roskadozó pince, annak oldalában, a sosem kaszált fűben volt egy saját, rejtett fészke, odahúzódva készült a vizsgákra.

Falusi lányként a vidéket szerette, nagyvárost jószerivel nem is látott még. Középiskoláskánt gyakran elkerékpározott a községükhöz közeli Dunához a bátyjával, s míg Péter a folyóban szelte a vizet, húga a parton csatangolt a zsombékosban, virágokban gyönyörködve, madarakat lesve. Alig hitte volna, hogy az iskolából kikerülve mindjárt városlakó lesz belőle.
 

Énekkari tag és számlalikvidátor

Szülei úgy tervezték: legkisebb gyermekük is a pedagógusi pályán talál majd hivatására. Ám, ahogy közeledett az érettségi, a bátyi rend nővérei, az általános iskola énektanára, Harangozó Teri gimnáziumi énektanárnője, s lényegében falújának apraja-nagyja győzködni kezdte a szülőket: 

Teri lányuknak csak is az éneklés lehet a hivatása.

 Voltak, akik azt is tudták, miként indulhat abba az irányba. 

A KISZ Központi Művészegyüttes (KISZ KM) volt a korszak egyik meghatározó művészeti csoportja, amely a hivatásosok színvonalán adott olyan műsorokat, amelynek előadói nem hivatásszerűen foglalkoztak az előadó művészettel. A KISZ KM képzéseket is tartott fellépőinek a különböző műfajokban, miközben táncosaik, zenekaraik, énekkaruk már rendszeresen szerepelt a televízióban, rádióban.

Harangozó Teri a Budapesten sorkatonai szolgálatát töltő bátyja, és bátyja óvónőként dolgozó menyasszonya patronálásával érkezik a városba.

 Tárcájában hétszáz forint, bőröndjében disznótoros, lekvár, almák.

Miután sikerrel felvételezik a KISZ KM énekkarába, Péter és menyasszonya segítenek ágybérletet találni Terinek. Munkát már magának keres. 

Előbb egy csemegeüzletben dolgozik kenyér- és mirelit árusítóként. Ezt követően adminisztrátor lesz a Díjbeszedő Vállalatnál. A leghosszabb időt a Vörös Október Férfiruhagyárban tölti számlalikvidátoraként.

A nagyvárosi környezethez lassan hozzászokó Harangozó Teri munkahelyeit ritkásabban, ágybérleteit gyakrabban cseréli. A fiúkkal csínján bánik. Az énekesnő magánéletéről alig nyilatkozott, de egyszer elmondta: huszonkét éves volt, amikor elcsattant az első csók.