Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Miután kitört a valaha feljegyezett legnagyobb ebolajárvány, a Világbank két évvel ezelőtt egy egészen különleges módszert talált ki a vírus elleni harc finanszírozására.
A szervezet ugyanis kibocsátott egy úgynevezett „járványkötvényt", amely lényegében a vírushoz köthető halálozási mintázatok alapján nyeri el az értékét.
A Világbank ezt a korábban is ismert „katasztrófakötvények" mintájára alkotta meg, amelyek értéke a biztosítási követelésekhez kötődik, például hurrikán esetén.
A Világbank összesen 320 millió dollár értékben bocstátott ki ilyen „ebolakötvényeket", kezdetben igen nagy lelkesedés mellett. A szakemberek üdvözölték a döntést, mert úgy látták, ez egy igen kedvező módja a vírus elleni harcnak.
Még jobban örültek azonban a befektetők, akik több mint 11 százalékos éves hozamot könyvelhettek el a kötvényen.
A probléma az, hogy miközben a befektetők igen komoly összegeket zsebeltek be a kötvénnyel, a Kongói Demokratikus Köztársaság továbbra sem tudta megállítani a vírus terjedését. Az ebola tavaly több mint 1800 ember halálát követelte az országban, és most már azzal fenyeget, hogy átterjed a szomszédos államokra is.
Mára tehát sokan igen szkeptikusak lettek az ebolakötvénnyel kapcsolatban. A Bloombergnek nyilatkozó egyik szakértő szerint
a Világbank egyszerűen be akart mutatni egy olyan kezdeményezést, amellyel lenyűgözheti a világot.
A szervezet egyik vezető tanácsadója azonban igyekezett megvédeni a kötvényt. Mukesh Chawla szerint ugyanis azért jó az eszköz, mert a járvány kitörésének korai szakaszában is képes tőkét biztosítani a segítséghez, amikor a nagyobb nemzetközi humanitárius támogatások még nem érkeztek meg.
A Világbank egyébként többféle kötvényt is kibocsátott 2020 júliusi lejárattal.
A cél az volt, hogy korai szakaszban segítsék a küzdelmet olyan, globálisan is veszélyes fertőző betegségek ellen, mint az ebola, a madárinfluenza vagy a SARS (Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma).
A kötvény pedig a befektetők álma volt. Miközben az amerikai állampapírok rekord alacsony hozamokkal futottak, a Világbank kötvényei relatíve nagy biztonság mellett kínáltak olyan magas hozamokat, melyek a rendkívül kockázatos vállalati bóvlikötvényekkel vetekedtek. Nem meglepő, hogy a szervezet közlése alapján a tranzakciót 200-szorosan túljegyezték.
A kötvényekkel kapcsolatos legnagyobb gondot azonban az jelenti, hogy a rendkívül bonyolult számítási mechanizmusok miatt
nagyon nehéz lehívni az alapban összegyűlt 425 millió dollárra rúgó összegből.
A Világbank illetékes intézményének (Pandemic Emergency Financing Facility) egyébként más vonatkozó alapjai is vannak, és az ezekben felgyülemlett tőkéhez egy ország már 30 ebola okozta haláleset után is hozzájuthat.
Mindazonáltal még a legélesebb kritikusok is úgy látják, hogy a „járványkötvények" – bármennyire is furcsának tűnhetnek első hallásra – egyáltalán nem ördögtől valók.
A magánszektor bevonása a fertőző betegségek elleni harcba ugyanis komoly előnyökkel járhat.
Viszont csak akkor, ha a felhalmozódott tőkét az érintett országok valóban le tudják hívni, és az egész konstrukció nem csak a befektetőknek hajt hasznot – a jelenlegi világbanki kötvény esetében ez éppen a bonyolult lehívási mechanizmusok miatt merül föl.
Következésképpen bőven van még hova fejlődniük a „járványkötvényeknek", és nem is véletlen, hogy már jelenleg is folynak viták a Világbankon belül is arról, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni ezeket az eszközöket.
