Irak augusztusban napi 4,88 millió hordónyi olajat termelt, ami rekord magas kibocsátásnak számított. Ezzel az OPEC egy éve először hozott össze havi kitermelés-növekedést, ami azonban éppen ellentétes a 14 tagú szervezet jelenlegi céljaival. Az olajexportőr országok hivatalos terve ugyanis az, hogy limitálják a globális kibocsátást annak érdekében, hogy alsó határt szabjanak az árcsökkenésnek – írja a CNBC.
A szervezet számára a legnagyobb problémát most az okozza, hogy megerősítse azt a benyomást, hogy valóban elkötelezett a piac kiegyensúlyozásával kapcsolatban – mondta Dave Ernsberger, az S&P Global Platts nyersanyagpiaci szakértője. A mostani iraki adat pedig csak még tovább nehezíti az OPEC helyzetét.
A 4,88 milliós napi kitermelés igen erősnek számít, ha azt nézzük, hogy öt évvel ezelőtt még csak napi 2,96 milliós volt a kibocsátás.
Ráadásul az elmúlt 15 év folyamatos belső viszontagságai után az iraki kormány kifejezetten sikerként éli meg, hogy végre sikerült komolyan felpumpálni a kibocsátást.
Az iraki olajexport ezzel párhuzamosan napi 3,6 millió hordóval bővült a múlt hónapban, ami enyhe növekedésnek számított a megelőző havi 3,56 millió után.
Mindeközben a Reuters felmérése alapján idén először fordult elő, hogy az OPEC egésze kitermelés-növekedést könyvelt el. Augusztusban az összesített kibocsátás 29,61 millió hordó volt, ami 800 000 hordóval haladta meg a megelőző hónap kitermelését. A szervezet július elején jelentette be, hogy 2020-ig korlátozza a kibocsátást. Ennek ellenére a nyersanyag árfolyama tartósan nyomott maradt.
Az igazi gondot tehát az jelenti az OPEC számára, hogy a mostani adat rombolhatja a szervezetbe vetett nemzetközi bizalmat.
Vagyis a globális piaci szereplők egyre kevésbé lehetnek biztosak abban, hogy a csoport valóban kész és képes egységes és határozott szereplőként fellépni. Irak egyébként a jelenleg ismert globális olajkészletek 12 százalékával rendelkezik.
Irak azonban alapvetően is speciális helyzetben van az OPEC-tagok körében. Az ország ugyanis már 2016-ban, az első kitermelés-csökkentési projekt kezdetekor, jelezte, hogy nem kíván teljes gőzzel részt venni az összefogásban. Végül az iraki vezetés belement a közös akcióba, de azóta is küszködik azzal, hogy fenntartsa a limitet. Ez onnan nézve érthető is, hogy
Irak az elmúlt két évtizedben folyamatosan háborúkkal, belső politikai válságokkal és külső intervenciókkal küzdött, miközben a kormányzati bevételek 90 százalékát az olajszektor adja.
Ehhez jön még, hogy az OPEC kezében nincs olyan szankcionáló vagy kényszerítő mechanizmus, amelyet bevethetne abban az esetben, ha egy tag valamiért nem képes vagy nem hajlandó teljesíteni a kvótát.
A következő időszakban tehát érdemes lesz odafigyelni Irakra az olajpiac alakulása kapcsán. Az elemzők egy része szerint ugyanis kifejezetten impozáns, hogy az ország képes volt talpra állni az eddigi kedvezőtlen időszakok után. Másrészt azonban komoly kérdés lesz, hogy a jövőben mennyiben változik majd meg az OPEC elhatározásaiba vetett nemzetközi bizalom.