Ők voltak a pénz urai, létrehozták a világ első bankrendszerét

A 15. század végén és a 16. század elején Firenze volt az itáliai reneszánsz egyik legjelentősebb központja

Ármány, cselszövés, hatalom, befolyás, a reneszánsz legnagyobb műalkotásai - és a modern bankszakma alapjainak lefektetése. Vagyis a Medici-család felemelkedése és bukása.

Niall Ferguson brit történész szerint a nagy pénzügyi és evolúciós rendszereknek vannak közös vonásai. Ilyen például a spontán mutációra való képesség, a résztvevők közötti verseny és paradox módon ide tartozik az elmúlás képessége is. A firenzei Medici-család és bankház felemelkedése, majd bukása kiválóan illusztrálja ezt az elméletet.

A Mediciek története bonyolult, de mi más is lehetne egy olasz reneszánsz uralkodóház sztorija? - teszi fel a kérdést a Növekedés.hu elemző írása. Bonyolult idők voltak. Több generáción keresztül irányították Firenzét, jól jövedelmező bankhálózatot vittek, a legnagyobb reneszánsz művészek és gondolkodók mecénásai voltak. Többüket közülük pápává is választottak (X. Leót és VII. Kelement, Lorenzo Medici fiát és unokaöccsét).

A Mediciek 500 éves története folyamatos ármányok és cselszövések sorozata volt.

A 15. század végén és a 16. század elején Firenze volt az itáliai reneszánsz egyik legjelentősebb központja Forrás: Wikimedia Commons

Mint annyi más legendás családtörténet, ez is a pénzzel kezdődött. A 13.-14. században valami teljesen új jelent meg Európában, Londontól Konstantinápolyig, Barcelonától Nápolyig, Ciprusig - a hitel. Ennek a sötét hálónak a középpontja Firenzében, a Medicieknél volt.

Egy igazi reneszánsz ember

A családi bankot Giovanni di Bicci de' Medici alapította Firenzében 1397-ben, miután gyapjúkereskedelemből tehetőssé vált. Giovanni rendkívül csúnya ember volt - már ha lehet hinni a róla fennmaradt festményeknek -, viszont roppant ravasz és okos is.

Bankházát a pápák bankjává tette, új adózási és számviteli módszereket talált ki, támogatta a művészeteket és az építészetet, innovátor és vállalkozó volt egy személyben. Igazi reneszánsz ember.

Halálakor, 1429-ben, a Mediciek nemcsak a leggazdagabb firenzei családnak számítottak, de egész Európában az övék volt a legjövedelmezőbb üzleti vállalkozás. Négy generáció kellett ahhoz, hogy az utódok feléljék és tönkretegyék az örökséget.

Giovanni fia, Cosimo lett apja halála után a Pater Patriae, a haza atyja megtisztelő cím birtokosa. Regnálása alatt a Medici bank még tovább terjeszkedett, Rómában, Velencében, Bruges-ben, Londonban, Barcelonában, Kölnben nyitottak új fiókokat. Cosimo nagy kavarógép volt, sokkal inkább cselszövő, mintsem bankár. Folytatta azonban apja mecénási tevékenységét. Igaz, ez akkoriban szinte kötelező volt egy gazdag ember számára.

Cosimo de' Medici herceg regnálása alatt a családi bank még tovább terjeszkedett Forrás: Wikimedia Commons

Hírnevet, földi halhatatlanságot szerezni, nem kizárólag a vagyon, hanem a művészetek révén lehetett.

A pénz eszköz volt ehhez, nem pedig öncél.

Cosimo után azonban elkezdődött a hanyatlás - emeli ki a Növekedés.hu cikke. Fia követte a család élén, Piero, akire az il Gottoso, a Köszvényes jelzőt ragasztották. Ez volt a legtöbb, amit mondani tudtak róla. Utána viszont Lorenzo, il Magnifico, a Nagyszerű következett, a költészet nagy szerelmese. A banküzemtanhoz viszont már kevésbé értett. Az utolsó nagy Medici Piero il Fatuo, vagyis az Ostoba volt. Gúnyneve mindent elárul róla. Tehetsége leginkább a foci olasz ősében, a calcio storicóban mutatkozott meg. A játék brutális volt, orrok és csontok törtek - nagyjából a foci és a rögbi keveredett egymással. A leghatékonyabb stratégia az volt, hogy kiüssék - szó szerint - az ellenfél játékosait. A Medici bankház végül 1494-ben omlott össze a rossz menedzsment, a rossz befektetések és a korrupció miatt.

A Mediciek regnálásának 100 legfényesebb éve alatt azonban a család átformálta a városállamot.

A reneszánsz patrónusok a nyilvánosságban hittek. Nyilvános művészet, nyilvános terek, nyilvános munka. Még Machiavelli sem látott a Mediciekben olyat, ami ne a közösség javát szolgálná. Más erények voltak divatban akkoriban.

A Mediciek felemelkedése

De nézzük meg egy kicsit részletesebben a Medici család felemelkedését. A 12.-13. században egyre többen áramlottak Firenzébe. Fellendült a kereskedelem és a kézművesipar. A Mediciek is ekkor érkeztek, a nem messze fekvő Mugello városkából.

Lorenzo de' Medici (1449 - 1492) a költészet nagy szerelmese volt Forrás: AFP/Leemage/Costa

Mindez abból a szempontból fontos, hogy

nem számítottak Firenze ősi családjai közé, s így felemelkedésük során garantált volt a velük szembeni ellenséges érzület.

Giovanni de' Medici, (Giovanni Bicci) bankot alapított Firenzében. Mint minden okos bankár, tisztában volt azzal, hogy valódi befolyást a háttérből tud gyakorolni.

A hagyományos, nagy tekintélyű firenzei családok közül, mint például az Albizzi vagy a Strozzi, nem volt könnyű a kiemelkedni.

Giovanni zseniális húzása az volt, hogy elkezdte a pápát hitelezni.

Később a Medici bankház a pápai állam hivatalos bankja lett, ami megalapozta a vagyonosodást és a hatalmat.

Giovanni abban is hagyományt teremtett, hogy megmutatta: a bankároknak nem szabad kapzsinak és önzőnek látszani, sőt, a közvélemény szemében minél szerényebbnek kell mutatkoznia - húzza alá a Növekedés.hu írása. Így 1426-ban javasolta a Signoriának, mai szóval a települési önkormányzatnak (amelynek korábban a tagjává választották), hogy a vagyonos családok fizessenek ingatlanadót. Giovanni fia, Cosimo igazán remek felkészítést kapott apjától. Tudatosan nevelte a bankház vezetésére és a befolyásszerzésre. Lorenzo még tovább növelte a család hatalmát, noha a pénzügyek ekkor már nem mentek olyan jól.

Firenze neve hallatán a mai napig a Medici-család jut az eszünkbe Forrás: Shutterstock

Gondoljunk csak bele:

három generáció alatt szinte a semmiből lettek Firenze, a korabeli Itália egyik meghatározó városállamának vezető családja.

A Mediciek hosszú évekig úgy irányították Firenzét, hogy nem választották meg őket uralkodóknak. Pénzügyi erejük és a választott tisztségviselők kiválasztási módjára való befolyásuk révén uralták a városállamot. Cosimo 1434-ben lett Firenze "nagymestere" de ilyen címet többen is viseltek. Egészen az 1500-as évek közepéig tartott, míg megszerezték maguknak a toszkán nagyhercegi címet és végképp eltörölték Firenzében a köztársaság nyomait.

Holding, kettős könyvelés és hitellevél

Ha szigorúan gazdasági szempontból nézzük a Medici család történetét, felemelkedését és bukását, klasszikus példáját találhatjuk meg benne az innováción alapuló fejlődésnek.

Három olyan dolgot találtak ki, amelyek mind a mai napig elemi részei a gazdaságnak:

a holding társaságot, a kettős könyvelést, valamint a hitellevelet.

Ahogy sorra nyíltak a nagy európai városokban a bankfiókok, problémává vált az egységes irányítás. A partnerként működő bankokat össze kellett fogni és tevékenységüket össze kellett hangolni. Ennek az eszköze lett egy firenzei székhelyű holdingcég. A banküzem folyamatossá és biztonságossá, valamint átláthatóvá tételét két másik innováció biztosította: a kettős könyvelés és a különböző kötvények, hitellevelek, akkreditívek bevezetése. A Medici bankház a mai globális bankok működési modelljét hozta létre: központi holding, leányvállalatok, egységes üzemelési szabályok, valamint a készpénzforgalom minimálisra szorítása.

A kettős könyvelést például Giovanni Medici vezette be.

A módszer korábban is ismert volt, de ő volt az, aki először széles körben alkalmazta a napi gyakorlatban. Előfordultak például, hogy az alkalmazottak meglopták a bankárokat, de erre a primitív könyvelési és ellenőrzési módszerek miatt sokáig nem derült fény.

A Medici-család címere Forrás: AFP/Luisa Ricciarini/Leemage

A Mediciek már a reneszánsz korban megoldást találtak erre a problémára. Giovanni Medici bankján keresztül olyan nagy pénzek áramlottak át, hogy kénytelen volt kitalálni valamit, amivel pontos nyilvántartást vezethetett a be- és kifizetésekről. A kereskedelem robbanásszerűen fejlődött, így a pénzügyeknek is lépést kellett tartani ezzel. A kettős könyvvitel megoldotta ezt a problémát, segítségével pontosan nyomon lehetett követni napi szinten a pénzáramlást.

Egyben alapozta meg a modern treasury rendszert, vagyis a likviditás-gazdálkodást is.

Giovanni Medici gondosan feljegyezte, hogy kinek mikor mennyit kell visszafizetnie, így tisztában volt azzal is, hogy mennyi szabad pénzeszköze van.

A kettős könyvelés gyakorlati hasznai közé tartozott az is, hogy bizalmat teremtett a Medici-bankok iránt, ami versenyelőnyhöz juttatta a bankházat a konkurenciával szemben.

Ügyesen elrejtett kamatok

A nagy mennyiségű készpénz szállítása kockázatos volt - már akkor is -, így

a Mediciek bevezették a hitelleveleket, az akkreditíveket.

A befizető elismervényt kapott banki befizetéséről, amelyet felhasználhatott más ügyletei kifizetésére, például valamilyen árucikk megvásárlására. Hasonló elven működik az akkreditív is: a bank garantálja az eladónak, hogy a vevő nála letétbe helyezte a tranzakció ellenértékét, amelyet kifizetnek neki, miután az áru gazdát cserélt. Az értékpapír devizaváltásra is alkalmas volt. Kihasználva az egységes szabályok és könyvelés alapján működő fiókhálózat által kínált előnyöket, az ügyfél mondjuk Londonban befizetett a Medici bankban 100 fontot, amelyet aztán Firenzében forintban (florinban) vehetett fel.

Az olasz Monte Dei Paschi középkori épületben működő székháza Siena városában - a mai modern bankrendszer működése a Mediciek által lefektetett alapelveken nyugszik Forrás: AFP/Giuseppe Cacace

Az akkori feltételek között persze óriási kockázat volt egy ilyen ügyletben, amit az árfolyam-jegyzések nem tükrözhettek teljes mértékben. Ezért a tranzakciónak nagyon szigorú feltételeket, többek között időkeretet is szabtak. Példánknál maradva: a Londonban befizetett 100 fontot a befizetéskor meghatározott árfolyamon Firenzében, 90 nap múlva fizették ki. Így pontosan tudni lehetett a kifizetés napját és árfolyamát, vagyis kalkulálni is lehetett ezzel -

ismét egy lépés a modern treasury irányába.

Az értékpapírok bevezetése más szempontból is roppant hasznos volt. Akkoriban az egyház tiltotta az uzsorát, vagyis a pénz kamatra való kölcsönzését. Egy értékpapír azonban ügyesen el tudta "rejteni" a kamatot azáltal, hogy beépítették azt a tranzakció árába. A Mediciek hitelezési tevékenysége is ilyen értékpapírokon keresztül zajlott, így nem kevés "láthatatlan" kamatbevételük keletkezett.

Érdekesség, hogy a Mediciek fénykorában (de nem általuk), 1472-ben Sienában alapított Monte Dei Paschi bank mind a mai napig működik, és ez a világ legrégebbi bankja. A története során mindvégig összeesküvések és gyilkosságok által sújtott Medici-család utolsó tagja pedig a kicsapongó életű Gian Gastone volt, aki 1737-ben halt meg.