Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egy eldugott svájci völgyben, egy német nyelvű pásztorcsalád tizenharmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Fiatalkorában semmilyen szakma iránt nem árult el különösebb tehetséget, egy kis szállóba dugták be inasnak, majd innen is eltanácsolták "tehetségtelensége" miatt. 1867-ben a világkiállítás Párizsba vonzotta, de csak mosogatói állásig vitte, és komoly előrelépésnek számított, amikor kisegítő pincérként tudott elhelyezkedni.
Pályafutása ettől kezdve meredeken emelkedett. Vendégei kényelme érdekében nem ismert lehetetlent. Alig huszonhét évesen vette át a csőd szélén álló luzerni Grand Hotelt, amelyből irányítása alatt messze földön híres szálloda lett. Ritzet árnyékként követte a társaság krémje, a walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd brit király például azt mondta:
ahová Ritz megy, oda megyek én is.
Ritz alapelve volt, hogy "a vendégnek mindig igaza van", így még a legképtelenebb kívánságokra sem mondott nemet, legfeljebb idővel megmagyarázta, miért nem lehetett azt teljesíteni. A korban szokatlan módon rendkívüli súlyt helyezett a higiéniára, személyesen felügyelte a takarítást és ő vezette be, hogy szállodáiban minden textilnek - bútorhuzatnak, függönynek - moshatónak kellett lennie. A tányérmosogatóból lett szállodás vendégeihez illően elegáns jelenség volt:
naponta négyszer öltözött át, gomblyukában mindig friss virágot viselt, bajuszát magyar pomádéval illatosította és minden vendége nevére emlékezett.
1889-ben felvállalta a londoni Savoy vezetését, és olyan hellyé tette, ahol "érdemes élni". Hét év után aztán összekülönbözött a hotel tulajdonosával, aki pénzügyi csalással vádolta meg és elbocsátotta. A vádaknak senki sem adott hitelt, így a továbbra is makulátlan hírnevű és hitelképes Ritz önállósította magát.
A párizsi Vendome tér 15. szám alatti palotában két évi, Ritz által felügyelt munka után 1898-ban nyílt meg a nevét viselő szálloda.
A Ritz valóságos mesevilágnak számított: a világon először itt volt minden lakosztályban fürdőszoba, telefon és villanyvilágítás.
A párizsi Ritz ma is az egyik legelegánsabb, legfényűzőbb hotel a világon, amely diszkréciójáról is híres: az itt megszálló hírességekről szállodai tartózkodásuk idején nem szivárognak ki információk. Imperial Suite nevű lakosztályának vendége volt Churchill, Roosevelt, Greta Garbo és Marilyn Monroe, szívesen whiskyzett bárjában F. Scott Fitzgerald és Hemingway (aki egyszer azt írta: ha a mennyországról álmodom, mindig a Ritz jut eszembe). Coco Chanel 35 évig bérelte az egyik lakosztályt, holott csak néhány lépésnyire volt saját háza, és
innen indult utolsó útjára lesifotósokkal nyomában Lady Diana walesi hercegné is.
Ritz 1899-ben Londonban is szállodát nyitott, majd életében még három nevét viselő szálloda nyílt: 1906-ban Londonban, 1910-ben Madridban és 1913-ban Budapesten, utóbbi a második világháborúban, a főváros ostroma alatt megsemmisült.
Ritz 1902-ben idegösszeomlást kapott, majd depressziósan és összetörten 16 évig vegetált egy svájci szanatóriumban, itt is halt meg 1918. október 26-án, végső nyugalomra szülőfalujában helyezték. Neve bekerült az angol köznyelvbe: a ritzy luxust, eleganciát és fényűzést jelent.
