A mangalica sertésnek irodalmi dokumentumokkal alátámaszthatóan korábban 4 színváltozata létezett. Ezen változatok közül a fekete mangalica 1860-1890 között jelent meg, azonban tenyésztése alacsonyabb létszámban folyt, mint a szőke, a vörös vagy a fecskehasú színváltozatoké. Több szakirodalmi publikáció és hivatkozás szerint a legellenállóbbnak tartott fekete mangalica
a múlt század 20-as éveiben eltűnt a köztenyésztésből, ezért szakmai körökben kihaltnak nyilvánították.
Szabó Péter a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének (MOE) egykori titkára a 90-es évek végén a Duna-Tisza közén, Szank település határában meglátott egy legelőre kipányvázott fekete mangalica kansüldőt, ami fenotípusa alapján csaknem hibátlan volt. Utólag úgy tűnik, hogy ez az egyed egy mutáció eredménye volt, mert fecskehasú kocákkal pároztatva nagy százalékban születtek utána fekete színű ivadékok. Ez indította el benne az ötletet, hogy megvalósítsa azt a régi vágyat, hogy a fekete mangalicát újra kitenyésszék. Az elgondolást tettek követtek és kísérleti jelleggel elindult a fekete egyedek szaporítása és kiválogatása.
A szakember a 2005 évi OMÉK-on mutatta be a keresztezési kísérlet eredményeit. Ekkor 40 nőivarú és 2 hímivarú fekete mangalica növendékkel rendelkeztek, ami még nem volt elismert fajta. 2007-ben az állományt gazdasági okok miatt értékesítették. 2013-ban három társ törzstenyészetből 20 nőivarú és 6 hímivarú fekete mangalica malac/süldő visszavásárlásával kezdődött a fekete mangalicafajta kialakítására irányuló újabb kísérlet.
Jelenleg 222 koca és 59 kan fekete mangalica áll tenyésztésben.
Ezzel a számmal a fajta fenyegetettségi szintje valamivel a kritikus szint felett van, ám veszélyeztetettnek minősül.
Forrás és további részletek: Allattenyesztok.hu