Nagy viták övezik a HS2-es projektet Angliában, amelyről alig tíz éve született meg a politikai egyetértés a briteknél, és amelynek kivitelezése az első területkisajátításokkal, földmunkákkal már el is kezdődött. A hatalmas vállalkozás pénzügyi vonatkozásairól épp a napokban készült el a friss jelentés - írja a BBC, azelőtt nem sokkal, hogy a britek január 31-én elhagyták az Európai Uniót. A napvilágot látott információk szerint a HS2-est ellenzők ezzel komoly muníciót kaptak: a friss számítások szerint a hatalmas infrastrukturális fejlesztés költsége legalább közel a kétszerese lesz az eredeti kalkulációknak (2015-ben még 56 milliárd fonttal számoltak). Ami pedig egy feneketlen, mindent elnyelő pénzügyi fekete lyukat képezhet annak a gyorsvasútnak az apropóján, amely rengeteg ember életét hivatott megkönnyíteni, és hozzájárulna a gazdasági fejlődéshez.
A kivitelezés költségét most 106 milliárd fontra becsülik, ami több mint 42 ezer milliárd forint.
Ez pedig elképesztő összeg még a világ egyik legerősebb gazdaságával bíró Egyesült Királyságban is, több, mint amennyit az oktatási rendszerére fordít az ország egy évben (ez 2018-2019-ben 91 milliárd font volt).
A HS1-es vonal a Csatorna-alagút bejáratát köti össze Londonnal, kevesebb mint 6 milliárd fontból épült. Ennek többszöröse lenne a HS2 költsége, amely műszaki színvonalában és szolgáltatásaiban a francia TGV és a japán Sinkanzen vonatokkal lenne egy ligában. A főbb paraméterek szerint a pályát óránként 400 kilométeres végsebességűre tervezik, a vonatok pedig ennél várhatóan némileg kisebb sebességgel, 350 kilométerrel közlekednének óránként.
A HS2 jelenleg a világ legdrágább vasúti fejlesztése, egyben Európa legnagyobb futó infrastrukturális beruházása.
Szükségességéről, hatásairól pedig erősen megoszlanak a vélemények. Az akkori londoni kormány tavaly augusztusban rendelte el a projekt felülvizsgálatát, annak jelentése készült el most januárra. A BBC a britek utolsó előtti, EU-ban töltött napján arról írt, hogy tudomásuk szerint a kormány a projekt törlése ellen foglal állást - azaz London a pénzügyi aggodalmak ellenére kiáll a HS2 megépítése mellett.
A nyomvonal Londont Birminghamen át Leedsszel és Manchesterrel kötné össze. Az előbbi szakasz a beruházás első fázisa, ezt a tervek szerint 2026-ban adnák át - bár a közlekedési miniszter egy friss jelentésében 2028 és 2031 közé teszi a vonatok indulását. A későbbi fejlesztéseknél még nagyobb a bizonytalanság. A hírek szerint 2040 előtt nem várható, hogy a 400 méter hosszúra, 1100 ülésesre tervezett, óránként akár 14-szer is indított szerelvények a skót felföld irányába kezdjenek száguldani. A Manchester utáni szolgáltatást a meglévő szakaszokra való ráépítéssel alakítanák ki, Glasgow és Edinburgh irányába, vélhetően jelentős korszerűsítésekkel a meglévő nyomvonalon.
A Bloomberg szerint a kormány már 7,5 milliárd fontot el is költött földfelvásárlásokra, alapozó munkákra, és a kötelező régészeti feltárásokra az építési területeken, és várhatóan ezzel a lendülettel folytatja majd a megvalósítást.
A HS2-es vonaltól jótékony gazdasági hatásokat, a belföldi utasforgalom fellendülését várják, és persze azt, hogy megszűnjenek a mostani brit vasúti közlekedésre jellemző nehézségek, a drága jegyárért elérhető zsúfolt és sokszor pontatlanul közlekedő vasúti szerelvények. Az előzetes tanulmányok szerint
a beruházás akár tízezres nagyságrendben is teremthet új munkahelyeket,
az ország szívén végighaladó modern vasútvonal pedig szimbolikus jelentősége miatt is fontos lehet a briteknek.
A HS2-es átengedési sebességével, vagyis a vonatok indítási gyakoriságával lekörözné a francia és a japán szuperexpresszeket is, így járulva hozzá a mostani kapacitáshiány enyhüléséhez.
A kivitelezésre pedig a legnagyobb építőipari vállalatok gyűltek össze, a Balfour Beattytól a Skanskáig bezárólag. Csak a London és Birmingham között építendő első fázis több száz híd és 70 viadukt létesítését jelenti.
A hatalmas fejlesztés koncepciója azért is tetszik sokaknak, mert abban nem pusztán Londont, hanem hellyel-közzel, az ország egészét érintő nagyberuházást látnak. Az utóbbi évtizedekben, sőt, évszázadokban, a mindenkori londoni kormányok elsősorban ugyanis a fővárosra és a térségére költöttek akkor, amikor infrastrukturális fejlesztéseket valósítottak meg.
Többek között épp az említett, a projekt megalomán jellege miatt kritizálják azt sokan: egyesek úgy vélik, hogy az inkább a reprezentációról szól és a londoni üzletembereket akarja kiszolgálni, és nem az azokban a városokban élőket, amelyeken majd a vonal áthalad, akár kiépüléssel, akár a meglévő szakaszokra való ráépüléssel.
A Guardian egyik beszámolója szerint való igaz, hogy sok, a nagyobb településeken élő elővárosi számára is gyorsabb utazást (rövidebb vonaton töltött időt) eredményez majd az új gyorsvasút.
Ugyanakkor sokak szerint figyelembe kellene venni azt, hogy az elővárosi hálózatok jelentős része fejlesztésre szorul, mind kapacitás, mind technológiai értelemben.
Többen úgy vélik, minél északabbra tekintenek a térképen Londontól, annál áldatlanabb állapotokat látni. A meglévő lokális jelentőségű vonalak diszfunkcionalitására példaként említik Winsford 33 ezres lakosú városát. A közeli bányából szállítják annak a sónak az 50 százalékát, melyet - más anyagokkal keverve - a brit közutak síkosságmentesítésére használnak a teleken. A Manchestertől és Liverpooltól is egyenlő távolságra lévő város komoly utasforgalmat bonyolít - főleg munkások lakják -, mégsem lehet oda Manchesterből közvetlenül eljutni.
Vannak, akik úgy gondolják, a HS2 beruházás helyett inkább a lokális vasúti összeköttetéseket kellene fejleszteni, azok nagyobb segítséget jelentenének a mostani nehézségek - zsúfoltság, késések - megoldásában.
S persze léteznek pénzügyi aggályok is. Vannak, akik azzal érvelnek, ha megnézzük Európa nagyobb, hasonló vasúti beruházásait, általában jelentős időbeni csúszásokat és komoly túlköltekezést lehet látni. Az átlagos kivitelezési idő ezeknél 16 év, és folyamatosan emelkedik, ahogyan a költségek is. A Párizs-Strasbourg közötti 407 kilométeres, 6,7 milliárd euróból készült összeköttetés közel 30 százalékkal lépte túl az eredeti költségeket, de
a Stuttgart-München 267 kilométeres szakasznál már a 600 százalékot is meghaladta az eredeti büdzsé túllépése.
A HS2 esetében pedig már most minden másnál nagyobb költségről lehet beszélni, ami ráadásul jócskán túlszaladt a korábban becsülteknél: ki tudja, hol lesz a vége, ha a kivitelezők előre nem látható nehézségekbe ütköznek, például a korábban gondoltnál rosszabb talajszerkezetbe, ahogy azt nemrég jelezték.
Az ellenérvek harmadik csoportjába a környezetvédelmi aggodalmak tartoznak. Többen e megfontolásból tüntetnek a vonal ellen, azt állítva, az előzetes hatástanulmányok nagyvonalúan kezelték az építkezéssel járó környezeti felfordulásokat és az a kivitelezéshez kapcsolódó károsanyag-kibocsátást. Sokak szerint a projekt gyenge pontja épp az, hogy a londoni vonalvéget nem csatlakoztatják sem a Heathrow repülőtérhez, sem az Eurostarhoz a St Pancras fejpályaudvar elérésével. Ez nem segíti majd a közlekedőket abban, hogy a britek a belföldi utazásaikhoz vagy a kontinensre való látogatásaikhoz, a vonatot válasszák a repülés helyett.
Ha a teljes vonal elkészül, az a tervek szerint egyébként jelentősen, 1 óra 7 percre csökkenti a Manchester-London közötti utazási időt (a mostani 2 óra 7 percről).
Birminghamből Leeds pedig 49 perc alatt elérhetővé válik a mostani 2 óra helyett, Edinburghba és Glasgow-ba pedig várhatóan 1 órával hamarabb el lehet jutni Londonból - most arra vonaton 3 és fél órát kell szánni.
Hivatalos kormányzati döntés a projekt folytatásáról, illetve leállításáról még nincs - az várhatóan februárban születik meg -, de a brit sajtóban közöltek szerint nem várható, hogy a londoni kormány a beruházás ellen lépne fel, függetlenül attól, hogy nincs kötelező érvénye a jelentésnek döntésükre nézve. A várakozások szerint a brit kormány továbbra is azon lesz, hogy megbirkózva a nehézségekkel és az óriásira növő költségek jelentette fenyegetéssel, megvalósítsa az Angliát átszelő modern gyorsvasutat.