A koronavírus-járvány eszkalálódása miatt megállíthatatlannak látszik az olajárak zuhanása. A légitársaságok mind kevesebb üzemanyagot igényelnek a sokasodó járattörlések miatt, ahogy a tengerhajózás iparágának visszaesése és a közúti közlekedés intenzitásának mérséklődése is az alacsony árszintet erősíti meg.
A helyzet rendezését az elemzők a közelmúltban megtartott, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) csúcstalálkozójától várták: mindenki arra számított, hogy az olajkitermelő kartellt alkotó államok - és velük együtt a szintén nagy olajpiaci szereplőnek számító Oroszország - konszenzusra jutnak a kitermelés mennyiségéről, ami az egyik legfontosabb hatással bíró tényező a piaci árak alakulására.
A találkozó célja az lett volna, hogy olyan feltételekben állapodjanak meg a szereplők, amivel csökkentik a koronavírus olajpiacra gyakorolt negatív hatásait.
Megállapodás helyett azonban elmérgesedett a helyzet: az OPEC-ben meghatározó Szaúd-Arábia és Oroszország a kínálat közös szabályozása helyett felrúgták régi megállapodásukat, és a dömping mellett döntöttek. Az eredmény ismert: a konszenzus nélküli, szabályozatlan kitermelés közeljövőbeni ígérete a mélybe taszította az olajárakat.
A kőolaj világpiaci ára már azon a szinten, sőt, az alatt jár, amire az 1991-es öbölháború óta nem volt példa - inflációval korrigálva 38 dollár körülinél alacsonyabb hordónkénti szinten. A folyamatos csökkenésnek nem látni a végét: a Brent típusú olaj a csütörtök reggeli kereskedésben 34,23 dollárnál, 4,4 százalékos csökkenéssel forgott, míg a WTI 4 százalékot zuhanva, 31,64 dollárnál járt (a nap folyamán ennél is lejjebb ment az ár). S bár a péntek reggeli kereskedésben az árak kis mértékben erősödtek, ez egészen biztosan nem a stabilizálódás jele.
Az olajár összességében közel a felére csökkent az év eleje óta.
Az eredménytelen OPEC-csúcs után, a Szaúd-Arábia elindította árháború részeként, az arab ország áprilistól további 6-8 dollárral csökkenti különböző nyersolajtermékei hordónkénti árát, és jelentősen, újra napi 10 millió hordó fölé növeli kitermelését. Ez egyértelműen annak szól, hogy Oroszország nemet mondott a kitermelés további csökkentésére.
Moszkva azonban keményen beleállt a helyzetbe, ami egyelőre végeláthatatlan olajár-háborút vetíthet előre.
Az orosz pénzügyminisztérium a héten közölte, hogy felhasználhatja az irányítása alatt álló Nemzeti Jóléti Alapot a makroökonómiai stabilitás biztosítására, ha az olajárak sokáig alacsonyak maradnak.
Az orosz pénzügyminisztérium a Nemzeti Jóléti Alapba utalja át olajbevételeinek a hordónként 40 dolláros ár feletti részét.
Március elején több mint 510 milliárd dollárra, a bruttó hazai termék 9,2 százalékára rúgott eszközeinek értéke.
Az orosz pénzügyminisztérium számításai szerint Oroszország hat-tíz évet is kibír 25 és 30 dollár közötti olajár mellett Nemzeti Jóléti Alapjának köszönhetően. Összeállításunk készítésekor az árak egyébként már ennek a szintnek a környékén mozognak:
A helyzet azonban rendkívül rosszul érintette a rubelt, amely utoljára 2016 elején látott mélypontjára gyengült. Erről itt írt az Origo. Beszakadtak a legnagyobb orosz vállalatok részvényárfolyamai is. Az orosz jegybank ezért még hétfőn bejelentette, hogy 30 napra felfüggeszti az állami tartalékok feltöltését szolgáló napi devizavásárlásokat, enyhítendő a rubelre nehezedő nyomást.
Ugyanakkor a kérdés egyáltalán nem az, hogy Moszkva vagy Rijád nyeri-e az olajversenyt. Egyes elemzők szerint pénzügyi értelemben Oroszország jobb helyzetben van Szaúd-Arábiánál, hogy megbirkózzon az alacsony olajárak elhúzódó időszakával.
Ám piaci kommentárok egybehangzó véleménye szerint valójában egyik országnak sem érdeke a helyzet állandósítása és a negatív árrekordok sem.
"Eljön majd az a pont, amikor Oroszország döntésének negatív következményei már elviselhetetlenné válnak a háttérben" - mondja Tamas Varga, a brit PVM Oil Associates vállalat vezető elemzője. Az elemző hozzátette: Oroszország jelentős összegeket veszíthet egy alku nélküli helyzeten. Chris Weafer, a Macro-Advisory szenior analitikusa pedig azt mondta a CNBC-nek, hogy a világ legnagyobb olajkitermelőinek viselkedése "végzetes" lehet.
Még 30 dollár körüli árnál is történnie kell valaminek. A szaúdiaknak muszáj lépniük, mert magasabb árakra van szükségük"
- fogalmazott.
Mindenesetre a héten az orosz energiaügyi miniszter azt közölte: "nyitva kell hagyni az ajtókat arra, hogy Moszkva és Rijád visszatérjen a tárgyalóasztalhoz, és közösen stabilizálják a piacokat".
Tovább csökkenhet az olaj iránti kereslet
Az OPEC hét közepén kiadott friss világpiaci elemzésében napi 60 ezer hordóra csökkentette a globális olajkereslet növekedésére vonatkozó előrejelzését a tavalyihoz képest. A legutóbbi prognózisában a szervezet még napi 920 ezer hordóval nagyobb olajfogyasztást várt 2020-ra a 2019-eshez képest. A kereslet csökkenését elsősorban a koronavírus-járvány Kínán kívüli elterjedésére vezeti vissza a prognózis. Az OPEC napi 99,73 millió hordós globális olajfelhasználást jelez előre idénre. Európa olajkereslete az idén napi 14,18 millió hordó lesz a tavalyi 14,34 millió hordó után. Kína olajkereslete napi 12,94 millió hordóra csökken 13,07 millió hordóról. Februárban a világ olajtermelése, az OPEC és a szervezeten kívüli államok együttes termelése napi 99,75 millió hordó volt, napi 290 ezer hordóval kevesebb a januárinál.A két nagy kitermelő viaskodása mellett egyre több jel mutat arra, hogy az igazi vesztesei a kialakult feszült piaci helyzetnek nem, vagy nem csak a fő ellenlábasok lesznek.
Az alacsony árakat nemrégiben üdvözölte Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, aki szerint a szaúdiak indította és az oroszok felvállalta árháború kedvező lesz az amerikai fogyasztóknak. Nem sokkal később azonban már úgy tűnt, Washingtonban is inkább aggodalommal, mintsem örömmel kezdték követni a fejleményeket. Ennek pedig oka az, hogy az utóbbi években - főleg a megtalált palaolaj és palagáz-készleteknek köszönhetően - az USA, nem is olyan lassan, meghatározó olajpiaci szereplővé lépett elő, ahogy azt az Origo bemutatta.
A problémát is ez okozza most. Egyelőre nincs konszenzus a kérdésben, de például a Marketwatchnak nyilatkozó elemzők egyenesen azt állították, a szaúdi-orosz vitának a legnagyobb vesztesei a palaolaj-kitermelők lesznek, amelyek viszonylag drágán tudnak kitermelni, így az olcsó kőolaj áraival egy idő után nem tudnak majd versenyezni. Szerintük az orosz erődemonstráció nem, vagy nem csak a szaúdiaknak, hanem az USA-nak is szól.
Más elemzők ugyan nem értenek egyet azzal, hogy az oroszok beleállása a dömpingárazásba célzottan az amerikai palaolaj ellen irányulna, de abban ők is biztosak, hogy az USA saját kitermelése lesz annak legnagyobb vesztese. Például a Securing America's Future Energy (SAFE) nevű amerikai, az ország olajfüggőségének csökkentéséért kardoskodó agytröszt szerint
az árháború egyik vesztese egészen biztosan az USA lesz.
Csődök és beruházások elmaradása várható az amerikai palaiparban, mely nem pusztán az olaj-, hanem a gázkitermelésben érdekeltekre is negatív hatással lesz. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az olcsó olaj miatti olcsó üzemanyag újra a hagyományos hordozók irányába terelheti a gazdaságot az utóbbi években nagy figyelmet kapó és némileg környezetkímélőbb palagáz helyett.
"Az én aggodalmam jelenleg egyáltalán nem a palaipar miatt van" - mondja Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ügyvezető igazgatója. "Sokkal inkább néhány olyan nagy olajkitermelő miatt, akik nem fogadták meg rengetegszer elhangzott felhívásunkat, és nem szüntették meg gazdaságuk olajfüggőségét" - fogalmaz Birol.
A szakértő szerint az olyan nagy olajországok, mint Irak, Algéria és Nigéria - mind OPEC-tagok - nagyon nehéz helyzetben vannak, különösen azért, mert egy részük eddig a szaúdiak politikáját támogatta a tömörülésen belül. Birol szerint
kizárt, hogy ezek az államok - az alacsony olajár miatt hamarosan jelentkező pénzügyi nehézségeik kapcsán - ne szoruljanak a világ többi részének segítségére.
Ez pedig egyáltalán nem valami nehezen követhető, elvont makrogazdasági összefüggés miatt lehet így.
Sokuknak nehézségei lehetnek majd a közszféra dolgozóinak fizetéseinél, az egészségügyi és oktatási kiadásoknál, mindez pedig társadalmi feszültségekhez vezet"
- mondja az IEA munkatársa.
Irak máris ott lehet a veszteséglista élén, mert az OPEC-országok között ennek van az egyik legkevésbé diverfizikált (több lábon álló) gazdasága, és ebből még akkor is komoly gondok adódhatnak, ha a kitermelési költségei elég alacsonyak. Az iraki olajipari miniszter a héten már sürgette az OPEC és nem-OPEC olajkitermelő államokat, hogy próbáljanak meg valamilyen megoldást találni az olajár összeomlásának megelőzésére.
Látják a gondot Afrikában is, ahol több jelentős olajország található, köztük a kontinens legerősebb gazdaságával bíró Nigéria, egyben a kontinens első számú olajexportálója. Fizetőeszköze, a naira most nagy bajban van: év elején értéke már 1,3 százalékot zuhant a dollárhoz képest, amit februárban 4,5 százalékos további csökkenés követett. A Bloomberg aggasztó nigériai helyzetről írt: a naira legutoljára 2017 augusztusában állt ilyen rosszul. A lap felmérte szakértői körében, hogy szerintük milyen lépés várható a 100 milliós ország központi bankjától. Eszerint hamarosan 5-20 százalékos leértékelés jöhet az olajfüggő ország nemzeti valutájánál, lényegében a koronavírus hatása miatt. Februárban ezt a lépést legkorábban 2021-re várták az elemzők - úgy, hogy tavaly június óta a jegybank devizatartalékának negyedét tudatosan elhasználta, és korlátozta az importálók hozzáférését ahhoz.
A Statista grafikonja azt is bemutatja, hogy a nigériai olajtermékeknek nem is olyan régen - a saját kitermelés növelése és a palakészletek felhozatala előtt - az USA is nagy vásárlója volt:
Ha az olaj hordónkénti ára 36 dollár körül marad hat hónapig, az katasztrófa lenne az afrikai országoknak"
- nyilatkozta az Africanews üzleti magazinjának Mahaman Gaya, az Afrikai Kőolajtermelők Szervezete (APPO) főtitkára, egyúttal sürgetve a kontinens kőolajtermelő országainak gazdasági diverzifikációját.
Az afrikai országokban - így Nigériában is - azért okozhat gondot a rekordalacsony olajár, mert az országok idei költségvetését 70 dollár körüli olajárra számolták, emelkedő kereslet mellett.
Az elszabadult vírusnak köszönhetően beszakadt árak miatt viszont az abból származó bevételek jóval kisebbek lesznek, amin a nagyobb kitermelés sem tudna azonnal segíteni.
Úgy tűnik, az olajár beszakadásának egyelőre egyetlen, igaz, jelentős országnak számító nyertese van, ez pedig India.
Az indiai gazdaság az alacsony olajárak nyertese a nagy gazdaságok közül"
- nyilatkozta a CNBC-nek Rajiv Biswas, az IHS Markit vezető régiós közgazdásza. Az elemző szerint a 2018-2019-es pénzügyi évben India a felhasznált energia mennyiségének 80 százalékát importálta, így az olajárak zuhanása különösen fontos az országnak. Az alacsony költségek pedig segítik azt, hogy az ország a leggyorsabban növekvő gazdaságok táborában maradhasson a nagyok sorában - igaz, a legutóbbi negyedéves adatok alapján ez most nem teljesült, mert a GDP bővülése 5 százalék alatt maradt.
Az alacsony olajárat Új-Delhi azonban egyelőre nem bánja.
Az indiai kereskedelmi minisztérium adatai szerint tavaly áprilistól decemberig (az aktuális pénzügyi év Indiában március 31-ig tart) az ország 95,69 milliárd dollárt költött importolajra - 12 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban.
A kalkulációk szerint az indiai olajimport 21 százaléka akkor valósult meg, amikor a hordónkénti ár 50 dollár fölött mozgott. Az indiai olajügyi miniszter februárban azt mondta a CNBC-nek, számukra az 50-60 dollár közötti kőolaj-árszint lenne kedvező.
"Minden egyes dolláron, amivel az olajár csökken, India mintegy 1,5 milliárd dollárt tud megtakarítani", mondja Akhil Bery, politikai kockázatelemző. "Mindazonáltal a gyenge rúpia miatt ennek kedvező hatásai ott sem lesznek akkorák, mint eredetileg kalkulálták" - tette hozzá.