Az olajárak idén eddig már 65 százalékos zuhanásban vannak, köszönhetően a koronavírus-járvány, illetve a szaúdi-orosz olajháború együttes hatásának. A járvány miatt ugyanis erősen csökken a kereslet, míg a másik oldalról az OPEC és szövetségesei (Moszkva vétója miatt) nem tudtak megállapodni az április 1-jétől érvényes kitermelés-csökkentésben, amire válaszul Szaúd-Arábia bejelentette, fokozza a kibocsátását, és olcsóbban exportálja a nyersanyagot – tovább növelve ezzel a kínálatot. Egyes elemzők már úgy számolnak, hogy akár 10 dolláros árfolyam (sőt, egyszámjegyű árak) is jöhetnek.
Ha viszont egyszer elvonul a vihar, Szaúd-Arábia végül győztesen jöhet ki a felfordulásból – írja a CNBC elemzése. Még akkor is, ha látszólag az alacsony olajár súlyos csapást mér az erősen olajfüggő Szaúd-Arábiára A szaúdi stratégiának ugyanis része, hogy az ország tudatosan magára veszi a rövidtávú nehézségeket, amikor feltornássza a kitermelését napi 12 millió hordóra. Ezzel a királyság hónapokig tartó költségvetési szenvedést idéz elő saját maga számára, azonban végső soron kifizetődhet az erőfeszítés.
Egy vagy két év múlva ugyanis a globális olajkitermelés várhatóan fokozódni fog, ahogy újra megnő a kereslet. Ekkor pedig Szaúd-Arábia megnövekedett piaci részesedéssel és erős kitermelési volumenekkel uralhatja már a piacot, megelőzve az Egyesült Államokat – mondja Abhi Rajendran, az Energy Intelligence kutatási igazgatója.
A lényeg az, hogy bár Szaúd-Arábiának rövidtávon károkat okoz a 30 dollár körüli (vagy alacsonyabb) olajár, a kitermelésének és az exportjának fokozásával a királyság számos kulcsfontosságú piacon erősen tartja magát.
Amikor pedig megtörténik a piaci talpra állás és visszarendeződés, Szaúd-Arábia hatalmas előnyben lesz a versenytársakkal szemben.
Az elemzői vélemények szerint ez a terv akkor kerülhet komoly bajba, ha Szaúd-Arábia nem tudna megfelelően olajat értékesíteni a kívánt piacokon. Vagyis alacsony árak mellett hatalmas mennyiségben termelne, miközben teljesen eltűnnének a vásárlók.
Ezzel együtt az is kockázatot jelentene Rijád számára, ha a jelenlegi helyzet után egy egészen más jellegű olajpiac alakulna ki – amennyiben a globális kereslet tartósan alacsonyan marad. A Nemzetközi Energiaügynökség például úgy számol, hogy a globális olajkereslet idén akár 20 százalékkal is csökkenhet.
A közeljövőt tekintve az látszik, hogy valószínűleg Kína lesz a szaúdi olaj legnagyobb felvásárlója, de ez önmagában még nem lesz elég ahhoz, hogy a királyság érdemben javítsa a pozícióját. Ahhoz ugyanis arra volna szükség, hogy olyan piacokon is fölpattanjon a kereslet, mint India vagy Európa. Ráadásul az, hogy Kína áprilisban kedvezménnyel jut hozzá a szaúdi olajhoz, még nem garantálja, hogy a kínai kereslet hosszú távon is erős marad.
A következő időszak nagy kérdése az lesz, bejön-e Rijád számítása, és hosszútávon valóban megtérülnek-e a kockázatos erőfeszítések.
Ezzel párhuzamosan az is egyre világosabban látszik, hogy jelenleg kik az olajárháború legnagyobb vesztesei: az amerikai palaolaj-kitermelők.
Ezek az amerikai szereplők ugyanis relatíve magas költségek mellett termelnek, vagyis számukra különösen fájdalmas a jelentősebb olajár-csökkenés. Az Oilprice.com szerint már most is vannak olyan amerikai államok, ahol hordónként 1 dollárért tudnak csak olajat értékesíteni, ami azt jelenti, hogy tömegével kell bezárni majd az olajkutakat, ahogy elfogyott a kereslet. A napokban pedig Kanadában is előállt az a helyzet, hogy egy hordó kőolaj már olcsóbb volt, mint egy korsó sör.