IBM: hogyan lett a világ egyik legértékesebb vállalata ez a 120 éves cég?

Tabulating machines in the punch room in a Sheffield factory office, South Yorkshire, 1963. scene in the offices of the Edgar Allen Steel Company. The machines would punch out the numerical data which was then fed through to the Hollerith Machine. Herman Hollerith was born in 1860 of German parentage and developed a mechanical tabulator based on punched cards in order to rapidly tabulate statistics from millions of pieces of data. He was the founder of the company that became IBM and the early machines were used as early as 1890 for the US census. (Photo by Paul Walters Worldwide Photography Ltd./Heritage Images/Getty Images)

Az IBM évtizedekig formálta a globális üzleti szférát, a termékeik pedig a nagyvállalatok szerves részei voltak. Megváltoztatták a vállalati kultúrát, és létrehoztak egy olyan vezetési stílust, amelyet később az egész világon előszeretettel alkalmaztak. Az IBM mára ikonikus cégnek számít, de története során a sikerek mellett bőven voltak hullámvölgyek is. A társaság az 1990-es években majdnem csődbe ment, de sikerült talpra állnia. Bemutatjuk az IBM történetét, és azt, hogy miért tudott mindig időben és sikeresen üzletágat váltani, ha a szükség éppen úgy hozta.

A második világháborút követően kevés olyan vállalat volt, amely annyira átformálta volna az üzleti világot, mint tette azt az IBM. A nagyvállalatok és a kormányok már száz éve is használták a cég termékeit, számítógépeik pedig már azelőtt kedveltek voltak a számítástechnika területén, mielőtt az internet általánosan elterjedt volna az 1990-es években. Gépeik közül sok már 1970-ben is hozzáfért a világhálóhoz, egy évtizeddel korábban pedig annak katonai célú elődjéhez, így nem csoda, hogy a hadseregnél is előszeretettel alkalmazták az IBM által fejlesztett technológiákat.

A második világháborúban az IBM biztosította az eszközöket a szövetségeseknek ahhoz, hogy fel tudják készíteni a gazdaságokat a háborús időkre. A hidegháborúban pedig ez a cég fejlesztette ki az Egyesült Államok légvédelmi rendszerét, de az űrutazás megvalósításán is sokat dolgoztak. Az IBM sikere abban rejlik, hogy több mint 100 éves történetük során mindig ügyesen tudtak alkalmazkodni a változó világhoz. Nem is csoda, hogy a cég azóta fenn van a Fortune 500-as listáján, amióta azt elindították.

Az IBM felemelkedésének két kulcsfigurája volt az 1890-es évek végén. Az egyikük Herman Hollerith amerikai statisztikus és feltaláló, aki az általa megalkotott géppel drasztikusan megváltoztatta és automatizálta az adatelemzést.

Az általa megálmodott szerkezet egy előre kilyukasztott papírról tudta beolvasni az adatokat annak alapján, hogy a lyukak hol helyezkednek el, ezzel hihetetlenül felgyorsították a nyers adatok elemzését, összegzését és értékelését. Hollerith találmánya rendkívül népszerű volt, és az 1890-es években a licenszjogokat eladta az amerikai kormánynak is.

A Hollerith által feltalált lyukkártya-feldolgozó gép Forrás: Getty Images/Hulton Archive

A sikeren felbuzdulva Hollerith vállalatot alapított az adatelemző eszközre építve, és itt kapcsolódik be a történetbe az IBM másik kulcsfigurája, az amerikai milliomos befektető és üzletember, Charles Ranlett Flint. Szakterülete a vállalatok felvásárlása és egybegyúrása volt. Ő hozta létre például a Computing Scale Company of Americát, amely egyesítette valamennyi, mérlegeket gyártó amerikai vállalatot, egy valódi óriáscéget hozva létre. Szintén neki köszönhető az International Time Recording Company megalapítása, amely az órákat készítő vállalatokat vonta össze.

Flint legjelentősebb üzletét 1911-ben hozta tető alá, amikor felvásárolta Hollerith vállalatát, a Tabulating Machine Company-t 2,3 millió dollárért, és összeolvasztotta a Computing Scale Company of America-val, illetve az International Time Recording Company-val, így alapítva meg a Computing Tabulating Recording Company-t.

A CTR-ként indult vállalat neve azonban hamar megváltozott, hiszen 1924-ben International Business Machine-re, vagyis IBM-re keresztelték át.

Flint korábbi vállalkozásaiban közös volt, hogy hasonló területeken tevékenykedő cégeket vont össze, ebben az esetben viszont három olyan vállalatról volt szó, amelyek tevékenysége nem igazán kapcsolódott egymáshoz. Flint azért döntött mégis az összevonás mellett, hogy több lábon tartsa a társaságot. Úgy gondolta, hogy ha az IBM valamelyik üzletága rossz évet zár, akkor a többi megmentheti a céget. Flint elmélete be is igazolódott, mert míg a Hollerith által feltalált lyukkártya-feldolgozó gépek kapósak voltak, addig a cég többi területe gyengén teljesített, így hamar rájött arra, hogy az IBM-részleg lehet a cég jövője.

Charles Ranlett Flint Forrás: Wikimedia Commons/Library of Congress

Ekkor következett be az első jelentős váltás az IBM üzleti stratégiájában, mert a legtöbb projektet leállították, hogy a lyukkártya-feldolgozó gépek gyártására tudjanak koncentrálni. Ráadásul ezen a területen hamar monopóliumra tettek szert, mivel az általuk készített gépek csak az IBM forgalmazta kártyákat tudták beolvasni, így nehéz lett volna átváltani egy versenytárs termékére. Ráadásul az IBM nem engedte meg a vállalkozásoknak, hogy megvegyék a lyukkártya-feldolgozó gépeket, hanem azokat csak bérelni lehetett.

Ezáltal az IBM-nek két jelentős bevételi forrása volt: a bérletből és a licenszből származó bevétel, illetve a gépekhez használt kártyák eladása.

Ez a gyakorlat azonban nem tetszett a döntéshozóknak. 1936-ban az amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az IBM tevékenységével megsértette a trösztellenes szabályokat, és arra kötelezték a vállalatot, hogy módosítsa üzleti tevékenységét. A következő években azonban továbbra is fennmaradt ez a probléma, mivel az IBM akkor már fényévekkel előbbre járt a vetélytársaknál, és a lyukkártya-feldolgozó gépek piacának 95 százaléka az övé volt.

Persze az IBM nemcsak ezt az egyetlen berendezést készítette, hanem beszállt az írógépgyártásba is és ezen a területen is komoly sikereket ért el. Először egy kisebb vállalatot vásároltak fel, majd az általuk gyártott írógépet átalakították, és így dobták piacra az IBM elektronikus írógépét, amivel szintén taroltak, mert azonnal elkezdték a tömeggyártását is. A vállalat első számú bevételi forrását azonban továbbra is a lyukkártya-feldolgozó gépek adták.

Hollerith-lyukkártya, a perforált kártyákat adatfeldolgozásra használták többek között az USA 1890-es népszámlálási adatainak feldolgozásakor Forrás: Wikimedia Commons/Library of Congress

Flint és Hollerith mellett az IBM legjelentősebb szereplője Thomas Watson vezérigazgató volt, aki 1914-től egészen 1956-ban bekövetkezett haláláig irányította a vállalatot. Sokan a világ legjobb értékesítőjének tartották, aki kora egyik leggazdagabb emberének számított. Azonban Watson nem igazán hitt a számítógépekben, pedig azok elődjét, a Mark One-t már az amerikai haditengerészet is elkezdte használni 1944-ben. Az IBM viszont ennek ellenére sem akart komolyabban foglalkozni a számítógépekkel.

A számítógépek az 1940-es években még kísérleti stádiumban voltak, és gyakorlatilag kereslet sem volt irántuk, éppen ezért meglehetősen veszélyes vállalkozás lett volna az IBM-nek, ha egyből belevág a gyártásukba és fejlesztésükbe. Mindez azonban 1952-ben hirtelen megváltozott, amikor az IBM elnöke Thomas Watson fia, Thomas Watson Jr. lett.

Amikor átvette az elnöki pozíciót, apja még a cég vezérigazgatója volt, ám ennek ellenére a fiatalabb Watson keresztül tudta vinni akaratát, és belevágott a számítógépek fejlesztésébe.

Persze az 1950-es években még nem olyan számítógépek készültek, mint manapság, hanem sokszor egy kisebb szobát is elfoglaló szerkezetekről beszélünk. Watson Jr. jó érzékkel lépett be a számítógépek piacára, mert akkor már a lyukkártya-feldolgozó gépek napjai meg voltak számlálva. Az IBM viszont ezzel párhuzamosan már készen állt a váltásra, és így meg tudta tartani meglévő vásárlóit azzal, hogy a piac többi szereplője előtt váltottak át az új technológiára.

Az IBM a számítógépek területén is úttörőnek számított Forrás: Getty Images/Worldwide Photography/Heritage Images

Az 1960-as évekre a számítógépek már sokkal elterjedtebbek és népszerűbbek lettek, az IBM pedig a kezdetekben a lyukkártya-feldolgozó gépek utódaiként reklámozta az új terméket, így nem volt nehéz meggyőzni az ügyfeleket a váltásról. A gyors váltás eredményeként 1960 és 1970 között már az IBM uralta ezt a piacot is. Annyira a többiek fölé nőttek, hogy akkoriban a piaci szereplőket egyszerűen csak az IBM és a hét törpének hívták (a korszak többi számítástechnikai vállalata a Borroughs, a UNIVAC, az NCR, a Control Data, a General Electric, az RCA és a Honeywell voltak).

A vetélytársak valóban kicsinek számítottak, hiszen az IBM-é volt a számítógéppiac 60-70 százaléka.

Az IBM 1981-ben lépett be megint egy új területre, méghozzá a személyi számítógépek (PC) piacára, amely sok szakértő szerint meglehetősen késői időzítésnek tűnt. Az IBM PC ugyan sikeres volt, azonban az átállás nem volt zökkenőmentes, és a vetélytársak is már pár lépéssel előttük jártak ezen a területen. Végül ugyan nem az IBM lett a legnagyobb a személyi számítógépeket értékesítő cégek körében, de évtizedekig ott maradt az élmezőnyben. Részben ennek is köszönhető, hogy az IBM 1984-re a világ legértékesebb vállalata lett.

Az 1990-es évek elején viszont komoly visszaesés volt tapasztalható. Az IBM bevétele jelentősen visszaesett, emiatt folyamatosan nőtt a veszteségük, minderre pedig a történetük során gyakorlatilag még nem volt példa. A csődtől fenyegetve az IBM az előre menekülést választotta, és ismét váltott. A hardverek helyett a figyelmüket a szoftverek és a szolgáltatások irányába fordították.

Az IBM kissé elkésve lépett be a személyi számítógépek piacára Forrás: AFP/Ina/Laszlo Ruszka

1995-re már a világ legnagyobb számítógépes szolgáltatásokat nyújtó cégévé nőtték ki magukat. Szintén ebben az évben 3,5 milliárd dollárért felvásárolták a Lotus Development szoftvergyártó céget, majd 2002-ben a PwC-t is szintén 3,5 milliárdért. A vállalatokat összeolvasztva létrehozták az IBM Business Consulting szolgáltatást.

Az átállás annyira bejött, hogy az IBM, amely még mindig az egyik legnagyobb PC-gyártónak számított, 2005-ben a teljes üzletágát eladta a Lenovónak 1,75 milliárd dollárért.

Az ügylet következményeként az IBM 19 százalékos tulajdonrészt szerzett a Lenovóban. Papíron az IBM legnagyobb akvizícióját tavaly hajtotta végre, amikor 34 milliárd dollárért felvásárolták a Red Hatet, amely nyílt forráskódú szoftverek készítésével foglalkozik. Az IBM szerint a felvásárlás célja, hogy teljesen átírják a felhőalapú szolgáltatások piacát, és a világ első számú szolgáltatóját hozzák létre ezáltal.

Az IBM 2019-ben 79,6 milliárd dolláros bevételt szerzett, és jelenleg a Fortune 500 listájának 38 helyén áll, vagyis az utóbbi években fokozatosan esik vissza, hiszen 1995-ben még jócskán a tíz legnagyobb vállalat között voltak. A felhőalapú szolgáltatásokat nyújtó vállalatok piacán azonban az elmúlt néhány évben jelentős előrelépéseket tettek, ez a szektor pedig a következő évtizedben folyamatosan nőni fog, így nem elképzelhetetlen, hogy ismét bejön a váltás a vállalat számára, mint korábban már oly sokszor.