Az öntöde negyedik generációs tulajdonosai 2017-ben bezárták az üzletet, a műemlékvédelmi épületeknek otthont adó telek egy részét pedig eladták egy beruházónak. A cég vállalta, hogy a műemlékjellegű épületet a telek elején megőrzi, ám mögé egy 103 szobás luxus szállodát akar építeni, a tetőn medencével.
Az ingatlanfejlesztők koncepcióját akkor a Historic England nevű, örökségvédelemmel foglalkozó kormányzati szerv is támogatta, azzal érvelve, hogy a történelmi örökség helyszíne így "sikeresen éledhet újjá, megőrizve ezt a fontos épületegyüttest."
A projektnek azonban számos ellenzője van. Több szervezet kezdeményezte azt, hogy állítsák le azt az illetékes döntéshozók, és ahelyett új technológiával, új irányítással indítsák újra az egykor virágzó harangöntödét.
Az igazi örökség itt maga a harangöntési tevékenység, annak tudománya, sokkal kevésbé maguk az épületek"
- véli Stephen Clarke, a Re-Form Heritage nevű szervezet képviselője. Ő és a kezdeményezéshez csatlakozók úgy látják: a tradicionális mesterségbeli tudás és a digitális technológiák kiegészítenék egymást, újragondolva és művészi szintre emelve a haranggyártást.
Az öntönde a XVI. század óta működött a Whitechapelen, jelenlegi, illetve legutolsó helyén 1740 óta dolgoztak a mesteremberek, számos, híressé vált harangon. Többek között a később az USA-ban a szabadság fontos szimbólumává vált Liberty Bellt is ebből az öntödéből rendelte meg Pennsylvania 1751-ben.
Több mint száz évvel később, a 13,7 tonnás Big Ben harang elkészítése irányította újra a figyelmet az öntödére (ezzel a névvel gyakran illetik az órát illetve a torony egészét, noha eredetileg az az öt harang közül a legnagyobbra vonatkozott csak). Az 1858-ban elkészült, de csak 1859 júliusában megszólaló harangot megszakítás nélkül használták azóta, egészen a három évvel ezelőtt megkezdett felújításig.
A Big Ben várhatóan jövőre szólal meg újra.
Egy munkavállaló, aki korábban 40 éven át, 2017-ig állt az öntöde alkalmazásában, a The Guardian-nek azt mondta: az öntödét újraindítani szándékozó szervezetek előzetesen ígéretet tettek arra, hogy újra foglalkoztatnák. Elmondta azt is: ott töltött évei során eredendően ősi technikák modernizált változatait használták, és véleménye szerint amikor az öntöde bezárt, az ipartörténelem egy fontos része veszett oda.
Egyelőre nem tudni, mi lesz a sorsa a műemlékvédelmi épületegyüttesnek. A brit lap szerint legalább két hétig tart a hasznosításának, illetve a két eltérő fejlesztési koncepciónak a felülvizsgálata, a döntés államtitkári szinten születhet majd meg.