A kávé világnapján jelent meg a hivatkozott összesítés, ami azt mutatja meg, mennyit kellett fizetni a cappuccinóért a világ néhány nagyvárosában, hangsúlyosan azok külföldiek kedvelte városrészeiben - a külföldiek alatt nem csak a turistákat, hanem a huzamosabb ideig munkavállalási céllal ott tartózkodókat is értik. A vezető német pénzintézet eredetileg 55 nagyvárost listázott a cappuccino-kérdésben a megélhetés költségeit és az árakat nagyobb összefüggésben vizsgáló munkájában. Ezekből az alábbi ábrán azokat a nagyvárosokat jelöljük, ahol a legmagasabb volt a cappuccino átlagára - az egyszerűbb összehasonlíthatóság okán, dollárban kifejezve:
Eláruljuk: magyarországi nagyváros nincs az 55 vizsgált település között. Ugyanakkor azt is lehet látni, hogy a legdrágábban az egyébként is drága városokban lehetett cappuccinózni, és nem okvetlenül azokban az országokban, amelyek egyébként "kávés nemzetként" ismertek. Sőt, a legolcsóbb épp egy olaszországi nagyváros, Milánó volt ebben az összehasonlításban.
A legtöbbet Dániában, Koppenhágában kellett fizetni egy csésze cappuccinóért, mostani árfolyamon számítva nagyjából 2000 forintot. Dubaj állt a második helyen, nagyjából 1870 forintos átlagárával, majd következett Hongkong, a negyedik pedig Oslo lett.
A kávézásnak, a kávé alapú termékeknek és azok árainak persze nem pusztán a nagyvárosokban való megélhetéshez, a vásárlói kosár alakulásához van köze, hanem komoly makroökönómiai vonatkozásai is vannak a koffeines italok élvezetének.
Például néhány éve egy felmérés az USA-ban kimutatta, hogy
az amerikai fogyasztók évente összesen 4 milliárd dollárnyi veszteséget szenvednek el a sorban állás miatt, amíg cappuccinójukra, lattéjükre vagy más hasonló italukra várnak a kávézókban.
A veszteség a várakozásnál összeszedett időbeni csúszás megfeleltetése a kieső pénznek, mely áttételesen a fogyasztó munkaeredményénél jelentkezik, és amelyet a frissítőként, "ébresztőként" megivott kávés italok sem tudnak kompenzálni.
A felmérés másik következtetése szerint egy tipikus kávéivó több időt veszít a piacvezető kávézólánc, a Starbucks egységeiben, várakozással töltve az idejét, mint a mindennapi közlekedési helyzetekben.