Egykor a legnépszerűbb bevásárlóközpontok voltak, aztán gyorsan tönkrementek

Egy letűnt korszakot jelképeznek az egykori Centrum-lánchoz tartozó volt szocialista nagyáruházak, amelyek annak idején ugyanúgy a vásárlás Mekkáinak számítottak, mint manapság a bevásárlóközpontok. Az ebben az időszakban épített áruházak jó része ma már inkább ormótlan monstrumnak tűnik, de vannak közöttük értékes építészeti alkotások is. Elsősorban a Budapest belső területein elhelyezkedő - korábban épült - épületekre igaz ez. A rendszerváltozást megelőző évtizedek „plázáinak" egy része időközben számos funkcióváltáson esett át, másik részük pedig csendesen eltűnik a vásárlóközönség elől. Ám közös jellemzőjük, hogy jórészt még most is városképi jelentőséggel bírnak, sokszor egy-egy kerületi vagy városközpontot meghatározó alkotások. Ezek az áruházak egészen a kilencvenes évekig uralták a hazai kiskereskedelmet, jó ideje azonban teljesen háttérbe szorultak a modern bevásárlóközpontokkal szemben. 

A "Centrum Áruházak" a rendszerváltozást megelőző időszakban Magyarország legnagyobb áruházlánca volt a Skála mellett. Évtizedeken keresztül kínálta – akkoriban elég szélesnek számító - termékválasztékát az ország nagyobb városaiban.

Sokak számára talán meglepő, de a társaság eredete egészen 1882-ig vezethető vissza, Magyarország első áruháza, a „Guttman Jakab" megnyitásához.

A vállalat történetének következő fontos állomása volt a Párisi Nagyáruház (későbbi nevén Divatcsarnok) átadása, amelyet 1926-ban már a Corvin Áruház követett.

Létrejött az országos Centrum-hálózat

1948-ban az akkori kiskereskedelem krémjét jelentő áruházakat államosították. Budapesten az emblematikus üzletközpontok közül több is a Rákóczi úton működött, amelyek a szocialista időszakban új neveket kaptak: Lottó, Verseny, Úttörő Áruház stb. Ezután lassan megkezdődött egy koncentrálódási folyamat, és egész hálózatok léptek be a kiskereskedelmi szegmensbe.

A zalaegerszegi Centrum Áruház a hetvenes évek elején Forrás: Fortepan / Gábor Viktor

1966-ban ennek a tendenciának a részeként jött létre az Országos Áruházi Vállalat, amely 1967-ben vette fel a Centrum Áruházak nevet.

Legismertebb fővárosi tagjaik közé sorolható a Blaha Lujza téren a Corvin Áruház, illetve az Andrássy úton a Divatcsarnok, de az 1960-as években sorra épültek vidéken is a Centrum égisze alá tartozó áruházak.

Ez a folyamat egészen a nyolcvanas évek első feléig tartott, amikor Kecskeméten 1983-ban megnyitotta kapuit a 8 ezer négyzetméteres Centrum Áruház, amely akkoriban az egyik legnagyobb vidéki egysége volt a láncnak. A hálózat a rendszerváltás környékén mintegy 25 áruházzal rendelkezett.

Szépséges reklámarcok

A Centrum Áruházak ugyan korának meghatározója volt a hazai kiskereskedelemben, ám némi reklámra azért szüksége volt. A társaság reklámarca a '70-es években Szedres Mariann lett. Majd 1985-ben megrendezték a II. világháború utáni első szépségversenyt Magyarországon, amelyen a Centrum Áruházak közönségdíját, az 1 éves reklámszerződést, Kondász Tünde kapta. ,,A verseny után negyvenezer forintot kaptam nyereményként. Betettem a bankba. A centrumreklámokért kapott honorárium is takarékbetétbe vándorol. Egy kertes háznál alább nem adom!" - nyilatkozta akkoriban Kondász Tünde.

Testközelbe hozták a nyugati típusú kereskedelmet

De mi volt a siker titka? A szakértők véleménye szerint a szocialista rendszer derekán megjelenő áruházak próbálták valamelyest elérhetővé tenni a nyugati színvonalú kiskereskedelmet: hazai viszonylatban széles választékkal rendelkeztek, sokféle árucikket kínáltak – ami a hiánygazdaság idején nagy szó volt –, egy helyen kapható volt vasedény, divatruházat, rövidáru, és még rengeteg minden más.

Az egykori Verseny Áruház bejárata a Rákóczi út 12. szám alatt Forrás: Fortepan / Erdei Katalin

Az egyes márkaüzletek mellett széles körű szolgáltatásokat kínáltak, kulcsmásolót, cipészt, de olyan gyorséttermek is üzemeltek a létesítményekben, ahol olcsón és viszonylag jó színvonalon étkezhettek a vendégek.

Emellett az áruházak nagy alapterületen színvonalasan tudták az árukínálatot bemutatni, miközben a szakmát magas szinten művelő vezetők és eladók vonzották a vásárlókat a szépen berendezett és igényes kirakatokkal ellátott üzletekbe.

A vevőközpontúság határozta meg az áruházak üzletpolitikáját, ami ma ugyan természetesnek tűnik, de akkor - furcsa módon - még nem minden esetben volt magától értetődő.

További újdonság volt, hogy bevezették az akciókat, és meghatározott napokon egyéb eseményeket is szerveztek, vagyis a mai plázák marketingtevékenységének egyfajta előképét mutatták fel.

Megkezdődik a lejtmenet

Harminc esztendővel ezelőtt, a rendszerváltozást követően azután megindult a vállalat privatizációja. 1991-ben átszervezést hajtottak végre a társaságnál, amely ezt követően Centrum Áruházak Kft. néven működött tovább, majd részvénytársasággá alakult át.

Az áruházlánc többi tagjához hasonlóan a debreceni Centrum Áruház is széles választékot kínált az akkori viszonyokhoz képest Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

1997-ben pedig tulajdonosváltás történt, mivel a német Tengelmann tulajdonában lévő Skála Coop Rt. többségi tulajdont szerzett a Centrum Rt.-ben. Majd a vállalat 1999-ben fuzionált a Skála Divatházzal, így létrejött a Skála és Centrum Rt.

A következő fejezetet az jelentette az áruházlánc történetében, amikor 2001-ben a Capital Rt. megvásárolta a Tengelmann csoporttól a Skála Coop Rt.-t. Ezt 2002-ben új arculat megjelenése és névváltás követte: megalakult a Skála Divatház Rt.

2003-tól kezdve az új üzletpolitikába nem illő, nem megfelelő műszaki állapotú és kisebb alapterületű áruházakat eladták vagy bérbe adták.

Ekkor országosan sok áruház zárt be.

Ráadásul időközben alaposan megváltozott Magyarországon a kiskereskedelem, ez már egyértelműen a plázák időszaka volt, ezért 2005-ben a vállalatvezetés az áruházak eladása mellett döntött: négy kivételével ekkor az összeset értékesítették (jelenleg az áruházak a Skála áruházlánc egységeiként működnek).

A Centrum Áruházak örökségét is továbbvivő Skála-csoport több áruháza ekkor a magyar Capital Rt. érdekeltségébe került, de ennek a vállalatnak sem sikerült újra életet lehelnie ezekbe az egykor szebb napokat látott, hatalmas méretű kiskereskedelmi komplexumokba. Ezért ez a cég is folyamatosan vált meg tőlük:

először a Párisi Nagyáruházat adták el, és az Otthont is bezárták, később pedig a saját tulajdonú vidéki áruházaik egy részétől is megszabadultak.

2007 az újabb fontos dátum, amikor a - megnyitásakor, majd még azt követően jó darabig a nagybetűs áruháznak számító - budai Skála mintegy 30 évnyi működés után szintén lehúzta a rolót, és 2009-re le is bontották. Helyét azóta az Allee Bevásárlóközpont vette át.

Az egri Dobó István téri Centrum Áruház Forrás: Fortepan / Gábor Viktor

A plázák megjelenése jelentette a vég kezdetét

A magyarországi rendszerváltozás után a kilencvenes évek közepéig, vagyis addig, amíg meg nem jelentek a második generációs plázák (például a Duna Plaza, Pólus Center stb.), jól működtek ezek az egykori szocialista nagyáruházak, hiszen nem volt konkurenciájuk. Ám a külföldi befektetők által fejlesztett modern bevásárlóközpontok hamarosan a háttérbe szorították őket.

Azóta több tulajdonosváltás is lezajlott az egykor a Centrum-lánchoz tartozó áruházaknál, amelyek jelentős része azonban megváltozott profillal és felújítva ma is üzemel:

időközben sikerült megtalálniuk a helyüket a hazai kiskereskedelmi piac hierarchiájában.

A Centrum és a Skála a nagyobb vidéki városok és több fővárosi kerület igazi központjai voltak egykor - noha a kilencvenes évek második felétől Budapest mellett vidéken is megjelentek a modern bevásárlóközpontok. Sok, ma már talán emblematikusnak számító áruház túlélte a változó időket, és ma is fogadják a vásárlókat.

Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum, We Love Budapest és Realista.hu